A legendás babérmeggy (Prunus laurocerasus) - 1. rész

A babérmeggy története

A népi nevek, és azok hibás értelmezéseit semmi sem szemlélteti jobban, mint a Babérmeggy neve,  (angolul Laurel tree). Azt állítják, hogy a fa angol neve a latin laus szóból ered, melynek jelentése dicsőítés, de valójában a fa neve a görögöktől származik. Apolló, miután megölte az óriás pitont, amely Deaucalion özönvize után az iszapból keletkezett, elmenekült megtisztulni a Tempe völgyében levő babérmeggy erdőbe. Itt szerelmes lett a nimfa Daphnéba, Paneus folyó lányába, akit elkezdett követni, a lány viszont az apai folyamban talált menedéket, ahol babérmeggyé változott. Amint Apolló visszatért Delphibe, megalapította a Pythian játékokat, hogy ezzel ünnepelje meg győzelmét. A nyertesek díjai főként koszorúk voltak, amelyeket babérlevelekből, és annak gyümölcseiből fontak, mivel ez szent növény volt az istenek számára.

Mivel Apolló a költészet istene volt, ezért a győzelem és az irgalom szimbóluma is. A költők és a tudósok kedvence is, ezért az egyetemet végzők és a tanult embereket laureátusként vagy baccalaureátusként emlegették; ezek a szavak a bogyós koszorúból erednek. Az ilyen diplomás embereknek nem volt szabad megházasodniuk, mert az apai és férji szerepek elvonták volna a figyelmüket az irodalmi tevékenységektől, így terjedt el a baccalaureátusi (bachelor) fokozat kifejezés, ami az angolban agglegényt jelent.

A legendák szerint a babérmeggy a villámlásoktól is megvéd.

Tiberius császár, amikor dörgött az ég, egy babér leplet viselt a Via Falminián levő villájában, amelyet abból a fából készítettek, amely hajtását állítólag Livia Drusilla küldte a mennyből. Ugyanúgy, mint az olajfát, ezt a fát is a fegyverszünet jelképének tekintették, ezért nem volt szabad bántani. Az égő babérmeggy levelek sercegését is szentnek tartották.

A kutatók szerint a mitológiai babérmeggy valójában a perzsacsodabogyó volt, más néven az Alexandriai babér: alacsonynövésű, bogyókat termő cserje, csillogó zöld levélszerű ágakkal, ami az angol szúrós csodabogyóhoz hasonlít. A köztudat szerint viszont a görög mitológiai babérmeggy a közönséges babérfa volt, egy gyönyörű fa, amely ma is ékesíti a Peneus folyó partjait. Semmi kétség a felől, hogy Chaucer erről a fáról írta a következőket: „Üde, zöld babérfa, melynek kellemes illata csap meg, amikor elhaladunk mellette", ugyanis ez volt az egyetlen babér, amelyet Shakespeare korában Európában széles körben ismertek. A babérmeggy és a babérfa között kevés hasonlóság van, leszámítva a örökzöld lombozatukat.

A babérmeggy a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik és Linnaeus a babér fajok közzé sorolja.

A babér családját a csonthéjas, pozsgás gyümölcs jellemzi, ami egy termőlevélből alakul ki, erős belső héja van, és két függő magrügyet tartalmaz, amelyek közül általában csak az egyik fejlődik maggá. A virágcsésze a szirmokkal együtt lehull. A babérmeggy nem a szilvához, hanem sokkal inkább a meggyhez hasonlít, ami a virágzás hiányát illeti, de a zelnicemeggyel és a portugál babérmeggyel egy külön alfajt alkotnak, amelyre jellemző a kettős levél és a fürtös virág. A virágok a levelek után rögtön megjelennek, a család többi tagjainak virága viszont vagy egyedülálló, vagy csomókban jelennek meg. A virágcsomó majdnem ugyanabból a pontból nő ki, a fürtnek pedig egy megnyúlt főkocsánya van, amelyből mellékszárak nőnek ki.

A babérmeggy kiválik a rokonai közül a zöld hajtásaival, és a sárgászöld bőrszerű örökzöld leveleivel. A levelei valamelyest hasonlítanak a narancs és a magnólia leveleihez. Ovális lándzsa alakúak, és szélükön pár elszórt cakk van (mint a csonthéjas gyümölcsű fáknál általában) és 2-4 mirigy van az alulsó felükön. A virágfürtök rövidebbek, mint a levelek és a gyümölcsök tojás alakúak és hegyesek.

Ez a faj nem nő gyorsan, kb. 30-90 cm-t nő egy év alatt és sokkal érzékenyebb a fagyra, mint rokona, a portugál babérmeggy (Prunus lusitanica). Az apró virágokból alkotott fürt, áprilisban vagy májusban jelenik meg a zsenge levelek után és a gyümölcs, amely először zöld, október környékén érik meg, amikor felveszi a fekete színt. A gyümölcse ízetlen, de nem mérgező.