No SSO cookie

A csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) - 2. rész

Utolsó változtatás: 2010-08-25 | Első közzététel: 2010-08-25
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
A csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) - 2. rész
A csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) különleges formájú és színű gyümölcsei szinte mindig magukra vonják a figyelmet. Tudjunk meg még többet erről a növényről, amit sokan díszcserjeként termesztenek.

A csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) bemutatása

 

A fák többsége a parát az epidermisz alatt termeli, befedve így a kéreg zöld rétegeit az átlátszatlan szövet alatt, miközben mind az epidermisz, mind a para hosszanti irányban felrepedezett, melyek szélesíthetik a mély barázdákat, mint a jól ismert tölgyfák, szilfák és nyárfák esetében. Ha átvágjuk a mogyorófa, a magyal, a fagyal vagy gyakorlatilag az összes fa hajlékony ágát, észrevehető a fakószínű külső kéreg alatti világoszöld réteg.

Csak néhány olyan növénynél, mint például az iszalag, a szőlő és a loncok, fordul elő, hogy a para mélyebbről, a kéreg belsejében levő rétegből, az úgynevezett kéreghéjból ered, következésképpen hosszú sávokban válik le. Viszont a csíkos kecskerágónál, mint a fák többségénél, közvetlenül az epidermisz alatt keletkezik nem az egyéves, hanem a többéves hajtásokon. Ez idő alatt az ág kívül zöld marad.

 

d4_400_01

 

Áprilisban a kecskerágó virágzatai levélhónalji kettős bogban csoportosulnak, virágai aprók, négytagúak, a sötétzöld árnyalatú levelek tojásdad alakúak, nyelesek, öt-nyolc cm hosszúak, ékvállúak, hegyes csúcsúak, a levéllemez szegélye pedig finoman fűrészes.

Egy hónappal később pedig megjelennek a gyér virágfürtök, amelyek körülbelül egy cm átmérőjűek, sárgászöld színűek, négyesével csoportosulnak, termése tíz-tizenkét milliméter átmérőjű, éretten világos piros, tompán négyélű toktermés.

Ősszel a levelek általában bíborvörössé válnak, viszont többnyire a kecskerágó húsos négyélű toktermése hívja fel a figyelmet a fa szépségére. Rügyfakadáskor a rózsaszínes piros vagy ritkábban vajszín, korall vagy elefántcsont színek keverednek a fán, a természet színeinek talán a legszebb vagy legmerészebb kombinációi.

Ez a maglepelnek (arillus) köszönhető, ami a magok húsos burkolata, ragyogó sötétnarancssárga színű a különböző fehér árnyalatú és a piros gyümölcsű kecskerágófajtáknál egyaránt. Ez a maglepel szerkezetét, színét és szerepét tekintve hasonlít a szerecsendió maghéjára, viszont a csíkos kecskerágó esetén e kinövés fejlődése a mag megtermékenyítésével kezdődik. Minden egyes szerkezeti elem szerepe az, hogy minél vonzóbbá tegye a magot a madarak számára, így biztosítva a magok elszórását.

 

d5_400

 

A szélesebb és még fényesebb levelű és nagyobb gyümölcsű kecskerágó fajtákat egy különálló faj, az Euonymus latifolius, csoportjába sorolhatjuk, amelyek nemcsak a bokorültetvények egyik legszebb növénye, hanem a pázsitos területeké is.

 

Csíkos kecskerágó fajták

 

Napjainkban a kecskerágó fajták közül kétségtelenül az örökzöld japán kecskerágó (Euonymus japonicus) a legismertebb, melyet 1804-ben telepítettek be Angliába. Tojás alakú leveleinek széle finoman csipkézett, kedveli a tengerparti szellőt, a napfényt, levélzetét gyakran fehér és sárga tarkaság díszíti és ellenáll a kemény teleknek is.

Viszonylagos ritkasága ellenére, különös, hogy a csíkos kecskerágó csodálatos formájú és színű gyümölcsei nem ihletett meg több költőt.


Szólj Te is hozzá!