No SSO cookie

Ismerjük meg a fákat! - Az európai vörösfenyő - 2. rész

Utolsó változtatás: 2010-08-25 | Első közzététel: 2010-07-02
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Ismerjük meg a fákat! - Az európai vörösfenyő - 2. rész
Az előző részből megtudtuk, hogy az európai vörösfenyő, latin nevén a Larix europaea leginkább a hegyvidékeket kedveli, és hogy hogyan növekszik. Ebből a részből azt tudhatod meg, hogy a különböző európai országok hogyan tekintenek erre a fenyőre.

Az európai vörösfenyő európai szemmel nézve

Svédországban az európai vörösfenyő leveleit megeszik a birkák és a marhák, még akkor is, amikor bőségesen van fű, az ágaiból pedig értékes faszenet lehet előállítani. A deszka mellett, a vörösfenyő legértékesebb terméke a velencei terpentin. Ezt Valaisban és Brianconban gyűjtik, úgy hogy kifúrják a fákat, amikor tavasszal a gyanta elkezd folyni belőlük. Lyukakat fúrnak a fába és azokba fa csöveket helyeznek, amelyeken keresztül májustól szeptemberig csepeg a terpentin.

Egy egészséges kifejlett vörösfenyő, ha a megfelelő korban van kifúrva, évente 3-4 kg terpentint termel, 40-50 éven keresztül. A terpentin neve azért velencei, mert ebből a kikötőből szállították. A fa, amelyből kivonták a terpentint, már csak tüzelőfának jó. A velenceiek nem csak a terpentin beszerzésére használták a vörösfenyőt, az egész város vörösfenyő cölöpökre van épülve - egy újabb bizonyítéka a fa ellenálló képességére még a legpusztítóbb körülmények közt is. A vörösfenyőt általában magokkal szaporítják, a német vörösfenyőknek a magjai a legjobbak, mivel a tobozok sok helyen nem fejlődnek ki teljesen. A csemetéket 2-3 éves korukban átültetik. A gyors növekedésük, a hulladék fa hasznossága és a nagy értékű deszka miatt, amelyet főleg a hajóépítésben használnak, elismerték, hogy a vörösfenyő, habár csak egy évszázada termelik a legbiztonságosabb, a legelőnyösebb és a leggazdaságosabb fa.

 

 

A megfelelő fa, a gyors növekedése és a rövid ágai miatt (amelyek komoly problémákat okozhatnak szeles időben) akár „dajkaként" is használható a tölgyek és más keményfájú ültetvények mellé; egyik legértékesebb tulajdonsága az, hogy nagy magasságokban is nő a kopár földeken, amelyeknek gazdagítja a talaját. Az alsó ágai 6-7 éven belül összeérnek, ezért kevés fény és levegő kerül a fa alá, ami meggátolja a gyomok növekedését. A lehullott tűlevelek felbomlanak, és így a föld gazdagabbá válik, amikor pedig újra fény érni a talajt - a fák ritkulása miatt - a föld értékes füvet fog termelni.

Wordsworth mégis túlságosan megvádolta a fát az egyik költeményében. „Tudomásul kell venni" állítja, „hogy a vörösfenyő, jóllehet nagyobb egy bokornál, amikor egyedül áll, egyfajta eleganciát lehet észrevenni az alakjában és megjelenésében, főleg tavasszal, amikor rózsaszín bojtokkal van feldíszítve, de mint fa egyáltalán nem megnyerő. Az ágai egyáltalán nem változatosak fiatal korában és felnőtt korukban sincs bennük semmi méltóság. Nem lehet mondani, hogy vannak levelei, ezért sem árnyékot sem menedéket nem nyújt. Tavasszal hamarabb kizöldül, mint a többi fa és a színe annyira különös és élénk, hogy egyik fáé sem egyezik vele. Nyáron, amikor minden fa pompásan ragyog, a vörösfenyő egy ütött-kopott, élettelen színt vesz fel, ősszel pedig egyhangú sárga színe van. Télen is jobban kitűnik a fák közül, mivel a többi lombhulló fa alvónak látszik, de a vörösfenyő egyszerűen halottnak.˝

 

Larix europaea

 

Wordsworth értékelése talán annak köszönhető, hogy nem találkozott a fával gyerekkorában. Kevés kifogása lett volna, ha meglátta volna a fát a hegyes vidékeken, például Tirolban, ahol a fenyők távol állnak egymástól és nincs más fa a környéken, amivel össze lehetne hasonlítani. Ezek a fák minden féle szögekbe el vannak hajolva, gyakran kárt tesznek bennük a viharok és lavinák, ezért nincs szabályos alakjuk. Mások szerint, a kissé görbült tűlevelek, amelyek egy tollpihe bájosságával hullnak le, ugyanolyan széppé teszik az ágakat, mint bármely más falevél.


Szólj Te is hozzá!