No SSO cookie

8 apró trükk a kiskerti vetéshez

Utolsó változtatás: 2010-03-14 | Első közzététel: 2009-10-29
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
8 apró trükk a kiskerti vetéshez
A trükkök ismertetése előtt a talaj előkészítéséről is kell beszélni, mert a legjobb trükkök közé tartozik a jó magágy. Gyakran látom, hogy egy napon végzik el az ásást és a vetést. Ebből ugyan lehet jó kelés, de biztosabb a siker, ha időben elkészítjük a magágyat.

Milyen a jó magágy?

Aprómorzsás szerkezetű, kellően laza, de ülepedett, a vetési mélységnek megfelelő mélységben, egyenletesen. - Ha nagyon korán (február vége- március közepe) akarunk vetni, akkor már az őszi ásás után el kell készíteni a magágyat. Így nem kell küszködni a kora tavasszal még nagyon nedves talajjal, ami a talaj szerkezetét is rontja, nem csak a gazda kedvét. A télen jól leülepedik, és a fagyok munkája nyomán nagyon jó morzsás szerkezetű lesz. Ezt ajánlom a mák, a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák, a saláta, a retek, a borsó, a hagyma vetéséhez.

- Ha később, (március vége- május vége) akarunk vetni, akkor ráérünk tavasszal készíteni a magágyat. Általában a kukorica, az uborka, a paradicsom, a tökfélék, a bab vetését végezzük ilyenkor.

- Ha valamilyen időzavar miatt nem tudunk a vetés előtt 2 héttel magágyat készíteni, akkor a természetes ülepedést hengerezéssel pótolhatjuk. Az apró-magvak vetése előtt azonban mindenképpen ajánlatos hengerezni. Vetés után azonban kötelező hengerezni akármilyen nagyságú a mag.

A vetés könnyű és pontos elvégzéséhez

ügyes kis gépeket lehet vásárolni, de akinek nincs ilyen gépe, annak segíthetnek a kis trükkök. A kiskertekben általában több magot vetnek el, mint amennyi az adott területre kell, inkább kiritkítják, kiegyelik a fölösleget. Ez biztonságos megoldás, azonban sok és kényelmetlen munkával jár, ráadásul a megmaradó növények fejlődését is megállíthatja egy kis időre. Ez elsősorban a petrezselyemre és a sárgarépára érvényes.

 

 

A legegyszerűbb, bár egyben a legdrágább megoldás a drazsírozott magok vásárlása.

A vetőmag hígítása. A nagyon apró magvakat, mint a mák, petrezselyem, sárgarépa, gondos munkával is nehéz megfelelő sűrűséggel vetni. Már régóta javasolják ezek hígítását fahamuval, perlittel, fűrészporral, de ezeknek más a fajsúlya, ezért könnyen különválnak a magoktól. A leg-tökéletesebb megoldás a csírázásra képtelen magokkal való hígítás. Legjobb a régi, már gyanús magokból annyit felhevíteni a sütőben, mint amennyit el szoktunk vetni, és jól elkeverni a vetésre szánt magokkal. Így legalább feleannyit kell egyelni, mint eddig.

Papírszalagos vetés. Korai, ráérő időnkben könnyű selyempapírból 0,5 cm széles csíkokat vágjunk, és a tervezett tőtávolságnak megfelelően kis ragasztócseppeket tegyünk rá, melyet liszt és víz összekeverésével készítsünk el. Ez a ragasztó környezetbarát, és gyorsan elbomlik a nedves talajban. A magokat rászórjuk, vagy a szalagot nyomjuk gyengéden a kiterített magokra. A ragasztócseppek akkorák legyenek, hogy csak egy magot fogjanak meg. Szárítás után a vetésig tároljuk. Ha eljön az idő, akkor az előre elkészített vetőbarázdába fektetjük, magokkal fölfelé, majd betakarjuk földdel

Vetőmag adagoló orvosságos üvegből. Csak aprómagvak vetéséhez. Természetesen készülhet másból is, az a lényeg, hogy jól záró, de könnyen levehető fedele legyen. Minden növényhez külön fedél kell, mert ebbe fúrjuk a mag kiadásához méretezett lyukat. A fúrat akkora legyen, hogy a mag kényelmesen kiférjen rajta. A fúrat ne a fedél közepén, hanem a perem közelében legyen. Először inkább szűk legyen a lyuk, rázogatási próbák után bővítsük annyira, hogy egy mozdulatra 2-4 db mag is kipottyanjon. A tartályt csak félig szabad megtölteni, mert csak így jönnek ki könnyen a magok. Használata: Az adagolót vízszintes helyzetben úgy fordítjuk, hogy a fúrat oldalirányban legyen. Így kell előre-hátra rázogatni a vetőbarázda fölött, a haladás irányában. Ekkor a kirepülő néhány mag nem egy helyre esik, hanem egyenletesen eloszlik. Ahogyan fogy a mag, a fúratot egyre lejjebb fordítjuk. Szerintem ez a leggyorsabb, legpontosabb kézi vetési módszer. (Nem csak azért mert én találtam ki!)

Vetőmag adagoló hajlított papírlapból. Az előbbinél egyszerűbb, de nehezebb vele dolgozni. A papírlap egyik végét felhajlítgatjuk, hogy a magokat fölfogja, a lap másik végére pedig egy csőrszerű csúszdát hajtogatunk. A betöltött magvakat a vetőbarázda fölött óvatos rázogatással engedjük egyenletesen kipotyogni.

Ejtőcső fájós derekúaknak. Könnyű, vékony műanyag cső (legjobb a villanyszerelők által használt bergmann cső) melynek egyik végére egy tölcsért erősítünk. A cső olyan hosszú legyen, hogy ferdén tartva a földtől a derekunk magasságáig érjen. Ha csak akkora, hogy függőlegesen kell tartani ahhoz, hogy ilymódon a vetőbarázdába érjen, akkor külön gondot okoz, hogy mindig a megfelelő hely fölött legyen. A ferde csövet viszont csak belehelyezzük a barázdába, azután csak vonszolni kell.

Gyors kelés elősegítése lassan csírázó magvaknál. (Petrezselyem, sárgarépa.) Lapos tálcára fektetett újságpapírra (nem fényes) vékony rétegben kiterítjük a magokat, letakarjuk egy másik lappal, és megnedvesítjük, majd langyos helyen tartjuk. A nedvességet gyakran kell ellenőrizni. Ha a magvak egyik végén kis sárga pontocskát látunk, akkor gyorsan, de kíméletesen megszárítjuk a magokat, és hamar el is vetjük. Ha hosszabb a csíra, akkor könnyen letörik. Más növényeknél is szokás az előcsíráztatás, így a kukoricánál, dinnyénél, paradicsomnál, uborkánál.

Sorjelző növények vetése. Ha valamilyen okból elhúzódik a kelés, akkor nem tudunk kapálni, mert nem tudjuk hol a sor, pedig a gyomok már kikeltek. Ezért érdemes a lassan csírázó magok közé néhány saláta, vagy retekmagot keverni, amelyek gyorsan kikelnek, és megmutatják, hol nem szabad kapálni. (A retek tudományos neve; Raphanus, jól csírázót jelent.)

 

Gentischer Gábor

 

 


Szólj Te is hozzá!