No SSO cookie

A savanyú káposzta készítése

Utolsó változtatás: 2015-09-18 | Első közzététel: 2011-02-01
(5/ 1)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
A savanyú káposzta készítése
A savanyú (más néven erjesztett) káposzta készítése hagyományosan a betakarításkor megmaradt káposztafejek felhasználására szolgált. Ez egy olyan hagyomány, amelyből régen az egész család kivette a részét. Ebben a cikkben a hordós káposzta készítését szeretném ismertetni, továbbá arról is szó lesz, hogy miért is olyan egészséges a savanyú káposzta fogyasztása.

Miért egészséges a savanyú káposzta?

Az erjesztett káposztának gyakorlatilag nincs is kalóriaértéke. A káposzta a lactobacillus nevű erjesztő baktériumot tartalmazza, mely az erjedéskor tejsavat szabadít fel. A tejsav jót tesz a bélflórának. A rákmegelőző enzimek, melyeket a káposztafélék családjába tartozó zöldségek tartalmaznak, erjedés során nem sérülnek. Ázsiában például savanyú káposztával gyógyították a madárinfluenzát. A savanyú káposzta életerőt, energiát,  férfiasságot ad, nem csoda hát, hogy ez a nagyon régi, hagyományos savanyúság ismét virágkorát éli.

 

A hagyományos módón készített savanyú káposzta receptje:

Válasszunk ki kb. 6-7 kg tömött, zöld káposztafejet, amelyket egy napig szobahőmérsékleten állni hagyunk. Távolítsuk el a sérült külső leveleket, mossuk meg, majd négyeljük fel a káposztafejeket, és vegyük ki a torzsát. Mielőtt legyaluljuk, a káposztáknak száraznak kell lenniük. Reszeljük vagy vágjuk a káposztát kb. ujjnyi vastagságú szeletekre.

Minden tíz felaprított káposztafej-negyedhez kb. 3 evőkanál (lehetőleg befőzésnél használatos só legyen). Miután mindegyik adagot lesóztuk, készítsük elő az edényeket. Tegyünk az edényekbe elegendő káposztát, de ne tömjük meg túlságosan, majd egy fakanállal, vagy más nehezékkel, nyomkodjuk le a tetejét.

Tegyünk egy tiszta törlőt az edényre és egy tányért, amely szorosan illeszkedik az üveg szájára. Fontos, hogy a fedő jól zárjon, különben a káposztánk megromolhat. Nehezéknek tegyünk a tányéra követ, vagy vízzel töltött üveget. A súly akkora kell legyen, hogy a folyadék pont a fedő alját érje. A megfelelő súlyt különböző kövekkel, vagy különböző mértékig töltött üvegekkel lehet elérni.

Hagyjuk, hogy a káposzta szobahőmérsékleten (20-22 ˚C) 9-14 napon át erjedjen, savanyodjon. Minél hidegebb van, annál lassabban megy az erjedés. A törlőt rendszeresen cseréjük, a nehezéket állítsuk be a megfelelő súlyra, a salakot pedig naponta el kell távolítani az üveg tetejéről. Az erjedésnek akkor van vége, amikor már nem jönnek fel apró buborékok az edény tetejére. Egy héttel az eltevést követően megkóstolhatjuk, ha megérett, vegyük ki a káposztát és tegyük hideg helyre.

  1. Használjunk tiszta, száraz káposztafejeket.
  2. Készítsük elő a szükséges felszerelést: egy káposztareszelőt és tárolóedényt (hordó, cserépedény, üveg stb.).
  3. Aprítsuk a káposztafejeket az edénybe. Adjuk hozzá a sót, majd kanállal nyomkodjuk meg.
  4. Tegyük rá a fedőt és a nehezéket.
  5. Ürítsük ki az edényt.
  6. A káposztát tegyük légmentesen zacskókba, és raktározzuk el a hűtőbe.

Más módszer: ha egészségesebb csemegét szeretnénk, hagyjuk ki az utolsó két lépést, a káposztát tároljuk továbbra is az erjesztő edényben. Tegyük az edényt hideg helyre. Mindennapi fogyasztásra kiválóan alkalmas.

Ha az eltevés sikeres, a savanyodás (erjedés) megóvja a káposztát a rothadástól is. Alabamában a káposztásedényt friss káposztalevelekkel fedik be, amelyre téglákat tesznek nehezékként. A káposztarétegek közé köménymagot is szórhatunk, vagy almaszeleteket is rakhatunk.

 

savanyu_kaposzta
Savanyú (hordós) káposzta

 

A savanyú káposzta története

A savanyú káposzta készítéséről először idősebb Plíniusz ír, az időszámításunk előtti első évszázadban. A Nagy Kínai Fal  építéséről szóló feljegyzések szerint a munkásokat savanyú káposztával etették (1368-1644). Dzsingisz Kán lovasai is savanyú káposztát ettek (1162-1227). Miután Ázsia nagyrészt meghódították, a mongol seregek a mai  Németország területére is eljutottak, ahol a helyi lakosok eltanulták a káposztasavanyítás módszerét. A savanyú káposzta német bevándorlókkal érkezett meg az Újvilágba, ahol már 1776-ban említést tesznek róla. Ugyanabban az évben az angol felfedezőt, James Cook kapitányt kitüntették, mivel savanyú káposztával előzte meg azt, hogy a skorbut megtizedelje a legénységet. 1906-ra szinte minden New York-i menzán lehetett savanyú káposztát és hurkát enni. Ilyen "hot dog"-nak nevezet hurkákat még most is árulnak bizonyos éttermekben - és még mindig savanyú káposzta a köret hozzá. A savanyú káposzta szinte alapélelmiszerré vált, és a Wall Street-i tőzsdeügynökök szívesen fogyasztották ebédre. A savanyú káposztának saját weboldala is van, ahol egy savanyú káposztából készült csokitorta receptje is megtalálható.

A végső következtetés tehát az lenne, hogy azok alakítják a történelmet, akik savanyú káposztát fogyasztanak.

A nyomkodás, "taposás" szerepe: a sózott káposztát azért kell kanállal nyomkodni, hogy a sarvalt káposzta levet eresszen. Régebben ez a gyerekek feladatának számított, ezzel ők is kivehették a részüket a munkából.Én egy általam készített 7 cm széles, 20 cm hosszú "fakanállal" nyomkodom le a káposztát. Egy pár fej után lesózom az egészet, köménymagot szórok rá, majd kipréselem a levét. Egy nehezebb kanállal annyi levet préselhetünk ki, hogy nincs szükség víz hozzáadására. Mi tíz éve ugyanazt a tányért és nehezéket használjuk.


Szólj Te is hozzá!