No SSO cookie

Mondd ki a nevem! - a nevek ereje

Utolsó változtatás: 2010-10-21 | Első közzététel: 2010-10-20
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Mondd ki a nevem! - a nevek ereje
Valószínűleg sokan emlékeznek a Legényanya című vígjátékra, ahol a falu minden férfi lakójának a neve Béla volt, mert ez volt a szokás hosszú évtizedeken át. Minden anyuka fel tudja idézni a várandósságának az idejét, amikor talán hosszú listát készített a neki tetsző nevekről, és arról próbálta a legideálisabbat, a legjobban csengőt kiválasztani. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy a születendő gyermek nevének megválasztása többet is jelenthet, mint szubjektív esztétikai kérdést.

Több kísérlet volt annak bebizonyítására, hogy a név mennyire meghatározza a személyiségünket.

Mint az asztrológiában a csillagállások elemzésével, a nevünk ránk gyakorolt hatásával is foglalkoztak. Bizonyára jogos a gyanakvás, ha mélyen szántó személyiségrajzot adnak valakiről azzal a magyarázattal, hogy ő a keresztnevének köszönheti jelenlegi szakmáját, életútját, családját, barátait. Ugyanakkor bagatellizálni sem szabad a név fontosságát, mert a megkülönböztetés praktikus elvén kívül azért itt jóval többről van szó. Ha egy kicsit kitekintünk saját megszokott világunkból, és akár időben, akár térben eltávolodva, akár a jelenlévő, de talán kevéssé ismert vallási hagyományokba betekintve másféle felfogásokat is szemügyre veszünk, látni fogjuk a kérdés bonyolultságát, fontosságát. A név identitásunk fontos része. A zsidó hagyomány is úgy tartja, hogy a „név az élet forrása". A „név kapcsolja össze az embert lelkével, vagyis a néven át áramlik a testbe az életerő..."

 

Mondd ki a nevem! - a nevek ereje
A név befolyásolja a jellemünket

 

A név kiválasztásának fontossága sok népnél és vallásban megjelenik, különböző okokból.

A Talmud számos példát említ, amelyek azt bizonyítják, hogy a név befolyásolhatja viselőjének jellemét, a maori gyerekek sokszor olyan nevet kapnak, amely valamilyen kívánatos tulajdonságot jelöl, a törököknél és a kazakoknál gyakori szokás volt, hogy olyan nevet adtak gyerekeiknek, amivel megszabták a gyermek sorsának irányát, (mégpedig a gyermek sorsát irányító démonokra kívántak így hatni). Ilyen név például a Kolbasz, azaz  "sereget győzz", vagy a Szorbasz („győzd le a balsorsot"). Ismertek a történelemből a kunok ún. óvónevei, amelyek szándékosan csúnyák voltak, hogy ezzel tartsák távol az ártó szellemeket, hiszen ha a szülő ilyen nevet ad a gyereknek, akkor biztosan nem szereti, és akkor nem is érdemes neki ártani (pl. a Kötöny név a Köten, vagyis „ülep", „fenék" szóból származik). A választott név lehet egy ősnek a neve is, aminek az átörökítés, a folytonosság, az emlék megőrzése, és a tisztelet kifejezése lehet az oka. Nálunk is gyakori volt az elmúlt időkben, de még most is előfordul, hogy a gyereket a szülőről, esetleg a nagyszülőről nevezik el. A Fidzsi- és a Karolina-szigeteken a fiúk például a nagyapjuk után kapják a nevüket.

Az áskenáz zsidóknál egyáltalán nem szokás élő személy nevét adni a gyermeknek, elhunytét viszont igen. Ez részben a folytonosságot, az emlék fennmaradását szolgálja: "...ne töröljék ki ... nevét Izraelből"- áll a Tórában. Láthatjuk tehát, hogy sok kultúrában milyen jelentősége van a névadásnak, de meg kell említeni azokat a társadalmakat is, ahol nem csinálnak ekkora ügyet a dologból. Az ausztráliai bennszülöttek például minden családban ugyanúgy nevezik el gyerekeiket: az elsőszülött fiút Pirinek, az elsőszülött lányt Kartanyénak, a másodszülötteket Varninak illetve Varrunyának, a következőket Kunninak illetve Kuntának. Ezeknek a jelentése az, hogy „Első", „Második", „Harmadik", hímnemben és nőnemben Ez a példa azért is fontos, mert rávilágít, hogy nem mindenhol van akkora jelentősége az egyedi névnek, mint a mi nyugati kultúránkban.

A név hatalma, mágikus volta mutatkozik meg a guayana-i indiánok hitvilágában is: szerintük „a név mintegy része az embernek, és ha kimondják, azzal viselőjének ártalmára lehetnek".

 

Mondd ki a nevem! - a nevek ereje
A név mágikus erővel bír

 

Van, ahol azonban már a csecsemő is részt vesz nevének kiválasztásában. A maoriknál a következő a szokás: odavisznek a gyerekhez egy istenséget ábrázoló szobrot, majd elkezdik sorolni azokat a tulajdonságokat, amivel szeretnék, hogy a gyerek rendelkezzen, vagy azokat az eseményeket, amik akkoriban történtek (pl. napfogyatkozás, egy hajó kikötése), és amikor a gyerek eltüsszenti magát, az akkor kimondott szó lesz a neve. Így vagy úgy, de mindig fontos a szülőknek a névválasztás. Napjainkban sok szülő egy kedvenc színész, vagy hős esetleg általa tisztelt ember keresztnevét választja gyermekének, mert szeretné, ha a gyermeke hasonlítana ezáltal az illetőre. Külső jegyeiben, belső tulajdonságaiban, esetleg életmódjában.

Amerikában például az Oscar keresztnév egyértelműen egy szerencsés, egy örök nyertes érzését kelti az emberekben. Gondoljunk csak a Filmakadémia híres Oscar-díjára! De hazánkban is kimutatható volt az Izaura keresztnév elterjedése a '80-as években a közkedvelt sorozat hatására.) Pszichológiai vizsgálatok bizonyították, hogy az emberek barátságosabbak, nyitottabbak lesznek, ha társaságban, vagy ügyintézések során a nevükön szólítják őket. Az orvosnál, ha a doktor emlékszik a nevükre, bizalmat keltő és megnyugtató a páciensek számára. A nevünk az azonosítónk. Egy egyedi megkülönböztetésünk, ami kiemel az ismeretlenségből bennünket és lehetővé teszi, hogy egyéni, csak számunkra jelölt kommunikációt, jeleket fogadjunk és adjunk az életünkben a segítségével..

Ezért szeretjük, igényeljük, hogy kimondják a nevünket..


Szólj Te is hozzá!