No SSO cookie

Paradió és pekándió- avagy olajos magvak a trópusokról

Utolsó változtatás: 2014-01-20 | Első közzététel: 2009-06-15
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Paradió és pekándió- avagy olajos magvak a trópusokról
Az olajos magvak a gyümölcsök nagy családjának különálló képviselői. Víztartalmuk alacsony, ezzel szemben magas fehérje és zsírtartalommal rendelkeznek. 

A magvak olajának zsírsav-összetétele igen kedvező, kiváló hatással van az érrendszerre, számos bőrtápláló készítmény alapanyaga.

Hátrányos tulajdonságuk, hogy viszonylag hamar avasodnak - bár hideg helyen tárolva megnövelhető az időszak. A vegetáriánus étkezés alapját képezik az olajos magvak, hisz magas fehérjetartalmuk miatt - 10 dkg magban 20-25g fehérje van jelen- remek húspótlók. Az olajokon kívül C-, E-, B vitamint, és számos ásványi anyagot (káliumot, magnéziumot, foszfort, vasat) tartalmaznak. A fogyókúrázók azonban csínján bánjanak a nassolásukkal, mivel 2-3 maréknyi olajos mag, egy napi (fogyókúrás) energiaszükséglet felét fedezi!

A zöldszínű pisztácia (Pistacia vera) és a kesudió (Anacardium occidentale) a cserszömörcék családjának finom magvú gyümölcsei (rendszertanilag nincsenek rokonságban a dióval).

Csonthéjas terméseik belsejében lévő, olajban gazdag magjait szívesen látjuk süteményeken, tortákon, nyersen vagy pirítva. Nem csak finomak, hanem egészségesek is! Bőrünk fiatalságának megőrzésében is nagy szerepük van.

Olajos magvak a trópusokról

Kesudió

A kesu Dél-Amerikában honos fa, körte alakú termésekkel, amelyben vese alakú kesudió magok ücsörögnek. Mivel a magokat kemény héj veszi körül, a diót kétszer kell pörkölni, hogy kinyerjük magát a magot. Íze különösen lágy, enyhén édeskés.
A pisztácia Mezopotámia meleg folyóvölgyeiből származik. Magról szaporítható, jó vízelvezetésű talajban, napos, fagymentes helyen gyorsan elérheti a tíz méteres magasságot is. Hazánkba a legtöbbet Törökországból importáljuk, néha avasan, ezért nem árt vásárlás előtt a szállítmányról és a dió koráról tudakozódnunk. A leghíresebb belőle készült sütemény a baklava. (Ne a gyorsétkezdés, felvizezett típusúra gondoljunk, igazán finom Papánál kapható a Lövőház utcában)

A pekándió (Carya illinoensis) az Észak Amerikai pekánfa szülötte. Igazi diótermésű, egyes nemesített fajtái olyan vékony héjjal rendelkeznek, hogy akár diótörő nélkül is pucolható.

Magja gazdag zsírsavakban, egzotikus illatú. A dióhoz hasonlóan felhasználhatjuk édességekhez vagy sósságokhoz, ahogy éppen a kedvünk tartja. A spanyol telepesek Észak-Mexikóban és a Mississippi völgyében találkoztak a pekánfával, nem csoda, hisz az ottani erdőségek egyik uralkodó fája. Az embereken kívül számos fogyasztója akad: közöttük számos madár, oposszum, mosómedve, szürke mókus.

A paradió szülőhazája Brazília (Bertholletia excelsa). Közel fejméretű, elfásodott termése akár 30-40 háromélű paradiót is tartalmazhat. Egyesek szerint fája és termése is a kókuszdióra emlékeztető illatú, ízét pedig a mandulához hasonlítják. Vannak receptek, melyekben a kókuszt paradióval helyettesítik. Érdemes csínján bánni vele, az olajos magvak közül a paradiónak a legmagasabb az energiatartalma


Olajos magvak a trópusokról

Makadámdió

Ausztrál testvére a makadámdió (Macadamia ternifolia). Gömb alakú, krémfehér diómagjának íze hasonlít a paradióhoz. Az ausztrál mogyoró vagy queenslandi dió külalakra leginkább a török mogyoróhoz hasonlít, de nagyobb annál, elérheti a 4 cm-t is. A magbél nem oszlik gerezdekre. Az ínyencek kedvenc diófajtája, mivel pirítva igen intenzív az íze. Kereskedelmi forgalomba többnyire pörkölve kerül. Nagy előnye ennek a fának, hogy szárazságtűrő és bőtermő. Sajátos olajösszetételének köszönhetően kiváló bőrpuhító, bőrnedvesítő és a bőrgyulladások okozta bőrfeszülést is hatásosan csökkenti. Különösen kedvező tulajdonsága, hogy az avasodás folyamatának hosszú ideig ellenáll, ezért eltarthatósága körülbelül kétszerese a többi, gyakran használt zsíros olajnak.

Dél-Amerikai a földimogyoró(Arachis hypogaea), amely a világ egyik legfontosabb olajnövénye. Kedvelt téli ropogtatnivaló nálunk is, de hogy ne csak a boltból jussunk hozzá termeszthetjük házikertben (http://www.edenkert.hu/index.php?menu=cikk&cikkid=95) is. A botanika szemszögéből nézve a földimogyoró nem a diófélékhez, hanem a hüvelyesek családjához tartozik. Érdekessége, hogy a földimogyoró szára a virágzás után lehajlik, és lefelé kezd nőni, bele a földbe. Ott - 5- 8 cm-es mélységben - fejlődik tovább a hüvelytermés, többnyire két maggal. Bőre pirosas, és könnyen lehúzható. A földimogyoró-olajjal sütni is lehet, mivel magas hőmérsékletre is hevíthető.

A kókuszdió (Cocos nucifera) a hajótöröttek megmentője, szinte az összes trópusi szigeten megterem. A növény magától terjedt át egyik szigetről a másikra, ugyanis a kókuszdió több ezer kilométert képes úszni, és az útjába kerülő szigeten kicsírázni.
A frissen érett kókuszdiót vastag zöld burok, és a jól ismert barna kéreg veszi körül. Belsejét a kókuszdió húsa és a kókusztej tölti ki, amely rendkívül tápláló.

Olajos magvak a trópusokról

Szerecsendió

A szerecsendió (Myristica fragrans) inkább fűszer, mint ropogtatnivaló, de ha már diókról szólunk, érdemes megemlékeznünk róla is. Hozzájuthatunk egészben vagy por formájában. Érdemesebb egész diót választanunk és a készülő ételbe frissen belereszelni, így nem veszít ízéből és illatából sem. Mivel myristin nevű, bódító hatású anyagot tartalmaz, ezért egyszerre csak kis mennyiségben használjuk.


Szólj Te is hozzá!