Mikor fogunk lefogyni? - Wellness rovat - Édenkert.hu

Van, aki éppen fogyózik, és van, aki hétfőn kezdi. Vélt, vagy valós túlsúlyuk különböző mértékű, egyben azonban megegyeznek: nem tetszenek maguknak és sikertelenségeik okát a felesleges kilókkal magyarázzák. A nők megítélésében szerte a világon sokkal nagyobb szerep jut a külsejüknek, mint egyéb tulajdonságaiknak, elért eredményeiknek. De a nőkkel szembeni elvárások nem csak a férfiak, hanem a nők tudatában is ott rejtőznek.

A lányok jobban figyelnek a külsejükre, mint a fiúk

A lányokat környezetük, különösen az édesanyjuk és az iskola arra tanítja, hogy nagy figyelmet szenteljenek külsejüknek. Ez a figyelem személyiségük alapvető részévé válik, és nem hagyja el őket egész életük folyamán. Ezzel szemben a férfiak cselekszenek. Természetesen ők is szentelnek figyelmet külsejüknek, de nem ezen van a hangsúly, inkább a pénzszerzésen, az úgymond irányítás képességének fejlesztésén, majd gyakorlásán.

A férfi cselekszik, a nő megjelenik

Sokan próbálják követni a divatot, de ez szinte lehetetlen, hiszen amíg ma a lapos mell és hosszú haj a divat, addig lehet, hogy jövőre már a nagy mell és rövid haj lesz a trendi. Ezért vannak, akik belefáradnak a reménytelen küzdelembe, és inkább meghíznak, hiszen kövéren már nem kell részt venni a versenyben. Ugyanakkor kövérnek lenni és kényszeresen enni fájdalmas élmény azoknak, akiket érint. A kényszeres evő újra és újra megpróbálja összeszedni magát, de sikertelenül, ezért már nem csak a külseje miatt utálja magát, hanem a gyengesége miatt is.

Mit jelent kövérnek lenni?

• hogy össze kell magam hasonlítani minden szembe jövő nővel, és csak akkor nyugodhatok meg, ha kövérebb, mint én
• hogy mindig mosolygósnak, kedvesnek kell lennem, hogy elnézzék a kövérségemet
• hogy ki kell zárnom magam a divatos öltözködésből
• hogy rejtőznöm kell a fényképezőgépek elől
• hogy szégyellnem kell magam, mert nem vagyok divatos
• hogy nem lehetnek igényeim
• hogy mások szükségletei előbbre valók
• hogy mindig fogyóznom kell
• hogy soha nem mondhatok nemet
• jó kifogás minden kudarcra
• hogy várnom kell arra a férfira, aki majd keresztülverekszi magát a hájamon és megtalál engem
• a háj védekezés a házasságon belüli szexuális konfliktus ellen
• a háj lázadás az elvárt külső megjelenéssel szemben
• a háj bizonyíték az egészségre

Ezek a gondolatok forognak legtöbbször az elhízottak fejében. Ezeket a gondolatokat kell, hogy megváltoztassa, aki a végleges fogyást el akarja érni. Komolyan kell vennie saját magát. Ez iszonyatosan nehéz feladat annak, aki mindeddig mások elvárásainak élt.

Mit jelent a karcsúság az elhízottak számára?

• egészségesebbnek fogom magam érezni és könnyedebbnek
• a szexuális életem kielégítőbb lesz
• több energiám lesz
• szép ruhákat hordhatok, díszítem majd a testem, hogy jobban tetsszem a férjemnek, a barátaimnak és a családomnak
• lehetek majd sportos, elegáns, vagy szexis
• nem fogja azt ajánlani az orvos, hogy fogyókúrázzam, szép leszek, csodálni fognak
• nem kell majd szégyellnem a testem a strandon, vagy a próbafülkében
  ha feltűnök a tömegben, nem a kövérségem miatt, hanem mert szép leszek
• olyan könnyű leszek, hogy a férjem ölébe ülhetek
• úgy ülhetek, hogy nem kell takargatnom a hájamat
• nem fogok izzadni és jobb szagom lesz
• ehetek mások előtt anélkül, hogy kinevetnének

Amikor kövérek vagyunk, úgy vágyunk a soványságra, mint ahogy az ételre vágyunk, benne látjuk a problémáink megoldását. A valóságban viszont félünk soványnak lenni. Kövérekkel végzett csoportterápián, miután elképzelték, hogy soványak, a következő félelmekkel kerültek szembe a csoport tagjai:

• hidegnek és elutasítónak érezték magukat
• szögletesnek, túl meghatározottnak
• úgy érezték, annyira csodálják őket, hogy túl sok a feléjük irányuló elvárás
• úgy érezték, nem elég erősek ahhoz, hogy a szexuális érdeklődéseket távol tudják tartani
• nem tudták, mit kezdjenek saját szexuális érdeklődésükkel, nem voltak biztosak a kiváltott hatással
• úgy érezték, ha túl karcsúak, túl közel jönnek hozzájuk az emberek
  megijedtek a többi nő rivalizáló tekintetétől
• úgy érezték, ideális testsúllyal már az élet egyéb területén is hibátlanul kell működniük, nem hibázhatnak

A kövér embereknek ellentmondásos érzései vannak a különböző testméretekkel kapcsolatban is. A soványsággal kapcsolatos negatív érzelmek általában nem tudatosak. Ezeket az ellentmondásokat kell feloldani, azaz azokat az elvárásokat, amelyeket az elhízott a különböző testméretekkel köt össze, el kell választani a testméretektől, így azt a tulajdonságot, melyet a kövérségnek, vagy a soványságnak tulajdonított, a testmérettől függetlenül érezheti magáénak. A soványságtól való félelmek közül egy valami közös minden kényszeres evőnél. A fogyást csak szigorú fogyókúrával érték el, melyhez nagy lelkierőre volt szükségük.

Fennköltnek, tisztának érezték magukat, míg újból megszakították a fogyókúrát, amellyel magukra zúdítottak egy újabb evési rohamot. Ekkor úrrá lesz az az érzés, hogy most már úgy is elszúrtam. Ezek a fogyózók a diéta bűvkörében élik mindennapjaikat folytonos rettegésben. Feszültségük és önmagukkal szemben érzett bizalmatlanságuk növekszik.
Ha sikerül is lefogyni, az a karcsú személy ismeretlen lesz számára, nem tudja, hízhat-e benne, meddig marad meg ilyennek. A szokatlansághoz drasztikus énképváltozás is társul. Sokan feltűnőbb ruhákat kezdenek hordani, de nincsenek felkészülve a másik nem újszerű érdeklődésére.

Aki le akar fogyni, fel kell készülnie egy kisebb testre. Paradoxonnak hangzik, de ehhez előbb el kell fogadni önmagunkat kövéren. Enélkül a végleges fogyás nem képzelhető el. Nagyon fontos, hogy ne akarjanak mások lenni! Az első és legfontosabb lépés, hogy már kövéren kezdjenek szépen, divatosan öltözni. A jellegtelen ruhák ugyanis azt tükrözik, most nem szeretem magam, majd ha lefogytam, akkor fogok szépen öltözni.
Fel kell készülni a karcsúságra. Lefogyva egészen másképp fognak mozogni, ülni, viselkedni.

Az éhségérzet a kényszeres evő számára

A fogyókúrázók többsége már rengeteg módszert kipróbált. Ezek általában kívülről jövő megoldások, tehát a táplálékbevitel korlátozásán alapulnak, valamint azon, hogy bizonyos ételek tilosak.

• A kényszeres evők számára a külső megoldásokkal elért súlycsökkenés azonban ritkán marad végleges, tehát a kúra egyfajta tüneti kezelés.
• A kényszeres evő nem az éhségjelzése alapján eszik. A kényszeres evés szenvedélybetegség éppúgy, mint a dohányzás. Számukra az étel olyan, mint a kábítószer. Éppen ezért csak a szenvedélybetegség megszűnésével lehet elérni a végleges fogyást.
• A kényszeres evők szinte soha nem éreznek éhséget, inkább megkívánják az ételt. Általában tilos és megengedett, hizlaló és nem hizlaló kategóriákra osztják a táplálékot. Így vagy koplalnak, mert tilos, vagy habzsol, mert már úgyis mindegy, elkezdem hétfőn a fogyókúrát... Ezek a fogyókúrák pedig érzelmi kényszerzubbonyok. Ha tiltott ételt vesznek magukhoz, bűntudat és önutálat érzése tör rájuk. Ha nem esznek, úgy érzik, most jók, a szó szoros értelmében.

A kövér embert mohónak tűnteti fel a köztudat, így a koplalás rövid időre felmenti őket a felelősség alól. A másik nagy probléma, hogy mivel bűntudattal esznek, az élvezet minimális. Számukra az ételnek más jelentése van, mint biológiai funkció. Habzsoláskor le kell győzniük, hogy ne legyen többé veszélyes.

• Tehát az első és legfontosabb feladat, a torz éhségjelzések kézbentartása. Ezek a torz szignálok több féle módon alakulhatnak ki. Gyermekkorban, ha az édesanya a baba minden szükségletére étellel válaszol, ez elősegítheti a későbbiekben azt, hogy az étel a vigasztalás szerepét veszi fel.
• Ebben az esetben igyekezz felismerni az éhségjelzést. Próbálj meg különbséget tenni a fizikai, illetve a pszichikai éhség között. Ha a fizikai éhségérzet alapján eszünk és mindig azt, amit az éhségünk diktál (akár csokit, lángost, kolbászt, vagy sajtot), már jobban fogjuk magunkat érezni.
• Próbálj ébredés után egy-két órát nem enni addig, míg valamilyen éhségérzet nem jelentkezik! Figyeld meg, milyen érzés! Figyeld meg azokat az evési szokásokat, melyek az évek során kialakultak! Az étellel és az evéssel való elfoglaltság ugyanis olyan érzelmekről, gondolatokról tereli el a kényszeres evő figyelmét, amelyeket túl veszélyesnek, vagy fájdalmasnak tart. A felismerés is örömet okozhat, ha tudjuk, melyik az a helyzet, mikor jön az evésroham. Ha ezeket a helyzeteket kiküszöböljük, más megoldást keresünk, mint az evés, már akkor is lejjebb kúszik a mérleg nyelve!

Jótanácsok fogyókúrázóknak:

• Hagyd abba az önmagad feletti ítélkezést!
• Azt edd, amit megkívánsz, de csak az éhségérzet eljövetelekor!
• Hagyj ott egy két falatot a tányéron! Így bizonyítod, hogy uralkodsz az ételen, és nem az étel feletted!
• Töltsd meg a hűtőt kedvenc ételekkel, olyan sokat vegyél, hogy elképzelhetetlen legyen mind elfogyasztani! Ha körül vagy véve ezekkel az ételekkel és nem eszed meg mindet, egyre magabiztosabb leszel az evés terén!
• Az elsődleges cél ne a fogyás legyen, hanem az, hogy leszokj a kényszeres evésről! Ezután BIZTOSAN bekövetkezik a fogyás!
• Mellőzd a mérleg használatát! Ne legyen egy műszer külső ítélőbírád!
• Ha megismerted a tested, észlelni fogod a változást mérleg nélkül is.
• Leld örömöd az evésben! Lassan, élvezettel fogyaszd el kedvenc ételed!