Mit kell tudni a köszméte termesztéséről? - 1. rész - Bogyósok - Gyümölcs

A köszméte termesztése

• Növény típus: Évelő
• Tudományos elnevezés: Ribes
• A kifejlett növény mérete: Magassága eléri a 150 centimétert
• Fényigénye: Teljes napfény
• Talajtípus: A jó vízelvezető képességű, termékeny talajt kedveli
• Közismert kártevői: Köszméte-zerény és ribizliféreg
• Közismert betegségei: Amerikai lisztharmat és levélfoltosság- nagyon agresszív lehet mindkettő

Általános tudnivalók a köszmétéről

A köszméte bokor tüskés, ívelő ágainak köszönhetően a magassága és a szélessége eléri az 1-1,5 métert. Virágbimbói az egy éves oldalágakon fakadnak, valamint az idősebb vesszők rövid nyúlványain. A növény fajtájától függően, minden bimbóból egy-négy virág nyílik. Ezek önmegtermékenyítők, porzásukat a szél és a rovarok végzik, de többnyire nem a méhek.

Metszés nélkül a köszméte bokor gubancos és egészségtelen lesz. A jó metszés abból áll, hogy a bokor közepét megritkítjuk, hogy a növénynek elegendő napfényben és levegőben legyen része, és meghagyunk néhány főágat.

Télen el kell távolítani az elhalt vagy megbetegedett vesszőket és minden olyan ágat, amely áthalad a közepén. Vágjuk vissza a fiatal hajtásig. Meg kell ritkítani a túlzsúfolt részeket és a lehajló vesszőket, a legközelebbi oldalhajtásokig kell metszeni. Ha egy elfogadható méretet szeretnénk, az új sarjakat a felére kell metszenünk.

A növény betegségeinek csökkentésére, válasszunk napos, jól szellőző helyet. A köszméte hosszú életű, éppen ezért ültetése előtt ügyeljünk arra, hogy jól előkészítsük a talajt. Készítsünk ültető gödröt, ebbe pedig szórjunk komposztot vagy jó érett trágyát. Ültessük a venyigéket kissé mélyebbre, mint, ahogyan korábban nőttek (keressük rajtuk a földes részt).

A növények közötti távolság 1 méter, a sorok közötti pedig közel 2 méter legyen. Vágjuk vissza egészen a második rügyig, így ösztönözve az erőteljes növekedést. Fontos, hogy használjunk egy 5-10 centiméternyi talajtakarót a növények körül, mert szeretik a hűvös, nedves talajt. Remek választás lehet a szalma, a fakéreg vagy a vágott fű.

A növényeket a tél végén vagy kora tavasszal kell metszeni, amikor nyugalmi állapotban vannak. A köszméte főleg a 2 és 3 éves vesszőkön terem gyümölcsöt, éppen ezért a termőágak folyamatos frissítése érdekében, az 1, 2, 3 éves vesszőket azonos számban hagyjuk meg.

A köszméte szaporítása

Hogy mennyire könnyű a köszmétét dugványozással szaporítani, az kizárólag annak fajtáján múlik. Általában az amerikai fajtákat könnyebb szaporítani, mint az európai fajtákat.

Ősszel, vágjunk keményfa dugványokat. Már néhány levél jelenléte is pozitívan hat a gyökerezésre, ezért a dugványokat ősszel kell levágni, mielőtt az összes levél lehullana. A levelek jelenléte, a kiszáradás elkerülése végett, külön óvintézkedéseket von maga után. A dugványokat vágjuk körülbelül 30 centiméter hosszúra, de ezt a méretet a fejlődő vessző csúcsa nélkül számítsuk.

Ha törzses fácskákat akarunk termeszteni, távolítsuk el az összes rügyet, kivéve az ág végén található négy-ötöt, hogy az ebből származó bokrokon, mellettük vagy a talajból, ne növekedjenek új hajtások. Másrészt pedig, mivel a rügyek jelenléte növeli a gyökéreresztés esélyeit, ajánlatos az összes rügyet rajta hagyni a dugványon. Később, amikor kiemeljük a növényt az átültetéshez, húzzuk (ne vágjuk) le az összes alsó hajtást és rügyet.

A fejbujtás és a tőhajtás, sokkal megbízhatóbb szaporítási módszereknek számítanak, egyetlen bokorból azonban sokkal kevesebb fejhajtás lesz, mint dugvány, a tőhajtással pedig fel kell áldozni az évi terméshozamot. Bármelyik típusú szaporítás esetében, a növény ott gyökerezik le, ahol a gyökerek is vannak, a hajtások készen állnak az átültetésre már azon az őszön, illetve a nehezen gyökerező fajták esetében, a következő ősszel.

A köszméte gondozása és termesztése

A köszméte a hűvös, jó vízelvezetésű, termékeny talajban fejlődik a legjobban. A melegebb övezetekben a köszméte bokrok a keményebb talajokat részesítik előnyben, amelyek több nedvességet halmoznak fel és hűvösek maradnak. A szerves talajtakaró előnyös, hisz védelmet nyújt a felszínre törő gyökereknek, ugyanakkor hűvösön és nedvesen tartja a talajt. A bokor a teljes napfényt vagy a részleges árnyékot kedveli. Azon területeken, ahol melegebbek a nyarak, félárnyékba vagy meredek lejtőre kell ültetni őket.

Az köszméte bokornak mérsékelt nitrogénmennyiségre – a túl sok nitrogén betegségeket okoz, legfőbbképpen lisztharmatot –, valamint sok káliumra van szüksége. A káliumhiány tünete a levélszélek elszáradása. Ezt úgy lehet megakadályozni, ha minden évben, négyzetméterenként 15 gramm valódi káliummal bepermetezzük. Ugyanakkor a köszmétének igen magas magnézium igénye van, ezért, amikor meszesítjük a talajt, használjunk dolomitos meszet, amely nem csak magnéziummal, de kalciummal is táplálja a talajt.

Az egres bokrokat 120-160 centiméter távolságra ültessük egymástól. A pontos távolság a növény fajtájának életerejétől, valamint a talaj termékenységétől függ. Ne ültessük a bokrokat sövényszerűen, közel egymáshoz, különben az oldaltörzsek ívelő és tüskés ágai összegubancolódnak és megnehezítik a metszését, valamint a leszedését. Mivel a köszméte levelei már kora tavasszal hajtanak, ezért a csupasz gyökerű palántákat vagy ősszel, vagy nagyon kora tavasszal kell elültetni.

A cikk befejező részét itt olvashatja el >>