Hogyan gondozzuk az elefántalmát (Dillenia indica)?

A Dillenia indica, vagy más néven indiai elefántalma Dél- és Délkelet-Ázsiában honos. Gyakran, dísznövényként termesztik.

Levelei szórt állásúak. A levéllemez színén fényes zöld, fonákján molyhos, kemény szövetű, visszás tojásdad-lándzsás, röviden kihegyezett, gyengén vagy kifejezetten fogazott szélű, a 30-40 oldalérpár között erősen kiemelkedik, nagysága 15-30 x 6-12 cm. A szőrös, barázdás levélnyél 5-10 cm hosszú.

Nagy virágai erőteljes kocsányon magánosan fejlődnek a hajtások csúcsán, átmérőjük 20 cm. A virágtakaró 5 zöld, domború, kerekded, vastag csészelevélből és 5 fehér, zöld erű, tojásdad sziromból áll.

Elefántalma

Termése sajátos, alma alakú, 7-15 cm átmérőjű zöld álbogyó. Virágzás után a csészelevelek megnagyobbodnak, húsossá válnak, alapjuknál a vastagságuk meghaladhatja a 3 cm-t, és a fejes káposzta leveleihez hasonlóan átfedik egymást. A csésze beburkolja a 12, egymással össze nem nőtt, üveges zöld, lapos bab alakú termőlevelet, amelyek lamellaszerűen rendeződnek el a vacok körül. A termőlevelek szövete éréskor nyálkásan feloldódik úgy, hogy a lapos magok az üregekben vizenyős pépben úsznak. A nagyszámú mag világos sárgásbarna színű, méretük körülbelül 7 x 5 mm. A termés kellemes, az almához hasonló illatú.

Termés

Elefántalmafa

Az elefántalma felhasználása:

A termés ehető részei a rostos-húsos, lédús, savanyú-aromás, kissé keserű csészelevelek, amelyeket zöldségként megfőzve, fűszeres körítésként adnak currykhez, édes ételekhez, chutneyhoz és mártásokhoz. Zselét is készítenek belőlük. Püréjéből vízzel és cukorral ízletes italt kevernek.

Az elefántalma termesztése:

A nedves-forró trópusi klímában, mély rétegű, tápanyagban gazdag talajon tenyészik. Gyökérsarjakkal vagy magról szaporítják. A magok kizárólag a termésen belül csíráznak, ehhez több hónapig a talajon kell feküdniük. A fák nagyon bőségesen teremnek, a terméseket érett állapotban takarítják be.