Hogyan termesszük a díszalmát (Malus sargentii)?

Hogyan termesszük a díszalmát (Malus sargentii)?
A díszalma nagyszerűen díszítheti a kertünket, de tudnunk kell, hogy csak minden második évben virágzik, így nem ajánlott a kis kertek díszítésére. Tavasszal életre kelti a kertünket, mivel vonzza a kolibriket, a lepkéket és a madarakat úgy általában. A gyümölcsei ehetők, habár nem ez az elsődleges ok, amiért termesztik.

A díszalma (Malus sargentii) termesztése

 

  • Népszerű neve: Díszalma
  • Növénytípus: lombhullató bokor
  • Család: Rózsafélék (Rosaceae)
  • Származása: Japán
  • Magassága:180-250 cm
  • Terjedelme: 270-450 cm
  • Virágzás ideje: Április
  • A virágok színe: Halvány rózsaszín rügyek, fehér virágok
  • Fényigény: Teljes
  • Vízigény: Közepes
  • Gondozásigény: Alacsony

 

Általános tudnivalók a díszalmáról

A legjobban a savas, agyagos talajban nő, közepes nedvesség tartalommal, jó vízelvezetésű napos helyen. Tápláld májustól késő júniusig (virágzás után, de mielőtt a rügyei a következő évre kialakulnának).

 

Érdekességek a díszalmáról

Jóllehet ezt a növényt törpefaként is lehet nevelni, általában gyakorlati célból tartják, ez a díszalma egy sűrű, vízszintes ágakkal ellátott, édes gyümölcsű cserje. Ez a cserje általában 15-20 cm magasra nő, mivel nincs középső vezérága, szétterjedhet akár 38 cm szélesre is. A rózsaszín rügyekből gazdag fehér és illatos virágok nyílnak (2.5 átmérőjű), minden második évben. A virágokat kicsi és piros termések követik (2.5 cm átmérőjű), amelyek ősszel érnek be.

 

 

A borsó nagyságú gyümölcsök édesek, akárcsak a rózsa gyümölcsei, de általában háztartásban nem használják. Gyümölcsei hosszú életűek, és a madarakat is vonzzák. Az ovális, lebenyes sötétzöld levelei, ősszel sárga színt vesznek fel. Az őszi sárga szín kontrasztban áll a piros gyümölcsökkel. A Királyi Kertészeti Társaság, ezt a növényt a Malus Toringo szinonimájaként említi, a Sargentii alcsoportban.

 

A díszalma betegségei és kártevői

Általában ez a növény nagy ellenállást tanúsít a betegségekkel szemben. Érzékenységet mutat a levéltetűre, a levélfoltosságra és a lisztharmatra. A kártevői nem jelentenek nagy veszélyt rá, de azért figyelni kell a hernyókra, a levéltetvekre, a japán cserebogarakra, a takácsatka és a pajzstetvek.

 

Felhasználás

Ez egy törpefajta, amely akkor hatékony, amikor kis csoportokban van ültetve, kerítések mellé szegélynövényként vagy élő sövényként. Kisebb kertekbe nem ajánlott, mert csak minden második évben virágzik.

értékelés