No SSO cookie

Termesszünk kesu fát! - 2. rész

Utolsó változtatás: 2010-08-03 | Első közzététel: 2010-08-02
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Termesszünk kesu fát! - 2. rész
A kesuk homokos talajban érzik magukat a legjobban. Mint tudjuk, a homokos talaj nem tartja a vizet, és általában nem is termékeny, ezek a fák mégis jól fognak fejlődni benne minden különösebb gondozás nélkül.

A kesu gondozása és felhasználása

 

A kesu víz- és tápigénye

Ha nagyobb mennyiségű gyümölcsöt szeretnénk szedni róluk (mondjuk eladásra), akkor szükségük lesz öntözésre és trágyázásra. A száraz időszakban öntözzük rendszeresen, a növekedési időszakukban, valamint virágzáskor és éréskor pedig trágyázzuk. Inkább nitrogénre és foszforra lesz szükségük, és valószínűleg cinkre.

 

A kesu szüretelése

A kesu fák a száraz évszakban (télen) virágoznak és formálnak gyümölcsöt, és a virágzástól számítva pár hónapon belül már szüretelhetünk is.

Ha nincsenek madarak, amelyek meghatározzák a szüretelés idejét, akkor a szép rózsaszín vagy piros (egyesek sárgák) színű almák és a szürkés színű dióhéjak jelzik a szüretelés idejét. Amikor a gyümölcs leesik a fáról, biztosan megért.

 

 

Válasszuk szét a kesualmát a diótól, és élvezzük az alma ízét. Szerencsére a diók jól állnak a héjukban, akár két évig is lehet tárolni őket, így nem kell azonnal elhasználni a leszedett gyümölcsöt. Tartsuk őket hideg és száraz helyen, amíg felhasználásra nem kerülnek.

 

A kesudió felhasználása

A kesut nem lehet csak kihámozni a héjából, és megenni úgy, mint a többi diót. A héja tele van borzalmas, égető lével, ami égési sérüléseket okoz!

Az a kihívás, hogy úgy távolítsuk el a diót a héjából, hogy a lé ne fröccsenjen a bőrünkre, vagy ami még rosszabb, a szemünkbe. Az egyik lehetőség az, hogy lefagyasszuk a diót és úgy törjük meg, mielőtt még kiolvadna. Még így is szükség lesz kesztyűre, valamint hosszú ujjú és szárú ruhákra, sőt elővigyázatosságból még biztonsági szemüveget is vehetünk. A diót nyersen is lehet enni, de előtte győződjünk meg róla, hogy nem fertőzte meg a lé!

 

 

A pirított dióhoz szükség van olajra, egy maszkra, hosszú kesztyűre és hosszú ujjú ruhára, illetve egy kötényre.

Melegítsük fel az olajat 210°C-ra, majd tegyük bele a diókat és pirítsuk két percig. Ha ennél tovább pirítjuk őket, túl keserűek lesznek. Vigyázzunk, amikor a diókat beletesszük az olajba, mert ránk fröcskölődhet a lé, amint a diók az olajban ugrálnak. Amikor készen vannak, hűtsük le őket egy veder vízben, majd szedjük ki a héjukból és szárítsuk meg.

Egy másik megoldás az, ha egy lyukas aljú tepsiben pirítjuk a diókat úgy egy percig (hogy a lé folyjon ki a tepsiből). Ezt viszont inkább nyílt tűzön ajánlott tenni. Ne lélegezzük be a füstöt, és ha a diók lángot kapnának, öntsük le vízzel. A pirítás után a diókat fűrészporba vagy más felszívó anyagba kell mártani, hogy az égető lé minden cseppjét eltávolítsuk róluk. A pirítás és szárítás után végre kihámozhatjuk a diót, és megehetjük. Hát nem izgalmas?

Sok sikert mindenkinek, és ne adják fel, ha az első próbálkozás nem hoz sok ehető gyümölcsöt. Szükség van egy kis gyakorlásra...

 

Így törik meg a kesudiót a gyárakban...

 


Szólj Te is hozzá!