No SSO cookie

Metszési tanácsok lelkes gazdáknak - 2. lecke

Utolsó változtatás: 2015-02-24 | Első közzététel: 2009-03-09
(5/ 1)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Metszési tanácsok lelkes gazdáknak - 2. lecke
A különböző fajú gyümölcsfákat nem teljesen egyformán kell metszeni. A legintenzívebb metszést az őszibarack igényli, ő könnyen belepusztul, de legalábbis belerokkan akár már 4-5 évi kihagyásba is.

Ne feledkezzünk meg a termésritkításról sem

Fáink jó erőállapotának fenntartásában a megfelelő mértékű metszés (amit minden fánál egyedileg határoz meg a gazda azok szemrevételezésekor) csak az egyik eszköz. Ezt legalább a termésritkításnak kell még kiegészíteni. Ez azt jelenti, hogy viszonylag kevesebb meghagyott vessző esetén is előfordulhat, hogy a fa túl akarja teremni magát, a gyümölcs szinte fürtökben lóg az ágakon. Ezt nyilván nem szabad engedni, hiszen amellett, hogy nagy terhet jelent a fának, a gyümölcs minőségét is rontja. Meglepően hangzik, de megfelelő számú gyümölcs eltávolításával növekedni fog a termésmennyiség! Egy kedves egyetemi professzorom mondta metszési gyakorlaton egy őszibarack ültetvényben, hogy az őszibarackról annyi terméskezdeményt kell leszedni, hogy a majdani érett barackok közé gondolatban még egy beférjen. (Akkor még nem gondoltam, hogy egyetem után 10 évig, minden tavasszal több héten át élvezhetem a metszés "szépségeit".) A termésritkítást követően megmaradó gyümölcsök sokkal nagyobbak, szebbek, egészségesebbek lesznek. Ha rendelkezünk két darab azonos, túltermésre hajlamos fajtájú és egyforma kondíciójú gyümölcsfával, akkor egy egyszerű kísérlettel meggyőződhetünk a fentiekről: az egyiken hagyjunk rajta mindent, a másikról ritkítsuk le a gyümölcsöt a baracknál említett mértékig. Az eredmény sokkoló lesz.

Metszési tanácsok lelkes gazdáknak - 2. lecke
No, de vissza a metszéshez!

A különböző fajú gyümölcsfákat természetesen nem teljesen egyformán kell metszeni. A legintenzívebb metszést az őszibarack igényli, ő könnyen belepusztul, de legalábbis belerokkan akár már 4-5 évi kihagyásba is. Helyzetét súlyosbítják a törzsében élősködő kórokozók, melyekkel meg tud birkózni, ha megfelelő metszéssel (és termésritkítással) jó erőben tartjuk, elhanyagolása esetén viszont ezek a mikroszervezetek könnyen legyűrhetik. Az őszibarack abban is eltér a többi gyümölcstől, hogy nála a termőrügyek már az első éves vesszőkön megtalálhatók, így metszése ezek ritkítását, legyengült fák esetén visszavágását is jelenti.

Termőrész-ifjítás a gyümölcsfáknál

A többi gyümölcsfánál nem követünk el nagy hibát, ha a kezdeti koronaalakító metszést követően csak néhány évenkénti termőrész-ifjítást végzünk, ez utóbbi az elöregedett termőgallyak tőből vagy kis csonkkal való eltávolítását jelenti, melyek helyett újak alakulnak ki. Ez az értelme a kis csonk hagyásának is, hiszen egy fiatalabb rész alapjából könnyebben hajtanak ki a rejtett rügyek.

Intenzív metszés

Intenzív metszésben részesülnek a kordon mellet nevelt nagyüzemi almások is, hiszen a hektáronkénti 40-50 tonna terméshez igen jó karban kell lenniük. Őket, szegényeket sajnos nem ifjítják, 15-20 év után egyszerűen géppel kihúzzák a földből a "megfáradt harcosokat". Erre mondta egy másik kedves tanárom a következőt: "A gyümölcsfa termelőeszköz és nem műemlék." Kegyetlenül hangzik, de ha a megélhetésünk függ tőle, akkor sajnos igaz. Sokkal humánusabbak az ősi gyümölcsfajtákkal, hagyományos módon, vegyszerek használata nélküli termelők, akik a 100 éves fát is odaadóan gondozzák. (Egy ormánsági biokertésztől hallottam, hogy a hagyományos, szinte természetközeli módon művelt gyümölcsös teljesítménye is megközelítheti az agyonvegyszerezett, -műtrágyázott, öntözött nagyüzemi gyümölcsösök termésmennyiségét!)

A kezdő kertészeknek sokszor igen kiábrándítóak a metszéssel kapcsolatos első élmények. Sokszor láttam a fa mellett tanácstalanul álló vagy a fa körül már a tizenötödik körét megtevő "gazdát", s a metszőolló bizony jó, ha 5 percenként elcsattant. Az bizonyos, hogy a metszést gyakorlott kertésztől vagy kertbaráttól érdemes megtanulni. Nem árt pár szakkönyvet átböngészni, de az igazi iskola úgyis maga a kert. Ha évről évre látjuk előző évi tevékenységünk eredményét, szép lassan magunk is rájövünk a fortélyokra.

Egy dolgot mégis érdemes megszívlelni, nekem legalábbis működött: Sose azt nézzük, hogy mit kell levágni.

Azt nézzük, hogy mi marad rajta a fán, s a felesleget így villámgyorsan te tudjuk tarolni róla. Ezzel a módszerrel nem lesz gond a napi 100 fa. Végül a megfelelő eszközről se feledkezzünk el. Hiszi aki akarja, de a tízezer forintos metszőolló olcsóbb, mint az ezer forintos! A mindenhol kapható akciós ollók hihetetlenül meg tudnak keseríteni egy munkára szánt napot. Ezzel szemben egy profi szerszámmal, mely úgy vágja a gallyakat, mit a vajat, öröm a munka, ráadásul gyorsabb, és a kezünket is kíméljük vele. Sok fa, nagy birtok esetén könnyen becsúszhat egy kis ínhüvelygyulladás! A fák egészsége is szempont, nem szerencsés sok csonkot, roncsolt sebfelületet hagyni rajtuk! Összecsukható profi kis fűrészekből is szép választék van már a kertész-, illetve gazdaboltokban, a vastagabb (10-12 cm átmérőjű) ágak levágása is gyerekjáték ezekkel a borotvaéles kis szerszámokkal.
Dióhéjban ennyi tehát az egyik legfontosabb tavaszi kerti munkáról, kívánom, hogy soraim hozzájáruljanak az élvezetes és minél bőségesebb gyümölcsszürethez!

Első rész >>


Szólj Te is hozzá!