No SSO cookie

A klór alternatívái

Utolsó változtatás: 2011-10-14 | Első közzététel: 2011-10-12
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
A klór alternatívái
A medencék vizének fertőtlenítésére legtöbben a klórt ajánlják. De miért is? A következőkben szeretnénk bemutatni néhány alternatív módot is!

A klór alternatívái közül alkalmazzák a következőket:

  • a biguanidok,
  • az ózon/bróm,
  • az UV-fény és bróm
  • az oxigénvegyületek

A sóelektrolitikus eljárás nem tekinthető a klór valódi alternatívájának, hiszen végső soron azt is klór nyerésére alkalmazzuk.

 

Biguanidok


A biguanidokat, amelyeket Európában Phmb (= polimer-hexametilén-biguanid) néven ismernek, a fürdőmedencék fertőtlenítésére ajánlják, de azokat orvosi és sza-niterberendezésekben is alkalmazzák. Klórral, brómmal, ezüst- és réztartalmú termékekkel együttesen nem alkalmazhatók; ezeket az anyagokat a biguanidok adagolása előtt el kell távolítani a medence vizéből. Rendszerint szükség van kiegészítő fertőtlenítőszerek alkalmazására. Magyarországon ez a fertőtlenítőszer nincs engedélyezve, ezért az eljárás nem terjedt el; az ára sem versenyképes.

 

medence-vize

 

Az ózon és bróm kombinációja


Az ózon erős mérgező hatása miatt csak a fürdőmedence szűrője és egy speciális szűrő közé iktatott fertőtlenítőszakaszban állítható elő és fertőtlenítés céljára is csak ott alkalmazható. Az ózont egy speciális ózongenerátorban, két oxigénelektróda között végbemenő ún. csendes kisüléssel, a környezet oxigénjéből állítjuk elő. Ehhez több ezer voltos feszültségre van szükség, ez idézi elő, hogy a levegő O2 oxigénmolekulájából O3 (ózon) váljon. Az ózonmolekula instabil és ezért a lehető leggyorsabban reakciós partnert keres, hogy azt oxidálhassa. Ennek az oxidációs sebességnek köszönhető nagy hatékonysága. Az ózon elpusztítja a baktériumokat, vírusokat és mikrobákat.

Miután az ózon elvégezte a generátoron átáramló víz fertőtlenítését, azt erősen mérgező hatása miatt aktívszenes szűrővel ki kell szűrni a vízből. A medence vizének fertőtlenített állapotát folyamatosan fenn kell tartani a medencében és a berendezés üzemszünetei alatt is, ehhez kiegészítésül brómot lehet adagolni. Alternatív megoldáskánt a peroxid is számításba jöhet, hogy a halogénelemektől teljesen elszakadjunk, hiszen mindez - erről se feledkezzünk meg - a környezetnek is hasznára válik.

UV-fény és bróm


Az UV-fényt egy megfelelő kamrában állítjuk elő, és az ott a már szűrt vízre fejti ki hatását. Az UV-fény szétroncsolja a mikrobák és hasonló élőlények DNS-ének molekuláris szerkezetét, de csak azokét, amelyek éppen ott vannak. Ezért itt is valamilyen kiegészítő fertőtlenítőszerről kell gondoskodni. A klór alternatívájaként ebben az esetben is a bróm vagy a peroxid alkalmazása jöhet szóba Az ok ugyanaz, mint az ózon esetében: a medence vize gyorsan elszennyeződik, és ilyen is maradna, amíg az UV-kamrán át nem áramlik. A medencében ezért kiegészítő fertőtlenítőszer adagolása nélkül az állandó csíramentességet nem lehetne elérni.

 

kek-vizu-medence

 

Fertőtlenítés aktív oxigénnel


A piacon sokféle termék kapható, amely lehetővé teszi, hogy az oxigént fertőtlenítésre használjuk. Ezek folyékony vagy szilárd halmazállapotban kerülnek forgalomba. Adagolásukat kézzel vagy automatikus adagolókészülékkel végezzük. Az egyik gyártó szerint mindig ajánlatos valamilyen algásodás elleni szer hozzáadása. Alkalmanként lökésszerű klórozás végrehajtására is sor kerülhet, amennyiben nagy terhelés vagy más ok miatt leromlik a medencevíz minősége. A klórral végzett sokkolás az aktív oxigén fogyasztását aránytalanul megnövelheti.

 

A sóelektrolitikus eljárás


Ahhoz, hogy fertőtlenítésre a sóelektrolitikus eljárást tudjuk használni, a medence vizéhez sót (nátriumklorid, NaCI) kell hozzáadni. 50 m3 térfogatú medencénél ez 150-175 kg mennyiség lenne. A korszerű elektrolitikus klórozás berendezéseihez 2500 ppm (2,5 g/L) sótartalom elegendő, amely az átlagos ízlelési határ alatt van és korrozív hatása is elhanyagolható. A medence sós vize titán-dioxid cellákon áramlik át, amelyekben klór keletkezik. A sóelektrolízis minden ismert medencetípushoz alkalmas. Az acélmedencéknél azonban különleges óvintézkedésekről kell gondoskodni (pl. horganyozott hegesztési varratokról stb.), mert különben rozsdásodásra kell számítani.

 

Az elektrolízis folyamata


Itt a NaCI-molekulák felbomlanak. A negatív póluson nátriumionok és hidrogén (H) keletkezik. A pozitív póluson válik ki oxigén (0) kíséretében a kívánt klór (Cl). A nátrium azonnal reakcióba lép a vízzel és nátrium-hidroxitot (nátronlúg) alkot. Az további reakciók során a klórral sót (NaCl) és nátrium-hipokloritot (NaOCl) hoz létre. A fürdőmedencében ez a NaOCl-vegyület elveszíti oxigénjét és szintén sóvá (NaCl) alakul vissza. Az itt felszabadult oxigén szintén pusztítja a baktériumokat és az algákat, a felszabadult klórnak pedig tartós fertőtlenítő hatása van.

 

Az elektrolízis folyamata:
  • 2 NaCl + 2 H2O → 2 NaOH + H2 + Cl2 azaz só + víz = nátronlúg + hidrogén + klórgáz.
  • 2 NAOH + Cl2 → NaOCl + NaCl + H20, azaz nátrium-hipoklorit + só + víz.


Kiegészítő javaslatok

 

Célszerű, ha:

  • jó minőségű berendezés alkalmazása mellett döntünk, amelynél az elektródák polaritása rendszeresen megváltoztatható (+ és - pólus cseréje), mert ezzel megelőzhetők a mészlerakódások és az elszennyeződések;
  • a pH-értéket automatikusan csökkentő automatát építünk be, hogy az elmeszesedést biztosan megakadályozzuk;
  • a berendezésnek az uszodánkhoz megfelelő kapacitása van;
  • a szokásos klórozásról való átálláskor a szűrőhomokot és a töltővizet is cseréljük ki, hogy az induláshoz ideális feltételeket teremtsünk és megelőzzük a problémákat.

 

Az izocianursav túlzottan nagy értéke pl. megnehezítené a szabad klór képződését. Az átállás a járulékos beruházások ellenére minden bizonnyal kifizetődik.

 

Fertőtlenítés nehézfémionokkal

 

klor-kivonasa
Kivont klór

Elektrolízis útján ezüst-, rézionokat adunk a vízhez és azok ott fertőtlenítő hatást fejtenek ki. A szokásos ionkoncentrációk 0,2-0,8 mg/L réz esetében és 0,02-0,08 mg/L ezüst esetében. A nehézféminok réz- és ezüst-, vagy rézezüst ötvözetű elektródákkal ellátott cellákban törpefeszültséget alkalmazva keletkeznek a vízben. A kórokozók elpusztítási, illetve inaktiválási ideje viszonylag hosszú, ezért ezeket a berendezéseket közfürdőkben csak ritkán alkalmazzák.

 

A klórtól meg kell szabadulnunk, de hogyan?


Szeretnének azonnal áttérni a klórmentes fertőtlenítésre? Az összes alternatív termék valamilyen reakcióba lép a klórral, ezért nem lehet várakozási idő nélkül átállni egy új vegyszerre. A klór és vegyületei a vízforgató berendezések minden részében valamilyen mértékű lerakódást hoznak létre. Amíg az új vegyszer a lerakódásokat teljesen nem bontja le, addig a fogyasztás a számított érték többszöröse is lehet. Megelőzhetjük a megnövekedett fogyasztást, ha mindenhonnan eltávolítjuk a klórt.

Ez a következőt jelenti:

  • a medence fenekét és falait alaposan le kell kefélni, hogy leválasszuk a rátapadt halogénelemeket. Végezetül a hatjáratú váltószelep „ürítés" pozíciójával szívjuk le a vizet;
  • a homokszűrőn végezzünk visszamosást és öblítést;
  • patronos szűrők eseten cseréljük ki a patronokat;
  • a klór közömbösítésére alkalmazzunk klór-közömbösítő szert;
  • 24 órán át szűrjük a vizet;
  • végezzünk klórtesztet.

furdomedence-konyv

 

 

Forrás: Fürdőmedencék és pezsgőfürdők kezelése

Tekintse meg a könyvet könyvtárunkban >>


Szólj Te is hozzá!