Alakítsunk ki könnyen átrendezhető kerteket! - 3. rész

Helyezzünk el kertünkben figyelemfelkeltő elemeket!

A boltív is bevitt némi formai elemet és úgy tűnik, hogy az általa keretezett tér megkülönböztetett figyelmet kíván. Eszembe jutott egy rendezési elv, melyet egy kertész barátomtól tanultam. Ő úgy írja le a technikát, mint a „sarkok kezelése”.

Barátom kertjében az egyenes vonalú ágyások számtalan textúrában, alakban, színben, méretben és növényi formában bontakoznak ki, de a mértéktelenség finoman visszafogott. Minden ágyás rendszerezett küllemet kap a sarkokra és középre helyezett hangsúlyos növények által. Ezek lehetnek örökzöldek, vagy lombhullató cserjék, és mintegy zárójelként szolgálva meghatározzák a sarkokat, és ölelésükben tartják a kertet.

 

Hogy a figyelmet a terasz sarkaira irányítsam, szükségem volt valami mesterséges dologra, hogy erősítsem a formaiság és a zártság jelenlétét. A csavart indákból készült kecses, 1,80 méteres rácsozat volt a trükk az egyik sarokban, míg egy szökőkút jelentette ugyanezt a másikban.

A szökőkút, az én büszkeségem és örömöm, barátaink, egy keramikusművész és egy fazekas közös erőfeszítéseink eredménye. A keramikus által készített gyönyörű kerámiagömbből egy kis vízsugár lövell a magasba, és a fazekas által készített sekély tálba hullik alá, mely egy hozzáillő talapzaton nyugszik. A kék-zöld máz, valamint a gömb és a labda elegáns illeszkedése azonnal magára vonja a figyelmet, amint kilépünk a terasz-kertbe, és a csobogó hangja is csábító.

A szökőkút épp jó helyen van, bár ez heves vitákat váltott ki. Gyöngéden hordoztam egyik sarokból a másikba, különböző módon próbálva elhelyezni. Próbáltam a fal egyik hosszú szakaszának közepén elhelyezni, a fő nyílás egyik oldalán, de úgy éreztem, ott jelentéktelennek hatna. Végül a bejárati sarok győzött. És ez csak az egyik előnye a terasz-kertnek: a strukturális vonások és a figyelmet felkentő pontok lehetnek kicsik és hordozhatók, mint a kút. Változtatni lehet a helyüket, amíg meg nem találjuk a legmegfelelőbbet.

 

A terasz túlsó végén, szemben a boltívvel, középen van egy kovácsoltvas asztal. Használt és kopott, de még mindig kecses, és állványként szolgál az én legjobb virágtartómnak, amely a terasz egy másik fókuszpontja. Ez a kincs egy kék kerámiatál, amely 22 cm mély, 26 cm-es talapzaton áll, és 43 cm-re öblösödik ki. Tavaly ültettem bele piros muskátlikat, izzó tüskéjű lazacrózsaszín és oliva-zöld Új-Zéland-i vászonliliomot, barackszínű zsályát (paprikavirág, Salvia splendens), és egy csodálatos díszcsalánt, kakaóbarna levelein rózsaszín mintákkal.

 

A cikk befejező része >>