Díszfám levelei kezdenek elszíntelenedni. Mi okozhatja ezt a folyamatot?
Valószínűleg a növény szövetét megégette a nap.
Következő »H
K
Sze
Cs
P
Szo
V
SZAVAZÁS
Melyik kategóriába tartozol?
Szobanövények szaporítása - dugványozás
Utolsó változtatás: 2011-10-20 | Első közzététel: 2011-10-21
A dugványnak levágott növényi rész mérete változó: a vastagabb szárakból elég 10 cm, a vékonyabbakból viszont akár 30 cm hosszú darabra is szükség lesz, de mindegyik szárdarabon legyen 2-3 rügy. Ha levél nélküli ágat használunk dugványnak, akkor nagyon figyeljünk, nehogy fejjel lefelé szúrjuk az ültetőközegbe: ugyanolyan irányban álljon a dugvány is, mind ahogyan az anyanövényen volt.
A szárdugvány
Szárdugványt a hajtásvégekből és a másodlagos ágakból készíthetünk, amelynek a legfelső rügye hamar kifejlődik. A fás és félfás dugványok hamarabb megerednek, ha egy kis darab kérget is leválasztunk az ágról, amelyből kiágaznak („lábas dugvány"). Ha nincs kéregdarab az ágból, akkor a dugvány végén körkörösen metsszünk ki egy darabot a kéregből azon a végén, amely majd a földbe kerül, vagy gyengéden ütögessük meg kalapáccsal.
A gyökérképződés elősegítésére a dugvány földbe kerülő végét mártsuk gyökereztető hormonba. A szárdugvány földbe kerülő részéről, amely a teljes hossz kb. 1/3-a, távolítsuk el a leveleket.
 |
| Az ültetőközeg legyen jó vízelvezetésű |
A dugványozáshoz használt ültetőközeg legyen jó vízelvezető képességű, homokkal kevert tőzeg, erre akkor van szükség, ha a dugvány nagy nedvességtartalmú vagy tejnedvet tartalmazó növényi részből készült. Biztosabban megered a dugvány, ha a növényi részeket először tőzegbe ültetjük, majd ha megeredt átültetjük, de nagyon vigyázzunk a gyökerekre, mert ilyenkor még nagyon sérülékenyek.
A dugvány ne álljon pangó vízben, mert az károsítja a gyökereket. Az elpárolgott nedvességet inkább permetezéssel pótoljuk. A hőmérséklet általában nem jelent gondot, annál is inkább, mivel a dugványozást főleg tavasszal végezzük. A dugványozásra legalkalmasabb hőmérséklet-tartomány a 13-18 °C.
A bujtás és légbujtás
Mindkét módszer alkalmas a szobanövények szaporítására, mivel egyszerűen elvégezhető, nagy a megeredés sikere, és rövid időn belül szép növekedési formájú növényeket kaphatunk. Mindkét módszer azon alapul, hogy úgy gyökereztetünk növényi részeket, hogy a gyökereztetés idejére nem választjuk le az anyanövényről. Ennek a módszemek az az előnye, hogy csak akkor kell leválasztani az új növényt, amikor már elég erős ahhoz, hogy önállóan fejlődjön.
 |
| Metszőollóra szükségünk lehet |
A bujtás
Ehhez az anyanövény (pl. Scindapsus, filodendron, Chlorophytum) vékony, hajlékony ágait használjuk fel, leginkább azokat, amelyeken léggyökerek fejlődnek. Úgy készítjük a bujtást, hogy visszahajtjuk a növény egyik ágát az ültetőközegbe, majd betakarjuk. A bujtást gyökereztethetjük ugyanabban az edényben, amelyben az anyanövény fejlődik, de külön edényben is. Ez utóbbi esetben az ültetőedény lehetőleg préselt tőzeg vagy könnyű műanyag edény legyen, amelyből később könnyedén ki tudjuk emelni a gyökereket. A bujtáshoz olyan ágat válasszunk, amelyen sok nódusz van. A föld alá kerülő részről távolítsuk el a leveleket. Miután a bujtás gyökeret fejlesztett, leválaszthatjuk az anyanövényről közvetlenül, a gyökerek alatt.
Hasznos tudnivalók
|
A légbujtás
Ezt a szaporítási módszert, azoknál a növényeknél alkalmazhatjuk a legnagyobb sikerrel, amelyek hajlamosak magasra nőni és felkopaszodni, pl. Ficus, Dracaena, Yucca. ehhez a növény szárát, vagy másodlagos ágait használjuk fel. Légbujtáshoz olyan fás vagy fél-fás növényi részt válasszunk, amelyen legalább egy nódusz van, majd erről a részről távolítsuk el a leveleket. Az ágon készítsünk egy bemetszést, amelyet rövid időre hagyjunk szabadon, vagy körben vágjunk ki egy darabot a kéregből Ezután tekerjük be az ágat műanyag fóliával, alul kötözzük be. és töltsük meg tőzeggel, vagy a vízkultúrás növényeknél benedvesített szivacscsal. Nagyon fontos, hogy a légbujtás végig nedves legyen, ezért rendszeresen öntözzük, de arra is figyeljünk, hogy a csomagoláson keresztül szellőzhessen a növény.
Az új növényt közvetlenül a gyökerek alatt válasszuk le az anyanövényről. Fontos, hogy az anyanövényen is vágjuk vissza a szár csonkját, közvetlenül az egyik nódusz fölött.
| A kéreg bemetszése serkenti a kalluszképződést, és ebből a hegszövetből fejlődnek ki a gyökerek. |  |
|
Védőburok. A bemetszett rész köré tegyünk nedves anyagot, és tekerjük körbe műanyag fóliával. |
 |
| A lezárt burok. A burkot kössük be szorosan a szár körül, így sokáig megtartja a vizet, ettől pedig gyorsabban fejlődnek a gyökerek. |
 |
| A szár elvágása. Először győződjünk meg arról, hogy elég erősek e a fiatal gyökerek, majd közvetlenül alattuk vágjuk el az ágat. |
 |
A tőosztás
Ezzel a módszerrel azokat növényeket lehet szaporítani, amelyek bokrosak vagy bojtos mellékgyökérzetük van, vagy sarjképzésre hajlamosak, mint pl. Aechmea és Tillandsia, amelyeket leválaszthatunk.
A tőosztás legalkalmasabb időpontja egybeesik a vegetatív szakasz kezdetével: tegyük az edényt egy nagyobb lavórba, majd vegyük ki a gyökeret a földlabdával együtt, majd válasszuk szét a gyökerek méretétől függően több részre. Nagyon óvatosan válasszuk szét a töveket, nehogy megsértsük a gyökereket. Az új töveket azonnal ültessük el, és alaposan öntözzük meg. majd tegyük árnyékos helyre, amíg megerősödnek.
Forrás: A szobanövények ápolásának alapjai
Szólj Te is hozzá!