No SSO cookie

Hogyan termesszünk sztíviát (Stevia rebaudiana )? - 3. rész

Utolsó változtatás: 2012-03-26 | Első közzététel: 2010-09-20
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Hogyan termesszünk sztíviát (Stevia rebaudiana )? - 3. rész
Ebben a cikkben a sztívia gondozásáról és szedéséről olvashatunk. Amint azt már az elején is említettük a sztívia érzékeny növény, így különleges gondozást igényel. Nézzük, hogy mire van szüksége!

A sztívia gondozása

 

Nyáron, amint a sztívia elkezd rohamosan nőni, adhatunk egy kis nitrogént vagy szerves trágyát a talajhoz. A túl sok nitrogén viszont gyengíti a növényt és csökkenti a levelek édességét. Ajánlatos a levéltrágya használata 30-60 napra az ültetés után.

A sztívia szárai letörhetnek erős szelek esetén. Egyesek azt javasolják, hogy eleinte csípjük le a növény tetejét 3-4 hetente, hogy segítsük a bokrosodásukat. Ha lehetséges, védett helyen termesszük. Egy másik megoldás az, ha karóhoz kötjük a növényeket.

A sztíviát megtámadhatja két gombafajta, a Septoria steviae és a Sclerotinia sclerotiorum. A Sclerotinia sötétbarna sebeket okoz a száron, a talaj közelében, aminek következtében a növény először elhervad, majd elpusztul. A sztíviákat általában érett korukban érik a betegségek. A betakarítás közeledtével a nagy termelők gondosan figyelik a növényeket, és mindet begyűjtik, a betegség első jeleit észlelve.

Sztívia-növekedése



A gazok távol tartása előmozdítja az erős növekedést, ami segít a növénynek ellenállni a betegségekkel szemben. A párás, nedves idő és az álló víz kedvez a gombás megbetegedések kialakulásának, az emelt ágyások készítésével ez megelőzhető. Ezen kívül kerüljük a levelek öntözését. A rovarok nem igen támadják meg a sztíviát, így a kártevők általában nem jelentenek problémát. A levéltetvek, a tripszek és a liszteskék károsíthatják őket az erősen fertőzött üvegházakban.

 

A sztívia szedése


A friss levelekből teát lehet készíteni, de akár helyben is megehetünk egyet-kettőt. Nagyon jó ízük van mentával párosítva. Virágzás előtt a legédesebbek, amit a rövid napok váltanak ki. A virágzás nyár közepétől ősz végéig tart. A növényeket az első fagy beállta előtt kell leszedni, vagy amint elkezd virágozni. Vágjuk le a teljes növényt, talajszínt felett egy kicsivel.

Ha a sztíviát évelőként termesztjük, vagy korán akarjuk leszedni, vágjuk le a növényt 14 cm-el a talaj felett, hogy túléljék a telet és újra nőjenek. Reggel vágjuk le őket, miután a harmat felszáradt.

Könnyen száríthatóak azáltal, hogy felakasztjuk fejjel lefelé egy száraz, meleg helyen. Tegyünk egy csomóba egy pár növényt, és kössük meg a száruknál fogva egy gumiszalaggal. Ha sok növényünk van, kihúzhatunk egy kötelet vagy drótot a mennyezetre, és felakaszthatjuk rá.

Sztívia-felhasználása



Egy pár nap múlva szedjük le a leveleket a szárról, és tegyük egy tiszta tartályba, mondjuk egy befőttes üvegbe. Akár évekig is eláll. A szára kevésbé édes, úgyhogy azt dobjuk ki komposztálódni. Egy másik megoldás az, ha leszedjük a friss leveleket a szárról és kitesszük a napra, amikor a levegő páratartalma meglehetősen alacsony (alacsonyabb, mint 60%).

Amennyiben 8 órába vagy ennél kevesebb időbe telik a száradás, kevés Stevioside veszlik el belőle. De 37-43 Celsius fokon is megszárítható aszalógépben. A levelek ropogósak, omlósak és világoszöldek, amikor teljesen meg vannak száradva.

Míg az egész levelekből nagyszerű teát lehet készíteni, könnyű őket sztívia porrá alakítani egy konyhai robotgép vagy egy kávédaráló segítségével, magas fokozaton pár másodperc alatt kész van. Az így kapott port felhasználhatjuk ételekbe. A hosszú távú tárolására használjunk egy tiszta befőttes üveget.


Következő oldal >>


Szólj Te is hozzá!