No SSO cookie

A levendula múltja és jelene - 1. rész

Utolsó változtatás: 2016-05-18 | Első közzététel: 2011-07-28
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
A levendula múltja és jelene - 1. rész
A levendula egy igen ismert fűszer- és gyógynövény, ami nem véletlenül ennyire népszerű. Lássuk, hogy hogyan tett szert ilyen népszerűségre, és hogyan változott a használata az évszázadok során. Ebben a cikkben a levendula ókori használatáról olvashatunk. 

A levendula az ókorban

 

Mit rejt egy név? A rómaiak levendulának nevezték, ami talán a latin lavare szóból ered, ami ˝mosást˝ jelentett, vagy a livendulo szóból, ami ˝ólomszürkét vagy kékest˝ jelent. A görögök nardusként utaltak rá, a Szíriában levő Naardus város tiszteletére. Az indiaiak pedig a tüskés virága után nevezték el.

 

Egyiptom


Egyiptomban a levendulát balzsamozásra és kozmetikumok készítésére használták. Amikor felnyitották Tutanhamon sírját, több cserépedényt találtak, amiben a levendulához hasonló balzsamot találtak. Ezeket a balzsamokat csak a királyi család és a magas rangú papok használták kozmetikai szerek, masszázs olajok és gyógyszerek formájában. A gazdag emberek szilárd állapotban levő balzsamot kentek a fejükre, ami olvadáskor illatosította a testüket.

 

Görögország


A görögök sokat tanultak az egyiptomiaktól a kozmetikai és az illatosító szerek területén. A görög orvos, Theophrastus (Kr.e. 3. század) írt egy könyvet az illatok gyógyító hatásáról. Az egyiptomiaktól eltérően, akik a fejüket dörzsölték be a parfümmel, a görög filozófus Diogenész a lábát dörzsölte be vele. Így érvelt: ˝Ha a fejedet kened be vele, elszáll a levegőbe, és csak a madarak érzik a jótékony hatásukat, de, ha a lábamra kenem, az illat az egész testemet beborítja, és nagyszerűen felszáll az orromig.˝ Anakreón azt mondta, hogy a mellkast kell bedörzsölni vele, mert az a szív otthona.

 

 

Róma


Az ókori rómaiak felismerték a gyógyító és fertőzésgátló tulajdonságait, de rovarriasztóként és mosásra is használták. Az első írásos feljegyzés a levendula gyógyító hatásairól a görög katonai orvostól, Dioszkoridésztől származik, Kr. e. 77-ből. Dioszkoridész Néró, római császár uralkodása alatt gyűjtött gyógynövényeket a mediterrán vidékekről. Részletes leírást adott a növényről és annak gyógyászati használatáról az öt kötetes ˝De Materia Medica˝ című könyvében. Feljegyzései szerint, ha a levendulát lenyelik, segít az emésztésben, és megszünteti a fejfájást és a torokfájást. Külsőleges használata segít kitisztítani a sebeket, és enyhíti a bőrbetegségek tüneteit. A római katonák vittek magukkal levendulát a haditáborba, hogy azzal kezeljék a sebeiket. Ezen kívül beszórták vele a földet, hogy illatosítsa a levegőt, fertőtlenítse a szobákat, és még vallásos szertartásokhoz is használták tömjénként.

Idősebb Plinius, a görög író és enciklopédista írt a levendula jótékony hatásairól a menstruáció, a hasfájás, a vese rendellenesség, a sárgaság, a vízkórosság és a rovarcsípések kezelése során. A rómaiak, akik bőségesen használták illatszerként, ezzel illatosították a hajukat, a testüket, a ruhájukat, az ágyukat, a fürdővizüket, a katonai zászlóikat és az otthonuk falait. Az egyik leghíresebb illatos olajuk a ˝nardinum˝ volt, ami tartalmazott levendulát is. A nők levendulát tettek az ágyuk mellé, hogy azzal fokozzák a szenvedélyt. Lehet, hogy a rómaiak tudtak a L. denata és a L. pendunculata fajokról, de azokat is a L. stoechas fajhoz sorolták.

 

Arab világ


A ˝De Materia Medica˝ szolgált alapul az arab orvosok számára, akik szíriai és ó-perzsa fordításokat olvastak. Kr. e. a 7. században az arabok uralták a mediterrán kultúrát. Orvosságaikat bevitték Spanyolországba, ahonnan aztán elterjedt egész Európában. A legismertebb orvosuk Abu Ali Sina, aki Avicenna (980 - 1037 Kr. e.) néven ismert, beszélt a levendula gyógyító hatásairól. Először úgy vélték, hogy a levendula egyes fajtáit Arábiában honosították meg.

 

 

A levendula a középkorban

 

A Középkorban nem igazán használták a levendulát, kivéve a szerzetesek és az apácák. A kolostorok életben tartották a gyógynövényekről tanultakat azáltal, hogy saját gyógynövény kertjük volt. Lemásolták az ókori kéziratokat és feljegyezték a különböző növények jótékony hatásait. A Szent Római Birodalom egyik Kr.e. 812-ben hozott rendelete rájuk ruházta bizonyos zöldségek, gyógynövények, virágok és fák termesztését. A levendula egyike volt azoknak a növényeknek, amelyet a Merton kolostorban termesztettek, ami aztán Anglia (Mitcham) levendula termesztésének a központjává vált. Először 1301-ben említik meg a levendulát Merton Prioiry feljegyzéseiben, mivel ezzel teremtették elő a pénzt I. Eduárd királynak.

A Tudorok korában a levendula használata újra feléledt. Amikor VIII. Henrik feloszlatta a kolostorokat a levendula bekerült a családi kertekbe. Az uradalmakban a hölgyek sok mindenre használták a levendulát. A ruhák közé tették, légfrissítőként használták, és méhviasszal keverve bútor fényesítőként alkalmazták. Hagyományosan a mosókonyha mellé ültették, és a ruhákat a növények fölé terítették száradni, hogy közben magába szívhassa a levendula illatát. Rovarriasztóként is használták.

Erzsébet királynő, aki szerette a levendulát, parfümként és teaként használta, hogy ezzel kezelje gyakori migrénjeit. Angliában a levendula az egyik legrégebben használt parfüm. Erzsébet királynő mozdította elő a levendula ültetvények létrejöttét.

 

 

 

I. Károly felesége, Henrietta Mária, aki bevezette a kozmetikai szereket az angol udvarba, illatos szappanként, potpourriként és fürdéshez használta a levendulát.

VI. Károly francia királynak a székpárnájába levendula volt téve. A 12. században Bingeni Szent Hildegárd felfedezte, hogy a levendula hatásos a fejtetű és a bolha kezelésében.

 

A levendula a középkortól napjainkig >>


Szólj Te is hozzá!