No SSO cookie

A levendula múltja és jelene - 2. rész

Utolsó változtatás: 2016-05-18 | Első közzététel: 2010-07-28
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
A levendula múltja és jelene - 2. rész
Az előző részből megtudtuk, hogy milyen szerepet játszott a levendula az ókorban és a középkorban, most pedig arról lesz szó, hogy hogyan használták ezt az értékes növényt a közelmúltban, és hogy hogyan használjuk mi. 

A levendula története a középkortól napjainkig

 

Reneszánsz


A 16. században a francia levendulát hatásos és megbízható védelemnek tekintették a fertőzések ellen. Azok a kesztyűkészítők, akik használhattak levendulát a termékeik illatosítására, gyakran elkerülték a kolerát.

A 17. században a levendula a legtöbb füvészkönyvben megtalálható volt. A híres gyógyfűvel gyógyító orvosok, Gerald, Parkinson és Culpepper, mind írtak a levenduláról. Ekkor nagy érdeklődés támadta a levendula iránt, így megjelentek az utcai levendulaárusok. Az 1665-ös pestisjárvány ideje alatt magas ára volt a levendulának, mert úgy vélték, hogy védelmet nyújt a borzasztó betegséggel szemben. A sírrablók egy ˝ Four Thieves Vinegar˝ nevű szerrel mosták át a holtak holmijait, ami levendulát tartalmazott.

 

Viktoriánus kor


Viktória királynő lelkesen használta a levendulát. Az ő idejében nagyon divatos volt a levendula a hölgyek körében. Utcai árusoktól vásárolták a levendulát, akik Mitcham-ből hozták. A friss levendulát megszárították, és kis zacskókba tették, amiket aztán betettek a ruhás szekrénybe; ezzel mosták le a falakat és a bútorokat, ezen kívül a fehérneműs szekrénybe is ezt tettek zacskókba csomagolva. A levendulát használták rovarriasztásra, fejtetűk eltávolítására, parfümként, potpourriként, bútorfényesítőként, szappanként, és nagyjából minden bántalmat ezzel kezeltek otthon.

 

 

Kis levendulás zacskókat készítettek a fiatal hölgyeknek, amiket a dekoltázsukba tehettek, abban a reményben, hogy illatukkal magukhoz vonják az udvarlókat. A levendula megjelent a Londoni Gyógyszerkönyvben is. A 20. század elején vesztett népszerűségéből a túl nagy használatnak köszönhetően, ekkor már csak az idős hölgyekkel hozták összefüggésbe.

A Viktoriánus korban, Micham, London egyik külvárosa volt a levendulaolaj termelés központja. Az angol levendula termékek világszerte híressé váltak, a levendulatermesztés azonban majdnem megszűnt, amikor Mitchamben, Wallingtonban és Carshaltonban felmentek a telkek árai.

Az Amerikai Egyesült Államokban a ˝shaker˝ nevű vallásos csoport termesztett levendulát eladásra. Itt ajándékok és gyógyszer formájában volt nagyon népszerű.

 

Modern kor - napjainkban


Rene Gattefosse, az egyik modern aromaterápia megalapítója, igazolta a levendula gyógyító és fertőzésgátló hatását, amikor csúnyán megégette a kezét a laboratóriumában. Levendulaolajjal kezelte a sebét, és a fájdalom megszűnt, az égési sérülés pedig gyorsan begyógyult, anélkül, hogy megfertőződött vagy sebhelyes maradt volna. Levendulaolajat használtak a háborús sebek tisztítására az I. világháború során, amikor kevés gyógyszeres fertőzésgátló volt.

Jelenleg Provence a világ legnagyobb levendulatermesztő vidéke.

 

 

Először a rómaiak hozták el ide a levendulát. A 20. században a pásztorok gyűjtötték a levendulát, és a Grasseban levő parfümkészítőknek adták el. Az I. világháború előtt a francia kormány és a parfümkészítők úgy gondolták, hogy a levendulatermesztéssel megakadályozhatják az emberek elvándorlását a térségből, így kipusztították a mandula gyümölcsösöket, és levendulát ültettek helyette.

Más fontos levendulatermesztő országok: Spanyolország, Hollandia, Belgium, Németország, Bulgária, Oroszország, Ausztrália, Japán, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok.

Napjainkban altatóként és stressz oldóként használják, ugyanakkor a depresszió elleni kezelésben is része van. Teát is készítenek belőle, ezzel borogatják a sebeket, és a homlokra téve enyhíti a homloküreg-gyulladást, a fejfájást, a másnaposság tüneteit, a fáradtságot, a feszültséget és a kimerültség érzetét.

 

<< A levendula az ókorban és a középkorban


Szólj Te is hozzá!