Karalábé: egyszerűbb termeszteni, mint gondolnád

Plinius (i. sz. 23-79) korszakalkotó természettudományi munkájában hét káposztaformát ír le. Ezek között az egyik a vastag torzsájú, pompeji káposzta, amelyben a karalábé ősét ismerhetjük fel. A karalábé azóta is megbecsült, szerény zöldségféléje a kiskerteknek, amit viszonylag egyszerű körülmények között, a kezdők is nehézség nélkül meg tudnak termelni.

A mai karalábé (vagy kalarábé?) szára a föld felszíne fölött megvastagodik, és húsos gumót képez. Valójában - és botanikai értelemben - persze ez nem gumó, de mi ennek az érdekében termeljük, és a növénynek ezt a részét fogyasztjuk.

Vajon milyen okok idézték elő, hogy a káposzta ilyen formagazdag?

Hogy a fehér- és vöröslevelű fejes káposzta, a fodros levelű kelkáposzta, a fehér virágrózsát fejlesztő karfiol, az ugyancsak virágrózsákat hozó brokkoli, a levélhónaljakban ehető mini káposztákat fejlesztő bimbóskel és a háziállatok által szívesen fogyasztott takarmánykáposzta mellett egy ilyen dudort képező forma is kialakulhatott? Sajnos erre a kérdésre a tudomány még nem tudott kielégítő magyarázatot adni.

Darwin szerint egy változat vagy faj más változatokkal szemben felszaporodhat, ha olyan hasznos tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek előnyt biztosítanak számára a létért folytatott küzdelemben. E hasznos tulajdonság mértéke nemzedékről nemzedékre fokozódik. Így van ez a faj fennmaradása szempontjából hátrányos tulajdonságokkal is, amelyek felfokozódása végül a faj kipusztulásához vezet.

A káposztafélék esetében valószínű, hogy az alapfaj eredendően változékony volt, és a különböző életkörülmények hoztak létre variánsokat. Ezeket az ember felismerte, és tovább válogatta a neki kedvére szolgálókat mindaddig, amíg létrejöttek a különféle termesztett változatok.

Lippai János, a magyar kertészek bibliájának számító Posoni Kert című művének Veteményeskert elnevezésű részében már foglalkozik a karalábéval, és így ír róla: "Caulirapi evel-is bajmolódás nem külömböz a több káposzták bajmolódásátul, mind vetésében, s' mind ültetésében... mikor a torzsája nevelkedni kezd, az alsó leveleit gyakrabban leszaggassák, hogy öregbegyék a torzsája, és a földet is gyakrabban forgassák a torzsája körül, földdel is feltölcsék a tömérdek torzsájáig."

A karalábé termesztése

A karalábé - ha nem vesszük számításba a palántanevelésre fordítandó időt - a legrövidebb tenyészidejű zöldségfélék közé tartozik. Ez teszi lehetővé, hogy a kiskertekben, a házak körüli kertekben az év különböző részeiben termeljék, szedjék és fogyasszák.

A karalábét termelhetjük fűtetlen fóliasátor alatt, de palántázhatjuk szabadföldi ágyakba kora tavasszal (áprilisban), nyáron, sőt kora ősszel is. Fólia alatti termesztésre a rövid tenyészidejű, kis lombot fejlesztő fehér és kék héjú fajták alkalmasak. Ezeket célszerű ültetni korai termesztésre is. Nyáron viszont - téli eltartásra - a nagyobb tömeget adó fajták alkalmasak.

A karalábé nem tartozik az igénytelen zöldségfélék közé. Viszonylag kicsi a gyökértömege, ezért kevés talajból kénytelen felvenni a szükséges tápanyagmennyiséget. Fokozott a talajigénye mind a tápanyagtartalom, mind a víztartó képesség tekintetében. Sok vizet igényel, gyakori öntözést, mert a gumója csak így marad zsenge, könnyen megfőzhető. Ne ültessük a karalábét gyümölcsfák vagy más árnyékot adó növények alá, mert ez a fényigényes növény felnyurgul, gumója fejletlen marad.

A palántadőlés megelőzésére Zineb vagy Orthocid gombaölő szert szórjunk ki az ágyás talajára, és azt sekélyen kapáljuk be. Bár a hőigénye nem nagy, mégis érzékeny a hőmérséklet változásaival szemben: alacsony hőmérsékleten - a fagypont közelében - olyan hatás éri, amelynek következtében később felmagzik, és nem fejleszt gumót. Ha viszont túl magas a hőmérséklet, akkor csak a lombja növekszik, de a gumója fejletlen marad.

Bármikor termeljük a karalábét, tevékenységünk sikere nagymértékben függ a palánták minőségétől. Csak megbízható helyről vásároljunk palántát; a fiatal, de erőteljes, zömök, sötétzöld levelű palánták a jók. Ha tápkockában vagy tenyészedényben nevelték elő őket, akkor még néhány napig ajánlatos kiültetésük előtt edzeni a palántákat: szabadban, a napfényen tartani és keveset öntözni.

Karalábé termesztése

A fólia alatti hajtatás február közepén történő magvetéssel kezdődik. A magvetéstől számított négy hét múlva lehet a palántákat a fűtetlen fóliasátorba kiültetni 30 x 15 cm távolságra, hogy a rendelkezésünkre álló helyet a lehető legjobban kihasználjuk. A palánták nappal 8-12°C-on, éjjel 4-8°C-on növekednek a legsebesebben. Ahhoz, hogy ezt a hőmérsékletet tartsuk, szükséges, hogy a külső hőmérsékletnek megfelelően szellőztessünk, illetve tartsuk zártan a sátrat.

Karalábé palánta kiültetése

A jól fejlett palántákat már április elején kiültethetjük a zöldségeskert jól előkészített ágyásaiba is 30 x 25 cm sor- és tőtávolságra. A karalábé jól beilleszthető a vegyes termelési rendszerekbe. Egy ágyásban megfér a hónapos retekkel, amit már korábban elvetettünk. Palántázhatjuk azokba az ágyásokba is, amelyeknek a főterménye a paradicsom vagy a paprika, illetve a tojásgyümölcs lesz. Mire ezeknek a palántái megerősödnek, akkorra a karalábét már kiszedtük, elfogyasztottuk.

A téli eltartásra szánt karalábé termesztése május-júniusi magvetéssel kezdődik. A palántákat négy-öt hetes korban ültetjük ki 40 x 20 cm távolságra, minthogy ezeknek a növényeknek a lombja és a gumója is testesebb, mint a koraiaké. A kiültetett palántákat gyakran fenyegeti a palántadőlés, amit a talaj fertőtlenítésével (Zineb, Orthocid) előzhetünk meg. A szereket közvetlenül a palánták kiültetése előtt szórjuk ki a talaj felszínére, és gereblyézzük be.

A karalábé termesztése

A kiültetett palántákat rendszeresen kell öntözni, hogy a talaj felszíne sohase száradjon porossá. Minél gyakrabban kapálunk, annál biztosabb, hogy a gyomok nem konkurálnak növényeinkkel, és a talajban levő vizet meg tudjuk őrizni a növények számára. Ajánlatos egyszer-kétszer fejtrágyázni is akár könnyen oldódó műtrágyákkal, akár lombtrágyákkal.

A korai fajták akkor szedhetők, amikor a gumóik átmérője eléri a 6-8 cm-t, a késői fajták akkor a legízletesebbek, amikor a gumóik 8-12 cm átmérőjűek. A fejlettebb gumójú növényeket fokozatosan szedjük. Minthogy a gumók egy idő múlva menthetetlenül elfásodnak, ezért egyszerre nem érdemes sok karalábét palántázni. A növényeket gyökerestül húzzuk ki a talajból, ami nem megy nehezen, hiszen a karalábénak nincs nagy gyökérzete. A nagy leveleket letépjük, a gyökeret pedig metszőollóval vagy éles késsel levágjuk.

Mikor lehet kiültetni a paradicsompalántát?

Egy m2 termőterületen 10-15 növény betakarítására számíthatunk. Ennek felhasználható gumótermése a korai fajtáknál 1 kg, a késeieknél 2 kg körül van.

A karalábé felhasználása

A karalábé azért fontos növény, mert egész évben használjuk: a húsleves nélkülözhetetlen kelléke, de készül belőle főzelék, vegyes finomfőzelék, és elkészíthető töltve is. A zsenge, nem fás karalábé az utóbbi években ismét a finom zöldségek közé sorolódik.

A karalábét nem szokták tartósítani. Annál fontosabb eljárás a téli tárolása. Erre a célra a nyár végén, ősszel termelt növények a legmegfelelőbbek. A levelektől és a gyökérzetüktől megtisztított gumókat veremben, pincében, fagymentes kamrában lehet jól eltartani 0-4°C hőmérsékleten és 90-95% relatív légnedvesség mellett. A betárolt gumók időnkénti átválogatásáról ne feledkezzünk meg.