No SSO cookie

Szabadföldi növénytermesztés

Utolsó változtatás: 2016-06-02 | Első közzététel: 2012-05-30
(5/ 1)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Szabadföldi növénytermesztés
Alapvetően különbséget kell tennünk a benti- illetve a szabadföldi növénytermesztés között. A szabadban elvetett magok sokkal több veszélynek vannak kitéve, ezért gyakran több odafigyelést is igényelnek. A következőkben néhány gyakorlati tanácsot szeretnénk megosztani a szabadföldi növénytermesztéssel kapcsolatban!

Növénytermesztés a szabadban

 

Könnyebb gondozni a zöldségnövényeket, ha sorba vetjük őket. Az egyenes sorokat legkönnyebben úgy jelölhetjük ki, hogy az ágyás mindkét végében kis cölöpöket verünk le, egymástól a szükséges sortávolságra. Ezeket madzaggal összekötjük, és a sorvonóval szépen végighaladunk a madzag mentén. Ha nincs sorvonónk, megteszi valamelyik szerszám nyele is; kb. 1 cm mély vetőárkot kell húznunk vele.

 

magvetes-madzag-sorjeloles
Sorjelölés madzaggal

 

Sokan lemondanak erről a körülményes és hosszadalmas sorhúzási módról, és egy végigfektetett deszka mentén szórják ki a magokat. A lécet egyszerűen a talajba kell nyomni, és készen is van a kis mélyedés a magoknak. A helyes vetési távolság minden növénynél eltérő, és a vetőmag tasakján általában fel van tüntetve.

Még az egymással rokon zöldségféléknek is eltérő a helyigényük, a vetéskor vegyük tehát ezt is figyelembe. Ha az ágyásokat csak tavasszal tudjuk komposzttal borítani, tegyünk a kis vetőárokba érett komposztot, ujjainkkal rendezzük el, és nyomkodjuk meg egy kicsit. Ezután elkezdhetjük a magok kiszórását.

 

A növekedésnek indult növénykéket később újra trágyáznunk kell. A zöldségmagvak formája, mérete legalább olyan sokféle, mint a belőlük fejlődő zöldségnövényeké. A tapasztalt kertész tudja, milyen vastagon kell befedni földdel a különböző zöldségfajok magvait. A kezdő kertészek pedig megfelelő információt találnak a szükséges vetési mélységről a vetőmagtasakok hátoldalán. Néhány növényfaj magja csak fény hatására képes kicsírázni. Az ilyen zöldségfélék magvait ujjunkkal csak óvatosan nyomjuk a talajba, ne szórjunk rájuk földet.

 

A tájékozódást megkönnyíthetjük jelző veteménnyel
Az ún. jelzővetemény vetésével az a célunk, hogy a lassan kelő zöldségfélék helyét gyorsan előbújó fajokkal jelöljük meg. Legegyszerűbb módja, ha a vetendő zöldségmagvak közé néhány retekmagot keverünk, miközben elszórjuk őket a sorban. Különösen a répaféléknél lehet szükség a jelzőnövényre. Mivel az erős növekedésű, életerős reteknövény gyorsan fejlődik, segítségével hamar kirajzolódik majd a répa sora. Ez sokat segít gyomláláskor, hiszen a pici növények gyakran nagyon hasonlítanak egymásra. Így azonban biztosra vehetjük, hogy a jelzett soron kívül kikelt növények gyomok, tehát eltávolítandók.

 

Az eltérő méretű és formájú magvakat vetéskor különbözőképpen kell a kézben tartani. Nagyon fontos ugyanis, hogy ne vessük őket túl sűrűn. A nagyobb magvakat egyenesen a tasakjukból kivéve, az ujjunk között morzsolgatva vessük. Próbáljuk meg őket egyenletes távolságban kiszórni az árkocskába.

 

magvetes-sorokba
A magokat egyenletesen vessük el

 

A nagyon apró magokat is egyenletesen vethetjük el, ha a markunkban előbb homokkal keverjük őket össze. Úgy is vethetjük a picike magokat, hogy a tasak sarkán vágott kis nyíláson át engedjük a magokat vékony sugárban folyni, persze ehhez megfelelő tasakra van szükség. A vályú formán összehajtott tasakról is szórhatjuk a magvakat. Ahhoz, hogy az elvetett magvak ki is keljenek, melegen és nedvesen kell tartani őket. Ezért kézzel, deszkadarabbal vagy a gereblye fokával óvatosan nyomjuk őket a földbe. Ezután zárjuk le a vetőárkot. Ezt tehetjük vékony komposztréteg vagy egy kevés talaj rászórásával. Fontos, hogy ezután is óvatosan tömörítsük a talajt. A talajszemcsék ezután érintkeznek a magokkal, és nem hagyják kiszáradni azokat. Minden sor veteményt lássunk el kis névtáblácskával. A vetés után állott, azaz nem túl hideg vízzel öntözzük a magvetést, legjobb, ha esővizet merítünk a kerti tartályból. A kanna végére tegyünk finom lyukú szűrőt. Ha túl erős vízsugárral öntözünk, a magvak a felszínen úsznak majd!

 

Jó tanács: A magvetésnek van egy egyszerű alapszabálya, amely szerint a legtöbb magot csak olyan vastagon szabad talajjal borítani, amilyen széles maga a mag. Tehát többnyire egészen vékony földréteget igényelnek, csak a nagyobbakat vessük egy kicsit mélyebbre.

 

A magvetést egészen az első zöld sziklevelek megjelenéséig tartsuk egyenletesen nedvesen. Minden fáradságunk hiábavalónak bizonyul, ha a csírázó magvak talaját egyetlenegyszer is hagyjuk teljesen kiszáradni. Az apró növénykék ugyanis rendkívül érzékenyek a szárazságra. Ha ez mégis előfordul, kár magunkat áltatni azzal, hogy biztosan rossz vetőmagot választottunk. Amennyiben nem tudunk állandóan a magvetés közelében tartózkodni, fedjük a sorokat benedvesített jutazsákokkal. Amint láthatóvá válnak a kelő növények sorai, a gyomosodás megelőzésére borítsuk a sorközöket mulcstakaróval. Kezdetben csak vékonyan, később vastagítsuk meg a talajtakaró réteget.

vetemenyeskert

 

Forrás: Veteményeskert

Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>


Szólj Te is hozzá!