No SSO cookie

H

K

Sze

Cs

P

Szo

V

 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
 
 

Örökzöld növények gondozása

Utolsó változtatás: 2014-01-13 | Első közzététel: 2011-12-29
(5/ 1)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Örökzöld növények gondozása
Kertünkben a fenyőfélék a legigénytelenebb növények közé tartoznak, egész évben alig adnak munkát. Ha elszárad egy-egy ág, azt levágjuk; ha valamelyiken kettős csúcshajtás képződne, az egyiket lemetsszük. Ezenkívül csak néha akad körülöttük tennivaló, mert általában egészségesen fejlődnek, megtartják arányos formájukat.

Az örökzöldek ápolásának munkálatai

 

Öntisztulás


A vörösfenyő és néhány más, ritkább faj kivételével a fenyőfélék örökzöldek, azaz ősszel nem hullatják le leveleiket. A levelek azonban nem örök életűek, idővel a fenyőtűk is elhalnak, lehullanak. Csakhogy a levélváltás nem egy időben történik, és nem is egy év alatt. A fajtól és bizonyos mértékig a környezettől, az éghajlattól és az időjárástól is függ, hogy mennyi ideig élnek a levelek. Olykor megfigyelhetjük, hogy viszonylag sok tűlevél rövid idő alatt megbarnul, elhal. A jelenség a természetes öntisztulás része, nem kell semmilyen betegségre gondolni és permetezőszerért nyúlni. A levelek elhalásának legfőbb oka a fényhiány. Az új hajtások és a rajtuk képződő tűlevelek tömege ugyanis eltakarja a fényt a régi levelek elől, amelyek ezért nem képesek tovább asszimilálni, és előbb-utóbb megbarnulnak, elhalnak, lehullanak. A folyamat különösen feltűnő az erdeifenyőn és rokonain, mert a barna, elhalt tűk a korona belsejében akár évekig is az ágakon maradnak, míg végül egy-egy erősebb széllökés lesodorja őket. Az öreg fenyők alatt az évek során vastag tűlevéltakaró gyűlik össze, ami természetes jelenség. Anyaga lassanként elkorhad, humuszban gazdagítva a talajt. Ha a gazdának nem tetszenek az elszáradt tűlevelek, éppenséggel egy seprűvel vagy más alkalmas eszközzel le is tisztogathatja azokat a fákról, összeseperheti és kidobhatja, de kár beleavatkoznia a természetes folyamatokba.

 

lehullott-tulevelek
Az öntisztulás egy természetes folyamat

 

A száradó hajtások bajt jeleznek


Természetes jelenség tehát, hogy a korona belsejében fokozatosan megbarnulnak, elhalnak a tűk. Ugyanez a jelenség az ágvégeken képződő hajtásokon viszont már kóros, és valamilyen bajt jelez, aminek haladéktalanul meg kell találni az okát. Ha nem betegség vagy kártevő okozta a száradást (például rendkívüli hideg, hosszan tartó fagy), akkor elegendő lemetszeni az elszáradt részt. A beavatkozással azonban várjuk meg a tavaszt, nehogy a még életképes rügyeket is lemetsszük. A pangó víz is károsíthatja a fenyőféléket. Erre a csúcshajtás sárgulása figyelmeztet. Amilyen gyorsan csak tudjuk, vezessük el a fölösleges vizet a tő közeléből. Ha kell, ássunk vízelvezető árkot. A fenyők a nyári hőségben és télen is szenvednek a tartós szárazságtól, ami ugyancsak a hajtások száradásához vezet. Ha nem is rendszeresen, de időről időre szükség lehet a fenyők öntözésére. Ne várjuk meg a kiszáradás jeleit.

 

Ne maradjanak csonkok


Hótörés, viharkár nyomán csúnya csonkok éktelenkednek a fákon. Ezeket nem csak esztétikai okokból kell levágnunk, hanem a fa egészségének megóvása végett is. A fenyők ágcsonkjai ugyanis nem hajtanak ki, nem regenerálódnak, viszont menedéket nyújtanak számos kártevőnek, és kórokozó gombák is megtelepedhetnek rajtuk. Vágjuk hát le ezeket a csonkokat egészen a törzsnél, és ugyanígy járjunk el, ha valamelyik ágat el kell távolítanunk. A nagyobb vágásfelületeket kenjük be a szakkereskedésekben kapható sebviasszal vagy erre a célra gyártott egyéb anyaggal.

 

 

uj-hajtasok
Új hajtások

Kettős csúcshajtás


A felfelé hajtó, sudaras törzsű fenyők évről évre egyetlen csúcshajtást nevelnek, amely később elfásodik és a törzs részévé válik. Olykor mégis előfordul, hogy két rügyből is képződik csúcshajtás. Az egyik többnyire erősebben fejlődik, és ilyenkor magától helyreáll a rend: a gyengébb csúcshajtás oldalággá válik. Ritkább esetben a két csúcshajtás nagyjából egyformán fejlődik, s ezen a helyen a fa törzse megkettőződik. Lehetőleg ne hagyjuk meg ezt a természetellenes alakzatot, hanem idejében vágjuk le tőből az egyik csúcshajtást.

 

Egyenesítsük ki


Ha valamilyen okból görbén fejlődik a csúcshajtás, ne hagyjuk úgy, mert később a törzsön is megmarad ez a görbület. Erősítsünk a törzshöz egy egyenes bambuszrudat úgy, hogy túlnyúljon a fa csúcsán, és a csúcshajtást kötözzük hozzá. A rúd legalább egy évig maradjon a helyén, ezalatt a hozzá igazított csúcshajtás elfásodik, kiegyenesedik.

 

Mindent a maga idejében


A fenyőfélék egészségügyi metszésének ideje általában a tavasz (amikor már láthatóvá válik, hogy szenvedtek-e valamilyen fagykárt), míg a kisebb beavatkozásokat nyáron is elvégezhetjük. Ekkor metsszük le az esetleges második csúcshajtást és az aránytalanul fejlődő oldalhajtásokat. Radikális metszésre, alakításra csak a fa téli nyugalmi állapotában vállalkozzunk. Alapelvként azonban fogadjuk el, hogy a fenyőket lehetőleg hagyjuk a lehető legkevesebb beavatkozással, szabadon fejlődni. E szabály alól természetesen kivételt jelentenek a fenyősövények. Ezeket júliusban metsszük, nyírjuk, amikor már nagyjából befejeződött a hajtások éves növekedése. Ezután a következő májusig megtartják a formájukat; a metszés után, a nyár folyamán csupán egy keveset fejlődnek.

 

A hajtások kurtítása


Tavasszal, amikor a hajtások fejlődésnek indulnak, figyelnünk kell arra, milyen hosszúak lesznek a fenyők új hajtásai. Ha túl hosszúnak ítéljük őket, illetve szeretnénk, hogy a fenyő tömött alakú, sűrű lombú maradjon, akkor abban az időszakban csípjük vissza a hajtásokat, amikor még a tűk nem fejlődtek ki rajtuk (gyertyák). Éles késsel, metszőollóval vagy egyszerűen a körmünkkel végezhetjük el ezt a műveletet úgy, hogy a hajtásnak csak az alsó fele maradjon meg.

 

gyanta-fenyo
Ne metsszük a fás részket!

 

Ne metsszük a fás részeket


A lomblevelű fáktól eltérően, a fenyők rosszul tűrik a metszést, nehezen újulnak. Míg a lombos fákat a metszéssel sűrűbb oldalhajtások képzésére lehet serkenteni, addig a fenyők az elfásodott részeken már nem újulnak; általában nem hajtanak ki, csúnya ágcsonkok maradnak vissza. Metszeni ezért csak az éves hajtásaikat tanácsos, mélyebben legfeljebb az elágazásoknál vághatjuk le az ágrészeket, akkor a hiány már nem feltűnő. Az éves hajtások lemetszésével elágazásra késztethetjük az ágakat vagy magát a törzset. Ha nagyobb sebet ejtünk, azon erős gyantafolyás indulhat, ami káros a fa számára. Hogy ne kelljen később alakítani, már eleve jó formájú, arányos fácskát ültessünk, a torz hajtásrészeket pedig idejében távolítsuk el.

orokzold-kert

 

 

Forrás: Örökzöld Kert

Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>


Szólj Te is hozzá!