No SSO cookie

BEZÁR A MARCZIBÁNYI TÉRI ÖKOPIAC

Utolsó változtatás: 2009-09-18 | Első közzététel: 2005-01-17
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
BEZÁR A MARCZIBÁNYI TÉRI ÖKOPIAC
A Marczibányi téri piac - beszerezve a szükséges hatósági igazolványokat, engedélyeket -1999 októberében indult.

1990-ben a Komjádi uszoda előtti téren működött az akkori MDF piac. Ezen a piacon jelentek meg az első bioárusok, akik még csak a fölöslegben otthon maradt egy-két ládányi almát, kis kosár vagy szatyor zöldségeket hozták árusítani. Az első biotermékeket árusító házaspár Felsőnyékről érkezett, ők akkor kb. 10 ha-os ökológiai gazdasággal, rendelkeztek. Tanfolyamon hallottak először a piac létezéséről és az értékesítés lehetőségéről. Abban az időben még csak 3, maximum 6 termelő árusíthatott ezen a helyen bioterméket.

1991-ben a Biokultúra Egyesület vezetőségében felmerült az a gondolat, hogy létesítsenek egy olyan piacot, ahol kizárólag ellenőrzött, garantált biominőségű termékeket, élelmiszereket árusítanak. Az - akkor még a budai Török utcában lévő - egyesület a Török utca és a Frankel Leó utca sarkán levő Szabó Ervin Könyvtár előtti macskaköves téren rendezte meg először 1991 májusában a biovásárt. A második piac júliusban volt, de sajnálatos módon ezután egy nyári szezonra be is zárt.
Először csak negyedévente, aztán havonta egyszer, a hónap utolsó szombatján volt biopiac. Ez az árusítás mellett környezetvédelmi és kulturális programokkal (népművészeti bemutatók, gyermekkórus stb.) is párosult. A piac az ökoszemléletű emberek zarándokhelye lett. Később a bioélelmiszerek iránti igény növekedésével minden héten volt piac. A termelők már 200 km-ről is jöttek termékeikkel. Kb. 12-16 termelő fért el ezen a területen.

A piacon árusító termelőket akkor még természetesen nem az a pár forintnyi bevétel érdekelte, amit az értékesítéssel szereztek, hanem az az idillikus hangulat, amit a piac - a termelők, a vásárlók, a kulturális programok - teremtettek. A programok egyre több érdeklődőt vonzottak a piacra, sorok alakultak ki a zöldség-, gyümölcs árusoknál, a péknél, a kézműveseknél, így a kis tér egyre szűkebb lett a piac számára. 1999 tájékán ez a családias, idillikus hangulat kezdett megszűnni, egyrészt az egyre nagyobb tömeg, a kígyózó sorok miatt - nem beszélve a hajléktalanokról, akik sajnos előszeretettel jöttek minden szombaton a piacra, tudva, hogy a piac nyugalma érdekében úgyis kapnak 1-2-300 forintot élelemre -, másrészt a tér két oldalán lévő út zsúfoltsága nem felelt meg az egészséges bioélelmiszerekkel szembeni elvárásoknak. Bár a piac termékei bio minőségűek voltak, a környezet nem.

1999-ben a Biokultúra Egyesület új vezetése a teendők között elsők közé sorolta egy új, kultúrált, egészséges környezetben lévő helyre áttelepíteni a piacot. A döntés helyesnek bizonyult, a Marczibányi téri Művelődési Központ udvara megfelelő volt, annak ellenére, hogy a főbb közlekedési útvonalaktól (metró, busz, villamos) távol esett, de a Török utcai piaccal ellentétben, zöldövezetben, bekerítve, az ÁNTSZ előírásainak megfelelően a lebetonozott terület elég nagy volt a megnövekedett forgalomnak. Ehhez az is hozzájárult, hogy a piac frekventált helye az ország talán legdrágább pontja, a Rózsadomb alja, tehetős, igényes vásárlóerő, mely az árakra kevésbé érzékeny.

A piaci rend kidolgozásával, állandó piacfelügyelő alkalmazásával az ökopiac minőségileg, mennyiségileg magasabb szintre került. Bevezették a piaci árak hetente történő regisztrálását. A piac áttelepítése tehát szükséges, és az események által igazoltan helyes döntés volt.

A Marczibányi téri piac - beszerezve a szükséges hatósági igazolványokat, engedélyeket - 1999 októberében indult. A Török utcai hagyományokhoz híven az árusítás mellett kulturális programok is szerepeltek. A nyitást a perbáli citerazenekar műsora tette hangulatossá. Az egyesület a piacot aktív reklámmal, szórólapokkal, médiakampányokkal tette ismertté. 1999 októbere és 2002 októbere között csak a Biokultúra újságban számos cikk, ismertetés, felhívás jelent meg, több mint az előtte lévő 8 évben összesen.
A fentieknek is, de a garantált minőségű bioélelmiszerek iránti igénynek is köszönhető, hogy a piac fogalma mind termelői oldalról, mind a vásárlók részéről igen erősen megnövekedett.

A piac működésében 2000 végére zavarok jelentkeztek, melyek azóta is időnként kisebb-nagyobb mértékben fokozódnak, fennállnak. Megdöbbentő volt tapasztalni, hogy már egy évvel az átköltözés után ez a piac is kezdett szűk lenni, 2001-ben erőteljesen jelentkeztek a zsúfolódás problémái, hiszen a növekvő forgalom arra inspirálta a termelőket, hogy egyre több áruval jelenjenek meg, sőt, hogy máshonnan (a környező falvakból, településekről) is beszerezzék a biotermékeket és azt fölvásárolva, maguk árulják a piacon.

Az egyesület elnöke tapasztalva a piac átköltöztetése után hirtelen megnövekedett forgalmat, látva, hogy a Marczibányi téri Művelődési Ház udvara több termelőt nem tud befogadni, új helyeket keresett további biopiacok részére.
A pesterzsébeti Csili Művelődési Ház vezetőivel történt megállapodás lehetővé tette, hogy Pest déli részén is megnyíljon egy új piac.
Sajnos a 2001 áprilisában a Biokultúra Egyesület vezetésében beállt válság nem kedvezett egy új piac megszervezésének, életben tartásának. A piac a 2001. augusztus 3-i nyitás után néhány hónapos vegetálás után megszűnt. Elmaradt az ilyenkor szükséges határozott irányítás, szervezés, marketing.

A Marczibányi téri piacon zavarok jelentkeztek, a zsúfoltság és az ezzel járó feszültség pedig egyre nőtt. Nyilvánvaló volt - ezt minden termelő világosan látta -, hogy csak idő kérdése, mikor szűnik meg a piac. Az egyesület vezetése nem tudott vagy nem kívánt lépni, elmaradt a válságkezelés. Állandósult a vita a termelők és a piacfelügyelő, az egyesület elnöke, ügyvezetője között, de egyre gyakrabban a termelők között.

A piaccal kapcsolatos problémákat az alábbiakban lehet összefoglalni:

  • A Biokultúra Egyesület vezetésében 2001 április végén történt változás negatív módon hatott a piac működésére. Az új vezetés kevesebb gondot fordított a piac zavartalan működésének biztosítására.
  • Ez kihatott a piac működésére, felügyeletére, a termelők viselkedésére. A Művelődési Központtal való addig felhőtlen kapcsolatban is zavarok jelentkeztek.
  • 2002-ben az Egyesület Vezetőségének több ülésén napirendre kellett venni a Marczibányi téri Ökopiac helyzetét.
  • Nem hatott a rendezés, a nyugalom megvalósítása érdekében a tervezett helypénz mértékének többszöri megemelése, valamint az egyesület vezetőjének a piac működéséről írt cikke sem (Hírlevél 2002 szeptember 1-2 oldal).
  • A biogazdálkodás növekedési ütemének (évi kb. 50%) megfelelően egyre több termelő érkezett a piacra. Jelenleg már Békésből, Balmazújvárosból, Tiszaföldvárról, Rábcakapiból, Csanytelekről, Baranyából, Somogyból érkeznek termelők, gyakran több, mint 200 km-ről.
  • Az Európai Unióból lassan már évente érkező élelmiszer-botrányok (kergemarhakór, dioxin botrány, Nitrofen botrány, génmódosítás, ionizációs besugárzás veszélyének hírei, aflatoxin botrány, szalmonellás tojás, stb.) sokkolják a vevőket, egyre többen keresik a garantált bioélelmiszert.
  • A Marczibányi téri piac frekventált helye az ország talán legdrágább pontja, a Rózsadomb alja, tehetős, igényes vásárlóerő, mely az árakra kevésbé érzékeny. Ez az ökopiac esetenként irreálisan magas árait eredményezi. (Bármibe is kerül, megveszik, mert garantált bio és közel van és lassan státusz szimbólum a Marczibányin vásárolni.)
  • A jól megszervezett, bejáratott piac egy szűk körnek, 40-50 termelőnek biztos forgalmat jelent. Ez ugyanakkor önvédelmi reakciót is kiváltott az újonnan a piacra jövőkkel szemben.
  • 2002 tavaszán megalakult a piac termelőiből álló "Ökopiaci önkormányzat". Döntésük alapján a piacot működtető Biokultúra Egyesület elnöke levélben értesített több bioterméket forgalmazó kereskedőt, hogy a piacon nem árusíthatnak.
  • A kb. 300 m2-nyi piacon a kialakult szokásjog alapján csak az állandó 40-45 termelőnek, kereskedőnek van helye. Újabb termelők már fizikailag nem férnek el. Az egyre több, nagyrészt gépkocsival érkező vevő már-már elviselhetetlen zsúfoltságot okoz a téren és környékén.
  • A problémák fokozódásával egyre gyakrabbá váltak az APEH és az ÁNTSZ ellenőrzései.

Ennek végére tett pontot a Marczibányi téri Művelődési Ház igazgatónője, aki október 21-i levelében értesítette a Biokultúra Egyesület elnökét, hogy a zsúfoltság miatt 2005 január 1-től nem hosszabbítja meg a piac működésére vonatkozó szerződést. Németh Katalin, a művelődési központ igazgatóhelyettese szerint a sok ember számára nélkülözhetetlenné vált biopiacnak sokkal méltóbb helyet kellene biztosítani.

A Biokultúra Egyesületnek a környék lakóival sem sikerült harmonikus kapcsolatot kialakítania, figyelembe venni érdekeiket. A Marczibányi István Egyesület alelnöke, Benyovszky Győző szerint az itt élőknek megkönnyebbülést jelent, ha a biopiac elköltözik, ugyanis az utóbbi két évben már elviselhetetlenné váltak a szombati napok. A lakók érdekeit képviselő szerint belátják, hogy a vásár az intézménynek bevételt jelent és sajnálják, hogy az árusoknak új helyet kell keresni, de annak jobban örülnek, hogy a szombat újra pihenőnap lehet a Marczibányi téren.
Ugyanakkor megfogalmazódott más vélemény is. Iméréné Nádas Emőke, egy II. kerülti lakos, vásárló így fogalmazott a Budai Polgárnak írt levelében:
"Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy a piac - azon túl, hogy friss és egészséges árut vásárolhattunk heti két alkalommal a II. kerületben - a vásárlóképes lakosság és a vidék innovatív kisgazdái között gyümölcsöző és kölcsönös előnyöket is eredményezett, spontán módon.
Aki szerette a piacot és ismerte a kistermelők gazdaságait is, tudja, hogy a szeretettel és gondoskodással termelt áru mit jelent a világvárosi szennyezett környezetben élőknek, és a piac milyen kitörési lehetőséget biztosított a biogazdák számára."

Czeller Gábor, a Biokultúra Egyesület elnöke meglepetéssel értesült arról, ami három és fél éve benne volt a levegőben, várható volt, hogy az áldatlan állapotokat, zsúfoltságot a művelődési ház tovább már nem vállalja fel. Nyilatkozatából kiderült, hogy elképzelése sincs, hogy hol találnak új helyet a biopiacnak. Az is nyilvánvaló, hogy a hátralévő másfél hónap alatt még ha találnak is egy új helyet, az engedélyeket ennyi idő alatt beszerezni lehetetlen.
Egy új piac létrehozása, beindítása, üzemeltetése igen komoly szervezési és marketing munkát, odafigyelést, áldozatvállalást igényel. Ezt bizonyítja az újpesti biopiac létrehozása is.


Szólj Te is hozzá!