No SSO cookie

H

K

Sze

Cs

P

Szo

V

 
 
1
2
3
6
7
13
14
15
16
17
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
 
 

Tápoldatok 1x1 - Milyen tápoldatot válasszunk?

Utolsó változtatás: 2017-05-26 | Első közzététel: 2017-05-25
(5/ 1)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Tápoldatok 1x1 - Milyen tápoldatot válasszunk?
Te is tanácstalanul állsz a tápoldatkínálat előtt? A növényeknek a növekedéshez, a virágok és termések kifejlesztéséhez tápanyagokra van szükségük.  A növények a talajból a víz segítségével szervetlen anyagokat (ásványi anyagokat) vesznek fel, és azokból fotoszintézis segítségével építik fel testük szerves anyagait.

A növényi tápanyagokat hagyományosan makro- és mikroelemekre osztjuk.

Makroelemeknek nevezzük azokat az anyagokat, amelyekre a növényeknek nagy mennyiségben van szükségük. Ha ezeket nem kapják meg, akkor súlyos fejlődési rendellenességek következnek be.
A mikroelemek kiegészítő tápanyagok, amelyek a növények egyes életfolyamataihoz ugyancsak nélkülözhetetlenek, de azokból a növényeknek jóval kevesebbre van szükségük.

A vásárolt műtrágyák és tápoldatok csomagolásán legtöbbször a tápanyagok vegyjelét tüntetik fel, amelyet az elemek neve után, zárójelben mi is feltüntettünk. A vegyjeleket érdemes megjegyezni, ha könnyűszerrel akarunk eligazodni a tápoldatok csomagolásán található leírásban.

Makroelemek a nitrogén (N), a foszfor (P), a kálium (K), a kalcium (Ca), a magnézium (Mg) és a kén (S).  A mikroelemekhez soroljuk a vasat (Fe), a bórt (B), a cinket (Zn), a mangánt (Mn), a rezet (Cu) és a molibdént (Mo). Utóbbiakat nyomelemeknek is hívjuk.

 

fikus

Ahhoz, hogy jól válasszunk tápoldatot fontos megértenünk, hogy a növények fejlődésük egyes szakaszaiban más-más tápanyagokat igényelnek:

A növények kezdetben szárukat és a lombtömegüket fejlesztik. Ezt a szakaszt növekedési vagy vegetatív szakasznak nevezzük. A növekedési szakasz után a növények az úgynevezett generatív fázisba lépnek, amikor virágot és termést hoznak.

A növekedéshez sok nitrogén kell, míg a virágzáshoz nagyon sok foszfor és kálium. A raktározó szervek kifejlődését a kálium segíti elő. Ezért például a kaktuszok, illetve a fák számára a magas kálium arányú tápoldat a kedvező. A levéldísznövényeknek (fikusz, filodendron, pálma, jukka) magas nitrogénarányú, míg a virágukkal díszítő szobanövényeknek (ciklámen, fokföldi ibolya ) és a virágzó balkonnövényeknek (muskátli, fukszia, bakopa, lobélia, verbéna, petúnia, balkon aranya) magas foszfor- és káliumarányú tápoldat a legjobb.

 

muskatlieg

 

Az egyes tápanyagok megfelelő adagolásával a növény fent leírt életciklusait is befolyásolni tudjuk. Például, ha sokáig adunk nitrogént egy növénynek, ezzel hatalmas lombtömeg nevelésére késztetjük. Ez lehet jó is (például később több ágon fog virágozni és így több virága lesz), de lehet rossz is (csak lombtömege lesz, nem fog kellőképpen virágozni). Ha egy balkonnövényt virágzásra akarunk késztetni, akkor a kezdeti nitrogén dús tápoldatozás után a foszfor-, illetve a káliumtúlsúlyos tápoldatozást kell előnyben részesíteni.

Fás növényeknél (különösen örökzöldeknél) a nitrogén adagolását a tél beállta előtt, időben be kell fejezni, hogy a növény beérett hajtásokkal rendelkezzen, mire a fagy megérkezik.

A télre káliumadagolással készíthetjük fel a növényeket, mert ez elősegíti a hajtások beérését. Ősszel a gyepet is foszforral és káliummal készítjük fel a jobb telelésre.

A növények egyébként nagyságukkal, színükkel, egészségi állapotukkal, növekedési erélyükkel „jelzik”, hogy az adott helyen jól érzik-e magukat. A harsogó zöld levélszín aktív növekedésre, a sárgászöld tónus tápanyaghiányra (általában nitrogénhiányra), gyengültségre utal. A vas és a kálium hiánya is sárgulásban mutatkozik, de mindegyik másképp. Erről szakkönyvekből tudhatunk meg többet.

 

cserepben

 

Tápoldatozni általában azokat a növényeket szoktuk, amelyek zárt edénybe (balkonládába, kőedénybe, planténerbe, stb..) vannak ültetve. Itt könnyen előállhat, hogy a talajból kifogy a tápanyag, mert a növény feléli. A kertészetekből származó növények talaja gyakran tőzeges, amelybe csak annyi tápanyagot adagoltak, hogy az értékesítésig elegendő legyen. Átültetés nélküli tartásuk esetén a tápanyag pótlásáról rendszeresen gondoskodnunk kell.

A szabadföldbe ültetett növények a talajból fel tudják venni a hiányzó tápanyagot, ezért tápanyag hiány ritkábban keletkezik.
A különböző hatóanyagok mennyiségét összeadva, általában a 15-20% fölötti hatóanyagtartalmú tápoldatok a legjobbak, mert ezekben már elegendő tápanyag van. Fontos követelmény a klorid-mentesség, és az alacsony sótartalom. Kémhatásuknak közel semlegesnek kell lennie (pH 6-7).

Mikor és mennyit tápoldatozzunk?

 

A tápoldatokat a növénytől függően, de nyáron gyakrabban (akár hetente kétszer), télen pedig ritkábban (két- három hetente) alkalmazzuk. A használat gyakorisága és a hígítás tekintetében mindig kövessük a csomagoláson feltüntetett használati utasítást.

A tápoldatok közül nehéz választani, mert nagy a kínálat. Gyártanak általános tápoldatot azok számára, akik az otthonukban vegyesen található virágzó és levéldísznövények tekintetében nem kívánnak megkülönböztetést tenni. A kaktuszok számára alacsony nitrogéntartalmú, magas foszfor- és káliumtartalmú tápoldatot kínálnak, de kapható egyes speciális növényekhez kialakított tápoldat, mint muskátli-, orchidea-, citrusféle-, bonsai-, gyógy-és fűszernövény-, pázsit-, kamélia és azálea-, mediterrán-, virágzásindító-, rózsa és díszcserje-, hortenzia-, leánder tápoldat, és még sorolhatnánk.

2015-ös Nebih muskátli táp teszt győztese:

szupermenta_dobogo_musktli-tpoldat

Bármilyen tápoldatot is választunk, aki az életciklusra vonatkozó tápanyagigényt szem előtt tartva választ a tápoldatok közül, az nem fog nagyot tévedni.


Szólj Te is hozzá!