No SSO cookie

A SINTÉR (GYEPMESTER) AZ ÁLLATVÉDELEMBEN

Utolsó változtatás: 2009-09-14 | Első közzététel: 2001-11-05
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
A SINTÉR (GYEPMESTER) AZ ÁLLATVÉDELEMBEN
Igazából nem állatvédő. Minden állatbarát félve ismeri.

A SINTÉR (GYEPMESTER) AZ ÁLLATVÉDELEMBEN

Igazából nem állatvédő. Minden állatbarát félve ismeri. Aki az állatok életét nem tartja számon, aki csak létezik a világban, az abból érzékeli létét, hogy néha, mikor sok a kóbor állat az utcán, azok egyszer csak megszűnnek létezni... Elvitte őket a sintér. Az állattartó állatbarátok rettegnek, ha meghallják a nevét: SINTÉR.

Mit tesz a sintér? Miért félnek az élőlények még a nevétől is?

A sintér (gyepmester) feladata az, hogy a közterületre elkószált, kóborló, a különböző okok végett elhalt állatokat összegyűjtse, és telepére szállítsa. Nem önszántából teszi ezt, ez az ő munkája. A törvények és állattartási szabályzatok értelmében a településeken tevékenykedik.

Hogyan, milyen eszközzel dolgozik manapság a sintér?

A mesterségéből adódóan élőlényeket "fog" be. Félelemtől reszkető kutyákat, de van, hogy sérülteket (melyek önvédelemből akár még oda is kapnak) tesz "ártalmatlanná". Előszeretett eszköze a dróthurok (melybe belekerülve szinte szétvágódik az állat), vascsapda, botok, de volt már példa különböző mérgek kihelyezésére is.

Mi lesz a befogott, elszállított állatokkal?

A gyepmesteri telepre került állatok szinte teljes egészének végérvényesen megpecsételődött a sorsa. Az állatok oda kerülve szűk ketrecbe kerülnek (gyakran több állat ketrecenként). Törvényben előírt kéthetes karanténidőt töltetnek le velük így, azért, hogy az esetleges betegségek jeleit vagy a tulajdonosok jelentkezését észleljék. Amelyik állat túléli ezt az időszakot, azt a szabályok szerint humánus módszerekkel elaltatják... Persze hallani olykor szabályellenes kivégzési módszerekről (példa erre egy cikk a: www.rex.hu-n), és a kísérleti laborokba is jut bőven...
Aki igazán jót szeretne tenni kóbor állattal, az a gyepmesteri telepen megmenthet állati életeket, mégpedig úgy, hogy kivált onnan állatot, és kedvencévé neveli (persze az ilyen körülmények közül megmentett állattal nagyon sokat és türelmesen kell bánni, szocializálni...).

És az elpusztított állatok hova kerülnek?

A gyepmesteri telepeket kevesen látogatják kedvencek keresése miatt. A befogott állatok nagy része elpusztul. A kioltott életű testek egy döggyűjtőbe kerülve várják azt, hogy megfelelő mennyiségre gyarapodjanak, majd általában fehérje-újrahasznosítókban megfelelő technológiai eljárással állati takarmányokká válnak.

Ez történik az ország sok száz gyepmesteri telepén nap mint nap a jelen korban.
Az élet tisztelete nem kap lehetőséget...
Érdemes az elveszett állatokat a helyi sintér telepén keresni.

A sintértelepeket a városok-települések finanszírozzák. Ezen létesítmények humánusabb kiváltó alternatívái az állatmenhelyek. Ezeket nagyrészt állatvédő magánerők finanszírozzák. Mért nem lehet a települések egészében a sintértelepeket kiváltani állatotthonokkal?
A kedvtelésből tartott állatok túlszaporítása a főbb lehetőség arra, hogy kóborrá váló állatok szülessenek. Kevesebb állattermeléssel és a lakossági állattartás felelősségteljesebbé tételével a kóbor állatok száma csökkenhetne.

A kisebb települések rendelkeznek negatív sintéralternatívákkal: a vadászok sok esetben (akár tréning célból!) egyszerűen lelövik a külterületeken kószáló háziállatokat. Ez rájuk nézve nem bűncselekmény, sőt: megvédik a vadállományt.

Fogadjon be kóbor állatot!
Bárki lehet állatvédő, Ön is!


Szólj Te is hozzá!