Kedvenc tavaszi kerti munkád?
A bükkfát tekintik az egyik legfigyelemreméltóbb és legfenségesebb fafajtának, mely nélkülözhetetlen egy igazán szép tájkép kialakításához. Cikkünk segít abban, hogy a bükkfajtákat könnyebben meg tudjuk különböztetni más lombhullató fafajtáktól.
A bükk a Fagus nemzetséget jelenti, amely tíz lombhullató fajtát foglal magába, mindegyikük a Fagaceae család tagja. A bükkök a mérsékelt égövi Európában, Ázsiában, és Észak-Amerikában őshonosak. Észak-Amerikában a legelterjedtebb fajta - nem meglepő módon - az amerikai bükk, vagy Fagus grandifolia. Ez a bükkfajta főleg az Egyesült Államok keleti részén fekvő erdőkben található meg, e fák egyes példányai akár 400 évig is elélhetnek. Az amerikai bükk általában szereti a nedves földet, ha nem mocsaras, de jól tűri a különböző talajtípusokat.
 |
| Fagus grandifolia |
A bükkfa azonosítása általában nem nehéz, néhány jellemző tulajdonságának köszönhetően. Mégis, a pontosság kedvéért figyelembe kell vennünk néhány ismertető jegyet, például a fa méretét, kérgének és törzsének kinézetét, leveleinek méretét és alakját, csakúgy, mint azok szerkezetét és elrendezését, valamint virágainak és gyümölcseinek típusát. Ezek kulcsfontosságú információk, amiket ismernünk kell ahhoz, hogy egy fafajtát azonosítani tudjunk. Mégis, az olyan fafajtákat, mint a bükk, juhar, vagy tölgy, mindig könnyű felismerni jellegzetes kinézetüknek köszönhetően. Az alábbiakban felsoroljuk a bükkfák néhány jellemző tulajdonságát, hogy könnyen azonosítani tudjuk őket.
 |
| Ne bántsuk a bükkfa törzsét |
A bükkfa átlagos magassága 24 méter, de egyes példányok elérhetik a 30 méteren felüli magasságot is. A törzs átmérője 60-90 cm. A bükkfa általában egyenesen nő természetes élőhelyén, a többi fa lombkoronája fölé magasodik, hogy több napfényhez jusson. Ellenben, ha napos helyen van, törzse rövid marad, az elágazások alacsonyan kezdődnek. A bükk gyökerei meglehetősen nagyok és erősek.
A bükk (különösen az amerikai bükk) egyik egyedi és vonzó jellemzője, hogy kérge feltűnően sima és fényes, és az is marad, még akkor is, amikor a fa már öreg. Ez a kiemelkedő tulajdonsága kétségtelenül nagy segítségünkre van a bükk azonosításában. De éppen ez az, ami sebezhetővé teszi, mivel a sima, fényes kéreg arra csábítja az embereket, hogy belevéssék nevüket. Ez rontja a fa szépségét, hajlamossá teszi őt a gombás megbetegedésekre, és védtelenné a rovarok pusztításával szemben. A bükk kérgének színe világosszürke, vagy kékesszürke. A gallyak karcsúk, zegzugos hajtásokat hoznak, a rügyek hosszúak, hegyesek és pikkelyesek, általában a gallyak elágazásainál helyezkednek el.
 |
| Bükkfa levelek |
A bükkfa levelei általában ovális alakúak, élük rendszerint enyhén hullámos, nyelük rövid. Az erek végénél a levelek széle fogazott. A bükk levelei 4-10 cm szélesek, 5-15 cm hosszúak, az ágakon kétoldalt szórtan állnak. Színük sötétzöld, de ősszel elsárgulnak, vagy megbarnulnak. Ez megint egy olyan tulajdonság, mely megkönnyíti a bükk felismerését.
A bükkfa virágai kicsik, színük sárgászöld. A fa akkor virágzik, amikor a levelek kibontakoznak a rügyekből. A virágok hím- vagy nőivarúak. A nőivarúak párban találhatók, szélük vöröses színű. A hímivarúak sárga színűek, és kora tavasszal nyílnak. Beporzás után háromélű gyümölcsök fejlődnek ki, ezek vagy egyenként, vagy csoportosan jelennek meg, egy tüskés héjban (kupacs). A héj kiszárad, majd kihasad, ezáltal kiengedi a gyümölcsöt. Ezek az ehető gyümölcsök 10-15 mm hosszúak, bükkmakknak, vagy makkocskának nevezzük őket.
 |
| Bükk őszi pompában |
Nos, ezek a legfontosabb tudnivalók a bükkről, ezek segítségével könnyen felismerjük ezt a fafajtát. A rá jellemző sima kérgével, magas termetével, egyedi levélzetével és termésével, a bükkfa kitűnik a többi lombhullató fafajta közül. Ősszel a bükk küönösen feltűnő, barna-aranysárga lombjával, mely nemcsak könnyen felismerhetővé, hanem a táj gyönyörű díszítőelemévé is teszi őt.
Végül pedig egy rövid videó arról, hogy habár a fák nagyra és magasra megnőnek, mégis nekik is van "gyerekkoruk":
A bükkfa első napjai
