No SSO cookie

Balzsamok és gyantaillatok

Utolsó változtatás: 2016-06-02 | Első közzététel: 2012-02-23
(5/ 1)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
Balzsamok és gyantaillatok
A virágok hatalmas választékán túl további illatokat kínálnak a gallyak és az ágak, a fák és a gyanták. Egyes aromanövényeknek szárítva jön elő az illatuk, másokért egyenesen a föld alá is le kell ásni, hogy felfedezhessük őket.

Kellemesen fás, kicsit gyantás aromájúak többek között a tűlevelű fák mint az erdei-, a luc-, a píniafenyő vagy a ciprus. E növények egzotikus virágokra, fűszerekre, balzsamokra, gyantákra emlékeztetnek.

 

Balzsam vagy gyanta?


A balzsamok és gyanták növényi eredetű anyagok, amelyek között nincs éles határ. Keletkezhetnek a növények természetes élettani folyamataiból, de létrejöhetnek kóros folyamatai során is.

Természetes balzsamot, gyantát számtalan növénycsalád termel, pl. az ernyősök, a liliomfélék, a fenyők. Kóros balzsamot, gyantát azok a növények termelnek, amelyeket megsértünk, pl. a benzoé-gyanta is így keletkezik. A gyanták a balzsamok beszáradt nedvei, amelyek akkor keletkeznek, ha a növényekből kifolyó nedvek folyékony alkotórészei elpárolognak. A gyantacsatornák a fenyő tűlevelében jönnek létre a fiatal sejték osztódásakor. A gyanta a természetes sebzárást szolgálja, amelyet gyantafolyásnak is hívunk. Az illóolajokhoz hasonlóan a balzsamok és a gyanták sem oldódnak vízben, csak éterben vagy alkoholban. Az ismert gyanták közé tartozik a borostyán(kő), a tömjén, a mirha és a benzoé-gyanta.

 

Tartós illatélmények


Mindenki tapasztalhatta, hogy bizonyos illatok a gyanta és a ragadós nedvek miatt hosszú ideig megmaradnak a bőrön.

 

Gyantás zsályaaromák

 

enyves-zslya
Enyves zsályát (Salvia glutinosa)

Így pl. ha az enyves zsályát (Salvia glutinosa) közelebbről megvizsgáljuk, sokáig élvezhetjük csodálatos aromáját a kezünkön. Közép- és Dél-Európa lombos vagy vegyes erdeiben fordul elő, és főleg árnyékban és fél-árnyékban fejlődik szépen. 50-120 cm magas szárai, levelei és virágai ragacsosan szőrösek, ami valószínűleg az állatok elleni védelmet szolgálja.

Sajnos csak -3 °C-ig marad meg a Salvia discolor, amelynek ugyancsak ragadós balzsamos, virágai inkább fekete, mint lila színűek. Az akár 90 cm magasra is megnövő mutatós növény aromás leveleinek fonákja ezüstösen csillog.

A muskotályzsálya (S. sclarea) illata erős és fanyar, ugyanakkor meleg, fűszeres és kissé gyantás is. Az impozáns, akár 1,3 m-re is megnövő, szép szoliternövény a napos helyeket kedveli, és jól tűri a szárazságot. Ez a gyógy- és fűszernövény csak a második évben hozza szép halványlila virágait, amelyek fellevelei nagyon sokáig színesek maradnak. Illatanyagát az ámbrához hasonló aromaanyagok előállításához használják; görcsoldó, lazító hatású, egyesek szerint azonban izzadságszagú.

 

Örökzöld szuharok


A bodorrózsa, a ladanumbokor (Cistus incanus ssp. tauricus), ill. a balzsamos szuhar (Cistus ladaniferus) hajtásai és levelei is gyakran ragadósak és molyhosak. A középen élénk színű, fehér, rózsaszín és piros virágok kicsit gyűrött vadrózsára hasonlítanak. Gyűrött külsejük ellenére depresszió esetén állítólag segítenek újra talpra állni. A növény meleg, napos, szélvédett és fagymentes helyet igényel, ahol jó vízáteresztő, inkább homokos a talaj. Ha áprilisban a felére visszavágjuk, bokrosabban nő.

 

A szuharból nyerik a ladanumgyantát, amely a parfümiparban fontos balzsamos-vaníliás termék, amelyet korábban gyantás-ragacsos kecskeszőrből vettek. E gyanta vélhetőleg az Ótestamentumban szereplő mirha. A nagyon intenzív olaj finom illata csak akkor bontakozik ki, ha sokszorosan felhígítják.

 

cistus-incanus
Cistus incanus

 

A gyógynövények királya


agrimonia-eupatoria
Közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria)

A "gyógynövények királya" a finom illatú közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria) nálunk is megtalálható, cseranyagtartalmú, a népi gyógyászat növénye, amely laza talajban, napos rézsűkön és erdők szélén nő. A sárga, enyhe illatú virágokból kis „bogáncsok" fejlődnek. A levelek fűszeres-gyantás, kissé kesernyés illata, valamint a nagy sárga virágok szárítás után is megmaradnak, ezért potpourriba kiválóan alkalmazhatók. Áprilisban félárnyékos helyre vethetjük, de hagyjunk időt a csírázásra.

 

A füge (Ficus carica)


A füge egyszerűen gondozható, mutatós dézsába ültetve a meleg, napos helyet kedveli, ahol nem éri perzselő déli napsugár. Téli védelemmel fajtától függően a -16 °C-ot is kibírja, vagyis érdemes megpróbálkozni a kiültetéssel. Télen nagyon keveset öntözzük. Szárított levelének finom balzsamos illata van.

 

A tömjén és a mirha


Az illatos keleti kincsek között a valódi tömjént és a valódi mirhát kell megemlítenünk. Mindkettő gyanta, amelyeket lassú növekedésű fákból nyernek: a Boswellia carteri és a Commiphora myrrha kérgéből. Természetes előfordulási helyük Arábia és Szomália, ahol dacolnak a sivataggal és a szelekkel. Egyéb furcsa, fás, keleties illatokat ad a perubalzsam gyantája, a kelet-indiai szantálfa és a dél-amerikai guajakfa olaja.

illatos-novenyek

 

Forrás: Illatos növények

Tekintse meg a könyvet könyváruházunkban >>


Szólj Te is hozzá!