No SSO cookie

2009 a kék vércse és a vetési varjú éve

Utolsó változtatás: 2010-08-27 | Első közzététel: 2009-01-09
(0/ 0)
Cikk nyomtatása » Cikk küldése »
2009 a kék vércse és a vetési varjú éve
A két védett madár életmódja szorosan összefonódott, a kék vércsék a vetési varjak fészkelő telepein költik ki utódaikat. A kék vércsét kevesen ismerik, a vetési varjakról azonban számos legenda él a köztudatban. 2009 az ő évük, ismerjük meg valódi életmódjukat!

A fokozottan védett kék vércse hazánk egyik legkisebb, legszínesebb ragadozó madara. Különlegessége, hogy saját fészket nem épít, elsősorban vetési varjak fészkeit foglalja el, és ragadozó madaraink közül egyedüliként telepesen költ.

A vetési varjú Magyarországon széles körben elterjedt, 2001 óta védett faj. Ki ne látott volna ősszel diót hordó vagy télen nagy csapatokban károgva repülő varjakat. Maga építette gallyfészkekből álló telepekben költ, melyek más fajok, például a csóka vagy az erdei fülesbagoly mellett a kék vércsék számára is otthont adnak.

 

2009 a kék vércse és a vetési varjú éve

Kék vércse pár - Fotó Lóki Csaba

Együtt kell védenünk őket!

Hosszú távon stabil kék vércse állomány csak a vetési varjak költőtelepeinek megőrzésével biztosítható. A múlt század végén a varjak ellen indított irtó hadjárat (méreggel, a fészkek és a madarak kilövésével) eredményeként számuk két évtized alatt 90%-val csökkent! Az ország egész területén, így a kék vércsék élőhelyein is, nagy fészektelepeik eltűntek. Az utóbbi években egyre több varjú menekül a városokba, ahova a kék vércsék nem tudják követni őket. Drasztikus állománycsökkenése miatt a vetési varjú 2001 óta védett, azonban zajos, piszkos városi telepeik, mezőgazdasági vetőmagfogyasztásuk miatt sokan még mindig közellenségnek tartják őket.

2009 a kék vércse és a vetési varjú éve

Vetési varjú portré - Fotó: Lóki Csaba

Varjútelepek híján a vércséknek be kell érniük a szarkák egymástól távoli, elszórtan épített fészkeivel, magányosan viszont nem képesek hatékonyan szaporodni, mert így nem működik a csoportos táplálékkeresés és a ragadozók elleni közös védekezés sem. Ez az egyik oka annak, hogy a kék vércsék száma 50%-kal csökkent az elmúlt 15 évben.

A kék vércse élőhelye, táplálkozása, vonulása

A nyílt vidékek fészkelője. Hazánk állománya 900-1000 költő pár, mely egyben az Európai Unió legnagyobb állománya; túlnyomó többsége az alföldi területeken költ. Különösen kedveli a nagy kiterjedésű, legeltetett gyepeken álló, ritkás facsoportokat és fasorokat.

 

Főként tömegesen előforduló rovarokkal és rágcsálókkal, valamint hüllőkkel és kétéltűekkel táplálkozik. A repülő rovarokat gyakran fecske módjára a levegőben kapja és fogyasztja is el, innen a népies neve: bogárzó sólyom.

 

Ősszel, a vonulás megkezdése előtt éjszakázó helyeken csoportosul, ilyenkor nem ritka, hogy egy-egy fán akár ezer kék vércse is együtt pihen. Egyes csapatai rendszeresen tesznek akár több ezer kilométeres kitérőket az elterjedési területtől távoli Nyugat- és Észak-Európába. A telet az afrikai szavannákon tölti, a hazai állomány pontos telelőterülete nem ismert.

Nemzetközi védelem együtt a gazdákkal

A kék vércse veszélyeztetett madár, ezért magyar-román összefogással, az Európai Unió LIFE Nature alapjának támogatásával 2006-2009 között fajvédelmi program zajlik a két országban. Gyors beavatkozásként, több helyszínen, eddig 3500 műfészek került telepszerű kihelyezésre, melyek közel 20%-ában már költenek a vércsék.

2009 a kék vércse és a vetési varjú éve

Kék vércse fióka

Azonban ezek a műfészek-telepek nem jelentenek hosszú távú megoldást, a cél, hogy a kék vércsék újra természetes módon, varjútelepeken költsenek! Ehhez első lépésként a vetési varjak állománycsökkenését meg kell állítani, és el kell érni, hogy újra telepeik alakuljanak a kék vércsék élőhelyén.

2009 a kék vércse és a vetési varjú éve

Vetéri varjú - Fotó: Csonka Péter

Ebben legfontosabb partnereink a gazdálkodók, akik a természetkímélő módszerek alkalmazásával, a varjak kíméletével nemcsak segíthetik a madarak visszatelepülését, hanem ezért várhatóan agrártámogatáshoz is jutnak.

A vetési varjú élőhelye, táplálkozása, vonulása

Fákkal, ligetekkel tarkított sík, mezőgazdasági- és gyepterületeken él. Az utóbbi 25 évben egyre gyakrabban fészkel településeken.

Elsősorban talajlakó férgekkel, rovarokkal, kisebb gerinces állatokkal táplálkozik. Étrendjét az év egyes időszakaiban magok és gyümölcsök egészítik ki, de nem veti meg a hulladékokat sem.

A 25 000 költő párra tehető hazai állomány állandó, télire azonban a tőlünk keletre eső sztyeppterületek varjai is a Kárpát-medencébe érkeznek. Ilyenkor a varjak létszáma a keleti vendégek miatt tízszeresére nő! A fagyok beálltával a mezőgazdasági területekről előszeretettel húzódnak be a településekre.


Szólj Te is hozzá!