Ma a washingtoni arborétumban található a legnagyobb selyemmirtusz-gyűjtemény. A növény eredendően lombhullató cserje, illetve kisebb fa. A legfőbb dísze a hosszú bugákban nyíló és orgonára hasonlító virága.
Színe változatos, a fehértől a mélyliláig talán minden szín megtalálható. Levelei ősszel a fajtától függően sárgára, rozsdabarnára vagy vörösre színeződnek és kevésbé fagyérzékeny. Az érzékeny fajták földfeletti hajtásai télen elfagynak, de a talaj alatti részek átvészelik a fagyokat, és abból hajtanak ki ismét a következő évben. Ez a virágzást nem befolyásolja, mert a virág rügyei mindig az egyéves hajtásokon alakulnak ki.
 |
Fényigényes növény, árnyékban tartva szerényebb virágzásra számíthatunk. Szárazságtűrő, jó só- és úgymond várostűrő növényt, így közparkokban is ajánlatos ültetni. Otthon napos helyre, dézsába ültessük és vigyázzunk, teleltetést igényel, mert nem fagytűrő.
 |
Az egyes fajták virágzási ideje igen eltérő. A korai változatok már nyár közepén virágozni kezdenek. A későbbiek viszont az első fagyokig nyílnak. Tartása megegyezik a rózsáéval. Ősszel igényli a feltöltögetést, tavasszal pedig az elfagyott részek visszavágását.
Kártevőkkel és kórokozókkal szemben ellenálló, egyedüli betegsége a lisztharmat, a kártevők közül a levéltetvekre számíthatunk.
| Kínai selyemmirtusz |
