-
Takarítónő/Házvezetőnő
-
Árúterítő, gépkocsivezető
-
sofőr
-
Bolti eladó
-
VILLAMOSIPARI TECHNIKUS - IPARI VILLANYSZERELŐ – VEZÉRLÉS TECHNIKUS
-
Csemegés , hús pultos eladó , hentes
-
Óvodai kertész
-
Porfestő
2024. 04. 22
-
German speaking Dispatcher / Service Coordinator @ ZaWin (Martin Engineering AG)
2024. 04. 26
-
Targoncavezető I Herceghalom
2024. 04. 26
-
Pénzforgalmi Munkatárs | Gödöllő
2024. 04. 26
-
Pénzforgalmi Munkatárs | 1066 Budapest, Oktogon Tér 3.
2024. 04. 26
-
Lakáshitel Értékesítési Tanácsadó | 1152 Budapest, Szentmihályi Út 131. (Pólus Center)
2024. 04. 26
- További állások »
- Álláshirdetés-feladás »
A Nature tudományos lap friss számában ismertetett kutatás kimutatta, hogy az ember már a mezőgazdaság hajnalán kapcsolatba kerül a méhekkel. A történelem előtti népek talán háziasították a vadméheket vagy orvosságnak és élelemnek gyűjtötték a mézet és a viaszt - tudósított a BBC hírportálja. Richard Evershed, a Bristoli Egyetem tudósa, a kutatás egyik vezetője elmondta: az ember és a méh kapcsolatának legkorábbi bizonyítékát tárták fel.
A méhek méze az emberi kultúra részét képezte évszázadokon át, méhsejtek, méhrajok és mézgyűjtés már a barlangrajzokon is látható. Arról azonban alig volt közvetlen bizonyíték, hogy mikor és hol kezdett az ember a rovaroktól mézet és viaszt gyűjteni.
Tudósok egy nemzetközi csoportja több mint hatezer cserépedényt vizsgált meg, hogy feltérképezze a méhészkedés kezdeteit az utolsó jégkorszak végét követően, mintegy tízezer évvel ezelőtt. A vadászó-gyűjtögető életmódról ekkor kezdett az ember áttérni az első növények termesztésére, állatok tartására. Az ember és a méhek kapcsolatára utaló legrégebbi, majdnem 9 ezer éves nyomot a mai Törökország területén találták. A méhviasz néhány évezreddel későbbi nyomaira a Balkánon, a mai Görögország, Románia és Szerbia területén, később a Közép-Európába vándorló első földművesek leletei között bukkantak. Nagyjából ugyanerre az időre nyúlnak vissza az észak-afrikai viasznyomok is. Az északi határ a mai Dánia lehetett, annál hidegebb éghajlat már nem kedvezett a rovarnak. A több ezer átvizsgált írországi, skóciai, norvég vagy svéd kőkori edény között egyiken sem találtak viasznyomokat - magyarázta Alan Outram, az Exeteri Egyetem tudósa, a kutatás másik vezetője. A viasszal talán fegyvereik kőhegyeit ragasztották meg vagy az edényeket tették vízállóvá. A méz az édesség ritka forrása lehetett étrendjükben.
"A rengeteg édes étel a legutóbbi idők fejleménye, a régmúltban igen nehéz volt hozzájutni. Kutatásunkból kiderül, hogy Európa első földműveseit erősen foglalkoztatta a méhek értékes mézének megszerzése" - tette hozzá Outram.
http://www.bbc.com/news/science-environment-34749846