A Tiszafa (Taxus baccata)

A Tiszafa nem igényes, a szárazságot, és a nyirkos, nedves helyeket is jól tűrő faj.

Magyarországon is őshonos, a legkülönbözőbb viszonyok közt is megélő fenyő. Lassan nő. 50-60 év is eltelik, amíg eléri a 10 m-es magasságot. Mivel külön növényeken fejlődnek a hím és a nővirágok, szép termésdíszre csak akkor számíthatunk, ha hím és nővirágú növényt egymáshoz közel, csoportosan ültetünk.

A tőalakon kívül elterjedt fajtája az oszlopos növekedésű " Fastigiata". Napos helyen és egészen mély árnyékban is jól fejlődik. Árnyékban az ágrendszere lazább, kevés termést hoz.

A kertbe szoliterként, csoportosan vagy más fák alá aljnövényként is ültethető. A nyírást jól tűri, igen szép, tömött sövény nevelhető belőle. Lassú növekedése miatt azonban ez egész hosszadalmas, amellett költséges is.

A Tiszafa szaporítása:

Augusztusi félfás dugványozással.