Ültessünk Bugás lángvirágot (Phlox paniculata)! - Díszfák és cserjék - Díszkert

A Phlox Paniculata-ról általában

• Növénytípus: lágyszárú évelő
• Család: Polemoniaceae
• Magasság: 100 - 150 cm
• Virágzási idő: augusztus - szeptember
• Virág színe: lilás rózsaszín
• Fényigénye: napos vagy félárnyékos
• Vízigénye: közepes
• Gondozás: közepes nehézségű

Közepes nedvesség- és tápanyagtartalmú, könnyű, vízáteresztős talajban nő, napos vagy félárnyékos helyen. Legszebben napsütötte helyen, tápdús, nedves és szerves talajban fejlődik. Jó levegőzést kell biztosítani számára (hagyjunk neki megfelelő teret és ritkítsuk a szárait), hogy megelőzhessük a legfőbb gondot okozó lisztharmat megjelenését. Nem bírja a szárazságot, ezért ilyen időszakban locsolni kell, de csak a tövét. A nyári komposzt segíthet, hogy a gyökér körüli rész hűvös maradjon. Az elhervadt virágokat el kell távolítani, így meghosszabbítható a virágzási idő, és megakadályozható a nem kívánt magszórás (általában a magról nőtt virágok nem fejlődnek szépen).

A Phlox Paniculata jellegzetességei

A 'Robert Poore' a flox egyik termesztett fajtája, felláló szára 1-1,5 m magasságot is elérheti. A lilás-rózsaszín cső alakú virágok végén az 5 lapos, sziromszerű lebeny egy pártát képez (1-2 cm átmérőjű). Illatos virágai dús ernyős-bugás virágzatban nyílnak a merev egyenes szár végén, aminek nagyon ritkán van szüksége támasztékra. A nyár közepétől kezdődő virágzása kora őszig is tarthat. Keresztben átellenes állású, hosszúkás-lándzsás levelei elérhetik a 12 cm hosszúságot is. Vágott virágnak is alkalmas.

A Bugás lángvirág kártevői

Nem mindig könnyű a flox nevelése, ugyanis a lisztharmat és a gyökérrothadás komoly gondokat jelenthet. A takácsatkák és más kórokozók főleg forró, száraz időben okozhatnak problémát.

A Bugás lángvirág felhasználása

Kitűnően mutat szegélyágyak háttérnövényeként. Nagyon jól illeszkedik más évelő növények közé, és egész nyáron virágzik. Színtől függetlenül vonzza a pillangókat, kitűnően mutat sziklakertekben is.