A japán dérbabér (Skimmia japonica ‘Rubella’) az árnyékos kertek egyik leglátványosabb örökzöld díszcserjéje. Bordó bimbói ősszel jelennek meg, egész télen át díszítenek, tavasszal pedig illatos virágokkal lep meg.
A japán dérbabér a félárnyékos és árnyékos kertrészek ideális növénye, mert kifejezetten kerüli a tűző napot. A szórt fényt vagy az északi–keleti fekvést kedveli, mert ezeken a helyeken nem éri károsító napégés. A növény savanyú kémhatású, tőzeges, jó vízáteresztő talajt igényel, amelyben nem áll meg a víz. Ha a talaj meszes, a levelek sárgulni kezdenek, ezért ültetéskor érdemes rododendronföldet használni.
Japán dérbabér gondozása
A japán dérbabér folyamatosan enyhén nyirkos talajt szeret, ezért nyáron rendszeres öntözést igényel. Télen kevesebb vízzel is beéri, de a talaj kiszáradását továbbra is kerülni kell. Ugyanakkor fontos a pangó víz elkerülése, mert ez gyökérrothadáshoz vezethet. Tavasszal és nyáron rododendronok számára készült tápoldattal erősíthető, azonban a túlzott tápanyagbevitel nem tesz jót.
A ‘Rubella’ fajta különlegessége, hogy ősszel hozza látványos, sötétbordó bimbóit, amelyek a téli időszakban is megtartják díszértéküket. Tavasszal ezeket apró, fehér, illatos virágok váltják fel. A japán dérbabér porzó fajta, ezért önmagában nem hoz bogyót, ám más skimmia fajtákat segít beporozni. Metszést csak minimálisan igényel: elegendő tavasszal a fagy által károsodott részeket visszavágni.
Védeni kell a hidegtől
A növény alapvetően jól tűri a telet, de a fiatal példányok védelmet igényelhetnek a legerősebb fagyok idején. A tövükre terített mulcs megóvja a gyökereket, a dézsában nevelt növényeket pedig érdemes szélvédett helyre állítani. A megfelelő gondozással a japán dérbabér hosszú éveken át látványos, egész évben dekoratív növénye lehet a kertnek vagy a terasznak.
