
A csarab (Calluna vulgaris) a kert egyik legszebb, őszi-téli színt adó növénye, ám sok kertbarát csalódik benne, mert nem hozza a várt formáját. Ennek oka legtöbbször a helytelen gondozás. Mutatjuk, melyek a leggyakoribb hibák, és hogyan kerülhetők el.
Csarab gondozása: ezek a leggyakoribb hibák
A csarab egy savanyú talajt kedvelő, napfényigényes növény, amely a megfelelő körülmények között évekig díszítheti a kertet.
Az egyik leggyakoribb hiba a nem megfelelő talaj. A csarab savanyú kémhatású, jó vízelvezetésű talajt igényel. Ha sima kerti földbe ültetjük, amely lúgos kémhatású, a növény hamar legyengül, besárgul, majd elpusztulhat.
Szintén gyakori gond a helytelen öntözés. A csarab nem szereti a pangó vizet, de a túlzott kiszáradást sem tűri. Ha túlöntözzük, gyökérrothadás léphet fel, ha pedig túl sokáig hagyjuk száradni a talajt, a növény visszaszáradhat. A kiegyensúlyozott, mérsékelt öntözés a kulcs.
Sokan elfelejtik, hogy a csarab kifejezetten napfénykedvelő. Félárnyékos vagy árnyékos helyen nem virágzik olyan szépen, és a növény meggyengülhet. Érdemes napos fekvésű ágyásba ültetni, ahol legalább napi 5–6 óra közvetlen fényt kap.
Hajlamos elöregedni
A metszés hiánya is gondot okozhat. A csarab virágzás után hajlamos elöregedni, ha nem vágjuk vissza. A kíméletes metszés tavasszal vagy közvetlenül a virágzás után segít megőrizni a bokros formát és serkenti az új hajtások képződését.
Végül sokan nem gondoskodnak a téli védelemről, különösen a frissen ültetett csarabnál. Bár viszonylag télálló, a fiatal növények tövét érdemes takarni fenyőkéreggel vagy lombbal, hogy a fagy ne tegyen kárt bennük.