Ismerjük meg a fákat! - Mit tudunk a szomorúfűzről?
A botanikusok valószínűleg egyetértenek abban, hogy a virágzó növények és fák között, nincs rejtélyesebb nemzettség a fűzfélék nemzettségénél. Azt mondják, hogy kivételes külsejüknek és szépségüknek köszönhetően, nem léteznek népszerűbb és ismertebb fűzfák a babiloni vagy a „síró” fajtáknál (Salix babylonica). A nyárfákkal együttesen, a természet fűzfaféléinek családját alkotják, egy olyan csoportot, melynek legkisebb tagját cserjének nevezik, hiszen néha az északi sarkkörön belül nem haladja meg az 5-7 centiméter magasságot.

Az egész fűzfafélék családját a barkaszerű virágok jellemzik; „porzós" vagy a hímivarú virágok nem nyílnak ugyanazon a fán a „termős" vagy a nőivarú virágokkal.

Azért nehéz a fűzfaféléket tanulmányozni, mert a hímivarú és a nőivarú fák gyakran eltérnek egymástól és, mert a többi fafajta esetében a virágok és a levelek az év más-más időpontjában nyílnak, valamint gyakran előfordulnak hibridek is (azok a magról nőtt növények, amelyeknél az egyik faj bibéje megtermékenyítette a másik faj pollenjét).

A fűzfák abban különböznek a nyárfáktól, hogy általában keskenyebbek a levelei, lándzsás alakúak, finoman fűrészelt szélűek, aljarészük gyakran halvány, továbbá két kisebb levélszerű toldalékkal, az úgynevezett „pálhalevéllel" vannak ellátva, amelyek elég korai szakaszban le is hullanak.

 

szomorúfűz

 

A fűzfa barkavirágai vagy „murvái", mérlegszerűen helyezkednek el és szőrös, rojtozott szegélyeinek nincsenek bemetszései, mint a nyárfaleveleknek; ugyanakkor a fűzfafélék csoportja legkisebb nyomát sem mutatja a „lepel"-nek(csészének). A fűzfanemzetség esetében a porzószálak száma igen változó; a szomorúfűzfánál viszont, hasonlóan sok más fajtával, a termős virágokban egyetlen hímivarú termő van, az úgynevezett „Arany Pálma" barka, amelyet kevésbé ismernek.

 

szomorúfűz virágai

 

A fűzfafélék elsősorban a sarkvidéki és az északi flórabirodalom vidékein honosak, a szomorúfűz viszont, inkább a trópusokon kívüli Ázsia területeit kedveli, Japántól és Kínától, egészen Örményországig , valamint az Eufrátesz partjait, Egyiptomot és Észak-Afrikát; de a termesztésükkel foglalkozók, más csüngő fajtáját is ismerik.

 

 

Bár néhány fűzfajta az alpesi kopár hegyek csúcsain él vagy a szintén kopár sarki síkságokon, a szomorúfűz, hasonlóan nemzettségének legtöbb egyedéhez, inkább a vizek partjait kedveli, vagy az olyan területeket, ahol gyökerei elegendő nedvességet tudnak magukba szívni. Az ilyen élőhelyeken, magassága, a hosszú évek során elérheti a tizenkét -tizenöt métert, átmérője pedig a hat-kilenc métert.

 

 

A szomorúfűz a törékeny fűzfélék csoportjába tartozik, mivel a hajlatoknál, ágai nagyon törékenyek.

Ezek a Vitisalix néven ismert családhoz tartoznak, melyeknek a jellemzői:

  • levelei és virágai egyidejűleg hajtanak;
  • a virágok szárai teljesen kifejlett leveleket hordoznak;
  • a barka-ágai egységesen, általában fakó színűek;
  • porzószálai nincsenek összenőve és alsó részükön szőrösek, míg a portok teljesen sima;
  • valamint „hullámos" levelei - úgy össze vannak tekeredve a rügyben, mint egy tekercs papír és egyik szélük szabad.


Tekintettel arra, hogy csak nálunk, nyolcvan és kilencven különböző típusú fűzfa létezik, a fűzfanemzettség három főcsoportjának fenti, látszólag bonyolult leírása, nem pusztán technikai tökéletesítés.

 

 

szomorűfűz

 

A Vitisalix fajtákat, ugyancsak három főcsoportba osztották, melyet úgy lehet megkülönböztetni egymástól, hogy minden virágnak öt, három, vagy két porzója van; a három főcsoport utolsó csoportja, amelyhez a szomorúfűz is tartozik, még két kisebb csoportra osztódik- a fehér fűzek és a törékeny fűzek csoportjára. A fehér fűznek apró, „tojásdad-lándzsa" alakú pálhalevelei vannak, portokja szinte teljesen kocsánymentes és bibeoszlopai nem csupán kétágúak, de visszafelé hajlanak. A törékeny fűznek viszont elég nagy, „félig-szív alakú" pálhalevelei vannak, kocsányos portokja és halványan elágazó bibeszára. Az utóbbi csoport tagjait, fiatal hajtásaik színezete, valamint a levelek alakja szerint lehet megkülönböztetni egymástól.

 

A szomorúfűz fiatal hajtásai halvány zöldek, nagyon vékonyak és minden levél szárának vége meg van tekeredve. Természetesen, lefelé irányuló növésük által is meg lehet őket különböztetni a többi fűztől. A leveleket technikailag „lándzsa alakúaknak, elhegyesedőknek" nevezik, hosszúságuk körülbelül tizenhárom centiméter, szélességük pedig legfeljebb három, csúcsuk felé elkeskenyednek, finoman fűrészes szélük van, felületük sima és aljukon szürkés árnyalattal rendelkeznek. Ezt a fajtát az is jellemzi, hogy ivarja ovális.

 

Ami a tudományos Salix elnevezést illeti, Thomas Newton a „Gyógynövények Bibliájában" (1587) azt állítja, hogy :

„A fűzfa neve Salix, és ugrálós-nak is nevezik néha, mivel gyorsan nő és hamar fa lesz belőle. Néhány országban, nyáron a szalonok és étkezők díszítésére használják és tapadós, friss zöld, hűs leveleiket pedig az ágyakba".

Bár az „ugrálós" szónak az etimológiája kétséges lehet, még akkor is, ha napjainkban a „gyors" szóval inkább a galagonyát illetjük, a Salix régi, angol elnevezése aligha lehet kétséges, hiszen ez egy latin eredetű szó, míg a másik két neve, fűz és fűzfavessző bizonyára a fiatal ágak rugalmasságára utal.

A szomorúfűzet Kínában és Törökországban főleg a temetőkbe ültetik, ennek ellenére, könnyes jelképét még a modern időkben is elismerik, főleg a keresztény népek körében.

 

szomorúfűz levelei

 

Ahogy már említettem:

„A ciprusfát hosszú idők óta a temetők legszebb díszeként tartották számon; de a sírok közötti sötét árnyéka és a vastag, nehéz, nagyon sötét zöld színe miatt, csupán nyomasztó gondolatokat ébreszt az emberben és a halált a lehető legszörnyűbben ábrázolja, míg a szomorúfűz éppen ellenkezőleg, inkább az elhunyt vesztesége miatt érzett fájdalmat jelképezi, mintsem a sír sötétségét. Könnyű és elegáns levelei úgy hullanak alá, akár egy síri urna felett kifaragott gyászoló, összekuszálódott sötét ruhája és azt a megnyugtató, bár szomorú gondolatot ihleti, amelyeről a költő a következőket írja:

„Hisz jobb, hogy elveszítetted szeretted, mint, hogy soha ne veszítetted volna el".

A klasszikus költőknél csupán néhány utalást találunk a vízpartjain található fűzre és mivel a régi britek kosarakat fontak belőle, maga a „kosár" szó is egyike annak a néhány szónak, amelynek a " bascauda" alakjával az ókori britek a latin szókincset gyarapították; azonban az Erzsébet-kor kezdete óta, kizárólag a cserbenhagyott szerelmes jelképe. Ez igen figyelemre méltó, hiszen egy jelentős kivétellel, az összes fűzfára irányuló bibliai utalás, a vidámsághoz és a termékenységhez kapcsolódik. Spenser számára mégis:

 

„A fűz a szerelmes kétségbeesésének terhét cipeli";

miközben Desdemona énekén, Ofélia halálának gyönyörű leírásán és egyéb, a fűzre néző utaláson kívül, Shakespeare, A velencei kalmár-ban, Dido Aeneas elvesztése miatt érzett bánatát mutatja be:

 

 

egy fűzfaággal a kezében,


a vad tenger partok hullámai elsodorták szerelmét,


hogy visszatérhessen Kártágóba."

 

Nehéz a fűzfát nem kapcsolatba hozni a babiloni fajtákkal, amelyeket Shakespeare minden bizonnyal soha nem látott; de a zsidó foglyoknak annyira szánalmas a kesergésük, hogy az ember azt hinné, talán véglegesen megváltoztatták az egykor vidámságot ihlető fűzfa szimbolisztikáját.

 

A szomorúfűz legendája:

Létezik egy szép legenda, miszerint ágai elsőként a hárfa súlya alatt hajlottak le, mint azt a száműzött zsidók énekelték: „Babilon vizeinek partjaira ültünk és zokogtunk, amikor eszünkbe jutottál, óh Sion! Hárfáinkat a vízbe nyúló fűzfákra akasztottuk." Az arab mesemondóknak azonban, egészen más történetük van. Szerintük, egy napon, miután Dávid feleségül vette Bathshebát, a szobájában játszott a hárfáján, amikor két angyal jelent meg előtte és meggyőzte őt arról, hogy vétkezett. Ekkor a földre vetette magát és negyven nap és negyven éjjel, keserű könnyeket hullatott bűnbánatában; és azalatt a negyven nap alatt, amikor többet sírt mind addig vagy azontúl az egész emberiség, egészen az Ítélet Napjáig zokogásra ítélte magát; ennek következtében, könnyeiből két patak ömlött a kertbe, amelyből kihajtott két fa , a szomorúfűz és a fenyő tömjén, az előbbinek ágai szomorúan lelankadtak, miközben a másik állandóan a szomorúság könnyeit ejtette.

 

 

Az ókori népek temetéseken használt fáklyái fűzfából készültek; és lehet, hogy rossz ómenű fa volt, hiszen Babilon jövendőmondói állítólag megjövendölték Nagy Sándor korai halálát, mert miközben egy csónakban átszelte az Eufráteszt, egy szomorúfűz ágai lesöpörték a fejéről a koronát.

 

 

Azt mondják, hogy ezt a gyönyörű fát Tournefort hozta Európába és szinte biztosra vehető, hogy elsőként Angliába egy bizonyos Vermon nevezetű Aleppói török kereskedő telepítette be 1748-ban, aki egy Eufráteszi fát ültetett a Twickenham Parkban található ülőhelye mellé. Állítólagos bevezetése Pope verseiben, költői koholmány, melynek több változata is van. A költő Lady Suffolk baráti társaságát élvezte, amikor a hölgy kapott egy kosár fügét Törökországból vagy Spanyolországból és, mivel észrevette, hogy a kosár egyes ágai, mintha élnének, felkiáltott: „Lehet, hogy ezek olyas valamit termelnek, ami nekünk itt Angliában nincs";ezt követően a kertjébe ültette őket.

 

 

Mivel a májusban nyíló zöldes-sárga virágai soha nem termelnek magot és, mivel szinte minden fűzfa könnyen szaporítható hajtásról, eképpen sokszorosították és Beatson kormányzó is így ültette Szent Ilona-szigetére, ahol nincsenek őshonos fűzfák. Azonban az a fa, amelyet Napóleon sírjára ültettek és, amelynek több hajtásából fejlődtek ki Anglia nagy fái, úgy tűnik más családból származik; ennek hajtásai vöröses árnyalatúak és nincsenek pálhalevelei.

 

Gyógyhatású szomorúfűz?

Annak ellenére, hogy a többi fűzféléhez hasonlóan, a szomorúfűz fájából is lehet rajzszenet vagy cellulózt készíteni és kérge néhány gyógyító és barnító tulajdonsággal rendelkezik, a szomorúfűz gyakorlatilag díszfa. Mint azt Gilpin állítja, „tökéletes ellentéte lombardiai nyárfának. A nyárfa könnyű, szellős ágai merőlegesen emelkednek; a szomorúfűz ágai csüngők. Leveleinek alakja alkalmazkodik a fa függő jellegéhez és ágait, melyek nem annyira súlyosak, mint a nyárfáé, egy könnyű szellőcske is sokkal hamarabb megmozdítja. A szomorúfűz azonban, nem alkalmazkodik a magasztos feladatokhoz. Ne használják az apátságok gótikus ablakainak támpilléreként vagy a lerombolt várak lőréseinek árnyékaként. Ezek a feladatok inkább a tölgyre hárulnak, kinek méltósága megbírja őket. A szomorúfűz szerény célokra alkalmas - egy romantikus járda-hídnak, néhány csendes sírnak, amelyet félig elrejt vagy valami üveges tónak, amely megtartja csüngő levélzetét." Cowper, az újonnan betelepített fajtákat ismerő költő szavai szerint-

 

 

"A fűzfák bemerítik


csüngő ágaikat, mintha csak lehajolnának inni."

 

Megosztás

Hozzászólások

Édenkertész válaszol

10-12 szilvafám vírusos, ki kell vágnom őket?

Sajnos a vírusok ellen sem az emberek, sem a növények estében nincsen gyógyítási lehetőség

Részletek »

Fotójáték

Legfrissebb fotó:

Eső után

Kvízjáték

Aktuális játékunk:

Jelenleg nincs még új játékunk!

Eseménynaptár

Szaknévsori ajánló profi kiváló ügyfeleink közül Regisztráljon Ön is

1172 Budapest, Szikra u. 1.
6300 Kalocsa, Malom u. 27.
1021 Budapest, Budakeszi út 95.
7763 Egerág, Kertész dűlő 595.