Pajor, a láthatatlan kerti munkás

Nem, nem! Nem a vakond segítő munkássága a mai témánk, hanem éppen az egyik fő tápláléka. A kis huncut pajor.
Vagyis ez a csontfehér jószág - az a bizonyos közmondásban elhangzott miből lesz a cserebogár gyermeke, helyesen mondva lárvája. Ez a talajlakó fiatal korában humuszevő, de növekedése során inkább a zsenge hajszálgyökerek mellé telepszik csillapítatlan étvággyal.

A növények fejlődése ezt a támadást nemigen viseli el, és hervadással (sárgulással) juttatja a kifejezésünkre, hogy az ellenség orvul támadja. Többnyire a homokos területeken volt jellemző hatalmas kártételük, de a kötött talajokon is ugyan úgy jelen vannak szinte állandó jelleggel.

A lárva három éven keresztül fejlődik, amire majd cserebogár lesz belőle, és addig sok-sok napon át táplálkozni fog a kertünk növényeinek a gyökerével, ha nem vetjük be ellene a védelmet. Tudom, senki nem szeret permetezni, sőt azt is tudom, hogy senki nem szeret vegyszerezni. De én javasolni tudok középutas megoldást. A rossz hír az, hogy permetezni kell a gyepet évente legalább egyszer, de ha be akarjuk tartani a szabályokat, akkor évente két alkalommal. A jó hír az, hogy ezt nem vegyszerrel kell megtenni, hanem mikrobiológiai szerrel (emberre és állatra nem veszélyes).

A termék a Beauveria bassiana hiperparazita gomba spóráit és micéliumait tartalmazza, amely kedvezőtlen feltételeket teremt a talajban károsító rovarok lárvái számára.

Ha kipróbálnád a szert, az alábbi helyen beszerezhető:

• Bora WP- biológiai készítmény talajkezelésre

Várjuk véleményedet és tapasztalataidat a szerrel kapcsolatban!

Molnár Gábor Éva kertészmérnök, a füvesasszony