Véget ér a tavaszelő, nemsokára elnyílnak a tulipánok, a jácintok, a nárciszok, a krókuszok és a többi hagymás virág.
Ahhoz, hogy jövőre is hasonlóan gazdag virágzásban legyen részünk, egy-két szabályt érdemes megjegyezni.
A tulipánok megfelelő termőhelyen három évig maradhatnak bolygatás nélkül
Ezalatt a kisebb hagymák megnőnek, sarjhagymák keletkeznek, a tulipánnal beültetett ágyás tovább gazdagodik. Most azzal segíthetjük a hagyma tápanyagokkal való feltöltődését, és azzal akadályozhatjuk meg a vírusfertőzés terjedését, hogy az elnyílt virágokat közvetlenül a virág alatt letörjük, és a virágokat elégetjük. Ennek hiányában a megtermékenyült magházban magok képződnek és ezek beérlelése a hagymától sok tápanyagot von el.
A megmaradt virágszárból és a levelekből a tápanyagok folyamatosan a hagymába húzódnak olyannyira, hogy a szárak őszig elszáradnak.
A harmadik éve virágot hozó hagymákat visszahúzódásuk után (június-júliusban) szedjük fel, tároljuk hűvös kamrában augusztus végi kiültetésükig.
A jácintok évekig a kertben maradhatnak. Hagymájuk nem fagyérzékeny, kisebbek és ritkábbak lesznek. Igaz, a virágfüzér nagyságának csökkenéséért ellenszolgálatot nyújt a jácint utolérhetetlen illata és tiszta, élénk színe.
A nárciszok hagymáit csak akkor kell fölszedni, ha már túlságosan elterjedtek, sűrűn állnak vagy át akarjuk telepíteni őket. A krókusz és a kígyóhagyma hasonlóan viselkedik: őszig a lombjuk teljesen visszahúzódik.
A felsoroltakon kívül a hazai kertekben még sokféle hagymás virág díszlik, amelyek
érdemesek lennének az elterjedésre. Közülük most csak a császárszakállt, a gyöngyvirágot, a ritkábban ültetett hóvirágot, a téltemetőt, az odvas keltikét, a tavaszi tőzikét és a szcillát említem meg.
