Szeretnem megtudni, hogy a turkesztaniszifat kell-e szabad-e metszeni?

Szeretném megtudni, hogy a turkesztaniszifat kell-e, szabad-e metszeni? Főleg az alsó ágakat, mert azok lefelé tartanak. Koszonettel; Gabor

A metszési gondozási munkálat legfőképpen a lombozat struktúrájának kialakításából áll. Eldönthetjük el, hogy a fa melyik tulajdonságát " domborítjuk ki" a metszéssel.

Újonnan telepített sövény esetén az első, amit alkalmaznunk kell, az az alakító metszés. Ha fiatal (mondjuk egyéves) növényeket ültettünk, akkor az ültetést követően megkezdhetjük a nyírást. A talajfelszíntől számolva, 10-20 cm-es magasságban vágjuk vissza őket. Ezzel biztosítjuk a kellő tömöttséget, így már az aljától kezdve sűrű sövényünk lehet. Idősebb növények ültetése után csak kismértékű visszavágásról kell gondoskodnunk. Aztán amíg sövényünk el nem éri a kívánt magasságot, évente 2-3 alkalommal érdemes nyírni, de figyeljünk rá, hogy két egymást követő vágási magasság között ne legyen nagyobb távolság 10 cm-nél, mert úgy nemhogy sűrűsödne, hanem fokozatosan ritkulni fog. A vágások optimális időpontja tavasszal és nyár elején van, amit módosíthat sövénynövényünk növési sebessége, valamint a kert intenzív ápolásától függően a vegetációs idő során többször is levághatjuk. Fontos, hogy a sövényünk keresztmetszete téglalap vagy nyújtott trapéz legyen, ellenkező esetben az alsó régiók nem kapnak elegendő fényt, és a beárnyékoltság következtében felkopaszodnak.

Fenntartó metszést akkor végzünk, amikor sövényünk már elérte a megfelelő magasságot. Ezt is évi 2-3 alkalommal végezzük, olyan időpontokban, mint az alakító metszéseket.

Főleg idősebb sövények esetében fontos gondoskodnunk az ifjító metszésről. Ezt jelentősebb felkopaszodás esetén, vagy öreg, korhadó ágak eltávolításakor alkalmazhatjuk. A növények növekedése egy idő után leáll, elérik fajtájuk jellemző paramétereit. Majd az idősödő szárrészek fokozatosan elhalnak, átadják helyüket a tőről hajtó új sarjaknak. Ez a folyamat egy állandó körforgás. Ebben az önifjításban mi a metszéssel vehetjük ki részünket. Az öreg hajtásokat úgy vágjuk vissza, a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, hogy azok átvehessék szerepüket. Az ifjítás ideje mindenképp a téli időszakra essék, mert nyugalmi állapotuk miatt ilyenkor kevésbé sínylik meg a metszést. Ilyenkor elképzelhető, hogy vastagabb ágakat is le kell vágnunk, amiket aztán sebkezelővel be kell kenni.

Lombhullató sövényünk esetén ezeket a metszéseket kell végeznünk, ebben a sorrendben.