A „C” jelű virágföld kötött, de jó szerkezetű és vízháztartású, közömbös kémhatású /7pH/ keverék. De keverhetünk az általános, vagy B típusú virágföldhöz kevés szárított szarvasmarhatrágyát, leérett és pihentetett gombatrágyát és (vagy) Osmocotét, ami pontosan a hat hónapos vegetációs időszakra elegendő tápanyagot enged ki fokozatosan a földbe. Ilyenkor ültessük először tápszeres földbe az előző évi hajtásokból fejlődött növénykéinket is. Fontos, hogy az ilyen növényt egy kicsit szárítsuk ki, mert akkor könnyebb a művelet. Fektessük le és megemelve húzzuk le a cserepet a földlabdáról.
Ez műanyag vagy kerámia cserépnél nem nehéz általában, agyagcserépnél már nehezebb, de fadézsánál maga a küzdelem. Ilyenkor akár néhány napos kiszárítás is ajánlatos és akkor is csak segédeszközzel, mondjuk kalapács vagy balta fokával tudjuk óvatosan leverni a dézsát, mert a gyökerek hozzánőnek a fához. Ha ezen a kiszedésen túl vagyunk, akkor a nagyon vastag és földnélküli gyökérzetből fűrésszel, ásóval, nagyobb késsel akár 5 - 10 centit is levághatunk a gyökérzet aljából, az oldalából, és a tetejéből is. A lényeg az, hogy azért maradjon valamennyi föld nélküli gyökérzet, amit egy kicsit meglazítunk és majd kényelmesen belenő az új földbe. Az összekevert, előkészített földet elterítjük a cserép alján, ráállítjuk a növényt és további földdel feltöltjük az oldalakat. Valami hosszú, keskeny szerszámmal, akár egy vastagabb egyenes ággal, vagy léccel tömörítjük az oldalakon a földet, a művelet vége felé óvatosan locsolgatjuk, ami szintén tömörít. És természetesen végül a tetejére is jusson bőven friss földből és locsoljuk meg az egészet. Így nyilván annyi új földet kaphat, amennyi gyökérzetet levágtunk, de ha nagyobb cserépbe tesszük, akkor a több friss föld több évre elegendő. Egyszer azonban mindenképpen elérjük a felső határt, és akkor úgy kétévenként csak ez a gyökérlevágós módszer alkalmazható. Ha már a legnagyobb méretű cserépnél tartunk, akkor lehetséges az átültetés helyett a megfelelő szintű folyamatos tápanyag-utánpótlásról gondoskodni. De azt is megtehetjük, mert a leanderek sok mindent kibírnak, hogy a nagyon nagy gyökérzettel és a több, vagy a nagyon elágazó tővel rendelkező növényeket kettő vagy akár több részre fűrészeljük és így kisebb cserepekbe ültetve még szaporíthatjuk is őket.
