5731. Miért potyog a tölcsérjázmin levele?
A tölcsérjázmin vagy más néven dipladénia mediterrán kúszónövény, ami nem szereti a hideg, esős időt és el kezdhet a levele potyogni.
A tölcsérjázmin vagy más néven dipladénia mediterrán kúszónövény, ami nem szereti a hideg, esős időt és el kezdhet a levele potyogni.
Akár konyhatündérek vagyunk, akár nem, mindannyian szeretjük a finom fűszernövényekkel ízesített gasztronómiai remekeket. Sőt, mi több még a gondolattal is sokan eljátszunk, milyen jó lenne egy saját kis kert, ahol az illatosabbnál illatosabb növények csak egy karnyújtásnyira vannak tőlünk.Szerencsére ez ma már a boltokban kapható termékeknek köszönhetően kicsit sem lehetetlen, még akkor sem, ha lakásban élünk. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak az ételeinket tehetjük sokkal finomabbá, hanem a lelkünk egészségének is kedvezünk a fűszernövényekkel.
Az oxigéngáz nagy mennyiségben fordul elő a levegőben kétatomos molekulák, O2 formájában. A légkör 21%-át alkotja. Színtelen, szagtalan gáz viszont a hiányát hamar észreveszed. Nagyon reaktív anyag, táplálja az égést és az oxidációs folyamatokat.
Az automata öntöző rendszer esztétikus, gazdaságos, ráadásul kiváló minőségű és egyenletes vízellátást biztosít. A telepítése után minden felhasználó rövid időn belül meggyőződhet arról, hogy valóban praktikus és ésszerű megoldást választott a növényei gondozásához.
Az őszibarack máig legveszedelmesebb károsítója a piros levélfodrosodást előidéző Taphrina deformans. Ez a törzsfejlődéstanilag primitív dérgomba, amely minden évben feladja a leckét a termelőnek. Több-kevesebb sikerrel túlesünk rajta, de –mint a szegénység – rajtunk marad.
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).