611. A nyári növényültetés legfontosabb szabályai
A július és a kánikula beköszöntével felmerül a kérdés, hogy nyáron szabad-e növényeket ültetni. Bár néhány szabályt követnünk kell, a válasz mégis egyértelműen az, hogy igen!
A július és a kánikula beköszöntével felmerül a kérdés, hogy nyáron szabad-e növényeket ültetni. Bár néhány szabályt követnünk kell, a válasz mégis egyértelműen az, hogy igen!
Béla gyümölcsöket gyűjt: 57 fáján már több mint 300 fajta alma, körte, barack, szilva, ringló fejlődik. Ilyet még az édenkert.hu sem látott, úgyhogy interjút kértünk a kertészzsenitől.
Ételeink korszerű megválasztása és elkészítési módja az év minden napján fontos. A nyári időszak azonban különösen változatos táplálkozási lehetőségeket nyújt, hiszen a zöldségek és gyümölcsök legnagyobb választéka ezekben a hónapokban érhető el.
Ritka, hogy öt kiadást megérjen egy kertész szakkönyv. Vajon minek köszönheti sikerét John Brookes: Kerttervezés zsebkönyve?
Az Adria partvidékéhez közeledve érkezünk el a mediterrán kapujába, ahol legfeltűnőbbek a szürkésfehér mészkőből álló hegyek kopár sziklacsúcsai, a hegyoldalakat borító karsztbokorerdők és a völgyekben magasodó örökzöld fekete tölgyek.
A képen Punica granatum - azaz gránátalma látható
A darázs esetében erre a legalkalmasabb az ecetsav vagy a szalmiákszesz: előbbivel mossa át az ablakpárkányt és a küszöböt, utóbbiból pedig öntsön egy keveset egy edénybe. Ezeket az anyagokat ugyanis egyáltalán nem kedvelik a darazsak. Készíthet csapdát is. Műagyag flakont felül lezárja. Az alsó harmadán 6-7 mm-es nyílásokat készít. A nyílások alatt illetve fölött élénkszínű ragasztószalaggal körbetekeri. Erre azért van szükség hogy a feltűnő színü csík oda csalogassa a darazsakat. A palack aljára szörpöt, sört valamint ecetet öntünk. A fészek mellé kell valahová felerősíteni, és máris működik a csapda. Lehetőleg kora reggel, mert még hűvösben nem olyan aktívak a darazsak, így biztonságosabb. Nem bántják az állatokat, hacsak nem érzik veszélyeztetve a fészküket.
A képen egy cserszömörce, vagy másik, találó nevén parókafa - (Cotinus coggygria) látható. Hazánkban is őshonos, lombhullató cserje, Szárazságtűrő, fényigényes, méretesre növő dísz, ezért nagyobb, vadregényes, természetes hatású kertekbe ajánlott ültetni. Számos nemesített változata kapható, zöldes vagy vöröses levélzettel, zöldes-sárgás-rózsaszín vagy bordó bogernyő virágzattal.
A nyári kánikulában akár naponta többször is szükséges lehet az öntözés. A lényeg az, hogy nyáron lehetőleg mindig nedves legyen a földjük, úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön”. Időnként mégis előfordul, hogy a kiszáradástól lekonyulnak az ágak, ezek locsolás után vagy a hőség múltával hamar regenerálódnak, de levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után. Ki kell kötni, támléccel felkötni a lehajló ágakat. Az esőzés nem tesz jót neki, mert kárt tehet a virágaikban. Sajnos a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsásvirágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Egy kis zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira.
Nincs semmi baja, nagyon gyorsan növekvő növény és alkalmazkodó képessége is nagy. Ha a fényforrás mögötte van, a növény látszólag úgy hat, mintha sápadt színbe burkoltuk volna. Kora tavasztól késő őszig világos, szűrt fényt, télen közvetlen napsütést igényel. Bőségesen öntözzük és a növekedési időszakban kéthavonta tápoldattal kezeljük. A növénynek fokozott páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre és ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni. A zöldike megvastagodott gyökérrészeket fejleszt, amelyek a cserép földjét felfelé nyomják.