6816. Rozmaring tavaszi metszése: ezekre jó, ha figyelsz
Tavasszal a rozmaringot is érdemes megmetszeni. Mutatjuk, mire kell figyelni, ha azt szeretnénk, hogy szépen bokrosodjon.
Tavasszal a rozmaringot is érdemes megmetszeni. Mutatjuk, mire kell figyelni, ha azt szeretnénk, hogy szépen bokrosodjon.
Évezredek óta tölti el örömmel az embert az évszakok váltakozása. Kit ne lelkesítenének a fagyos napok után kipattanó rügyek, hogy lehetne közömbösen fogadni a strandidő megérkezését vagy az ezer színben pompázó őszt? És lehet-e elfogultság nélkül nézni egy decemberi estén, amikor lámpafényben táncolni kezdenek az első hópelyhek?
Hogyan állítsunk össze növénytársulásokat? Hogyan ússzuk meg a talajmegmunkálást és egyáltalán hogyan tervezzünk permakultúrás kertet? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre válaszol többek között Catherine Delvaux: Permakultúra hónapról hónapra című könyve, ami Gingko Kiadó gondozásában jelent meg.
A következő napokban éjszaka fagyhat. Mutatjuk, mit érdemes tenni, ha most virágoznak a gyümölcsfáitok.
Különleges programba kezdenek a szentesi zöldségtermelők annak érdekében, hogy 10-15 év múlva is biztosított legyen a zöldség- és gyümölcsellátás. Ehhez pedig naprakész tudással rendelkező szakemberekre és aktív termelő kertészekre van szükség. A termelői tagság fiatalítása érdekében hosszú távú mentorprogramot indít a DélKerTÉSZ az ASZC Alföldi Agrárszakképzési Centrummal és az Alföldi ASzC Bartha János Technikum és Szakképző Iskolával. A hallgatók az elméleti tudás mellett korszerű gyakorlati tudást kapnak, ha pedig elkezdenek dolgozni, akkor a termesztő berendezések beszerzésében is jelentős segítséget biztosít a DélKerTÉSZ. Emellett a kísérleti kertben a termelési módszereket, jövedelmezőséget, hatékonyságot javító kísérleteket is végeznek.
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).