7206. Milyen gyümölcsfákat nem érdemes koratavasszal megmetszeni?
Nem minden fa esetében ajánlott a koratavaszi metszés, mivel egyes fajták érzékenyek a hirtelen beavatkozásra, és akár maradandó károsodást is szenvedhetnek.
Nem minden fa esetében ajánlott a koratavaszi metszés, mivel egyes fajták érzékenyek a hirtelen beavatkozásra, és akár maradandó károsodást is szenvedhetnek.
Ahogy az első tavaszi napsugarak felmelegítik a kertet, elérkezik az ideje, hogy az örökzöldek is megkapják a megérdemelt támogatást. A tuja, a babérmeggy és a leylandi ciprus gyönyörű, élénkzöld lombozata csak akkor őrizhető meg hosszútávon, ha megfelelő tápanyagokhoz jutnak a növények. A nyomelemhiány sokszor csak akkor válik láthatóvá, amikor már komoly károk keletkeztek a növényben. De sok esetben visszafordíthatóak a negatív folyamatok tudatos beavatkozással.
A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) egy gyönyörű, korán nyíló hagymás növény, amely a hóvirág rokona. Apró, harang alakú fehér virágai zöldes sziromvégekkel díszítettek, és kellemes látványt nyújtanak a tavaszi kertben. Nézzük meg, hogyan ültessük, milyen helyet kedvel, és hogyan szaporíthatjuk ezt a bájos virágot!
Megérkeztél az otthonodhoz, és az első tárgy, amellyel kapcsolatba lépsz, az nem más, mint a lábtörlő. Bár apró kiegészítőnek tűnik, mégis óriási szerepet tölt be a tisztaság és az esztétika terén. Vajon mit érdemes figyelembe venni, amikor új lábtörlőt választasz?
Az itthoni közeg időnként unalmassá válhat, így természetes, hogy olykor szükségünk van rá, hogy másfajta környezetben töltsük az időnket. Ekkor persze felmerülhet a kérdés: hova tegyük a kutyát, amíg mi elutazunk?
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).