A dió gubacsatka elleni permetezés akkor éri el hatását, ha már a rügyek pikkelylevelei szétnyíltak. Előbb nem érdemes permetezni.
A dió termés elfeketedését elsősorban egy baktérium okozza (Xanthomonas arboricola var. juglandis), mely a leveleken is és a hajtáson előidéz barnás-fekete foltokat, elhalásokat. A termésnél fellépő elhalás a dió kocsányánál jelentkezik, és a dió termésben különböző szövetrétegekbe hatol. Amikor a betegség észlelhető, akkor már nincs lehetőség a védekezésre. A kórokozó a fán, annak kérgén telel, tehát a réztartalmú lemosó permetezés hatásos ellene. A kórokozó baltérium szaporodásához, a fertőzéshez vízes növény-felületre van szükség: esős időben erősebb a betegség szétterjedése, a feertőzés súlyossága. A virágpor is fertőzött lehet, és a bibén keresztül fertőződik a terméskezdemény. A kémiai védekezés csapadékos időben virágzás előtt és virágzás után több alkalommal ajhánlott 7 naponta. Virágzáskor lenne a legnagyobb szüksége a virágok, terméskezdemények védelmére, de számos irodalom a réz virágzatra kifejtett káros(perzselő) hatását említi. Amennyiben a gyümölcsfájánál a diótermés nagy része lehullik és a többi, beérett termésnél is magas a beteg ek aránya, a virágzás alatti permetezés is indokolt. Erre a rézhidroxid hatóanyagú Kocide, Rézhidroxid 50 WP szereket ajánlom választani, ezek kevésbé toxikusak. Egyéb időben a rézszulfát és a rézoxiklorid hatóanyagú szerek is használhatók.