7341. Zöld rulett: Érdemes-e a „divatos” kertészeti trendekre?
Bevezetés
Bevezetés
Amikor egyszerre kell megfelelnünk a munkában és a magánéletben is, egy idő után már nem csak a testünk, hanem a lelkünk is elfárad. Ennek köszönhetően reggel nehezebben kelünk, napközben lankad a figyelmünk, este pedig már tényleg semmihez sem marad erőnk. Könnyen beláthatjuk, hogy ez hosszú távon nem maradhat így, a jó hír azonban az, hogy néhány apró, de hatásos módszer segítségével kiszabadulhatunk az ördögi körből – ismerjük meg őket.
Létezik portré-, sport-, családi, baba-, rendezvény- és esküvői fotózás is ー hogy csak néhány területét érintsük ennek a kreatív és különleges szakmának. Sokan azt hiszik, hogy az, aki fotózással foglalkozik, minden részterületét kiválóan műveli. Pedig a szakemberek specializálódnak valamilyen irányba.
Miért kell a paradicsomot kacsolni? Mit nem szabad lemetszeni és egyáltalán nyáron milyen gyakran kell öntözni? Összegyűjtöttünk mindent, hogy mire kell figyelni.
A metszés a kertészkedés egyik legfontosabb, mégis gyakran félreértett művészete. Sokan úgy gondolják, hogy a metszés kizárólag a kora tavaszi, rügyfakadás előtti vagy a késő őszi, nyugalmi időszakra korlátozódik. Valójában azonban a nyári metszés, vagy más néven zöldmetszés, számos növénycsoport esetében nemcsak lehetséges, hanem kifejezetten ajánlott is. A megfelelő időben és technikával végzett nyári visszavágás serkentheti a másodvirágzást, javíthatja a terméshozamot és a termés minőségét, kordában tarthatja a túlzott növekedést, valamint elősegítheti a növény szellősebb, egészségesebb lombozatának kialakulását. A siker kulcsa annak ismerete, hogy mely növények profitálnak ebből a beavatkozásból, és melyek azok, amelyeket ilyenkor nem szabad zavarni.
Meg kell nézni a levelek fonákját, mert levéltetű is lehet. De ha nem talál semmilyen kártevőt, kórokozót, akkor csak több fényre van szüksége. Ha lehet kerüljön ki a teraszra úgy, hogy az első két hétben árnyékolva van a déli tűző nap elől.
Egészségesnek látszó zöld leveleket és bimbókat hullat? Vagy a levelek a szélükön megbarnulnak, besodródnak és ezután leesnek? A növény száraz levegőjű helyiségben van. Tegyük párásabb helyre a növényt, majd gyakrabban öntözzük. A Fuksziánál ne a virágokat és bimbókat permetezzük le, csak a zöld részeket.
Az ananász a laza, tőzeges, tápanyagban szegény talajt kedveli. Bőségesen öntözzük, 2-3 naponta. Nem bírja a túlöntözést, attól rothadásnak indul. Fényigénye nagy, a félárnyékot kedveli. Nem bírja a direkt napfényt. A hőigénye is nagy.
Igen,erősen valószínű, hogy a sok közvetlen fény az oka, ezenkívül az ablaküveg mögött általában nagyon erős a felmelegedés ami nullára csökkenti a páratartalmat és elégeti a leveleket is. Ezen nemzetség fajai kivétel nélkül tűző nap kerülők.
A „C” jelű virágföld kötött, de jó szerkezetű és vízháztartású, közömbös kémhatású /7pH/ keverék. De keverhetünk az általános, vagy B típusú virágföldhöz kevés szárított szarvasmarhatrágyát, leérett és pihentetett gombatrágyát és (vagy) Osmocotét, ami pontosan a hat hónapos vegetációs időszakra elegendő tápanyagot enged ki fokozatosan a földbe. Ilyenkor ültessük először tápszeres földbe az előző évi hajtásokból fejlődött növénykéinket is. Fontos, hogy az ilyen növényt egy kicsit szárítsuk ki, mert akkor könnyebb a művelet. Fektessük le és megemelve húzzuk le a cserepet a földlabdáról. Ez műanyag vagy kerámia cserépnél nem nehéz általában, agyagcserépnél már nehezebb, de fadézsánál maga a küzdelem. Ilyenkor akár néhány napos kiszárítás is ajánlatos és akkor is csak segédeszközzel, mondjuk kalapács vagy balta fokával tudjuk óvatosan leverni a dézsát, mert a gyökerek hozzánőnek a fához. Ha ezen a kiszedésen túl vagyunk, akkor a nagyon vastag és földnélküli gyökérzetből fűrésszel, ásóval, nagyobb késsel akár 5 - 10 centit is levághatunk a gyökérzet aljából, az oldalából, és a tetejéből is. A lényeg az, hogy azért maradjon valamennyi föld nélküli gyökérzet, amit egy kicsit meglazítunk és majd kényelmesen belenő az új földbe. Az összekevert, előkészített földet elterítjük a cserép alján, ráállítjuk a növényt és további földdel feltöltjük az oldalakat. Valami hosszú, keskeny szerszámmal, akár egy vastagabb egyenes ággal, vagy léccel tömörítjük az oldalakon a földet, a művelet vége felé óvatosan locsolgatjuk, ami szintén tömörít. És természetesen végül a tetejére is jusson bőven friss földből és locsoljuk meg az egészet. Így nyilván annyi új földet kaphat, amennyi gyökérzetet levágtunk, de ha nagyobb cserépbe tesszük, akkor a több friss föld több évre elegendő. Egyszer azonban mindenképpen elérjük a felső határt, és akkor úgy kétévenként csak ez a gyökérlevágós módszer alkalmazható. Ha már a legnagyobb méretű cserépnél tartunk, akkor lehetséges az átültetés helyett a megfelelő szintű folyamatos tápanyag-utánpótlásról gondoskodni. De azt is megtehetjük, mert a leanderek sok mindent kibírnak, hogy a nagyon nagy gyökérzettel és a több, vagy a nagyon elágazó tővel rendelkező növényeket kettő vagy akár több részre fűrészeljük és így kisebb cserepekbe ültetve még szaporíthatjuk is őket.