7381. Ezek a leander leggyakoribb betegségei
Sárgul, foltos levele? El kezdett felkopaszodni vagy nem virágzik? Mutatjuk, melyek a leander leggyakoribb betegségei és mit tehetsz ellenük.
Sárgul, foltos levele? El kezdett felkopaszodni vagy nem virágzik? Mutatjuk, melyek a leander leggyakoribb betegségei és mit tehetsz ellenük.
A belsőépítészetben a lépcsők szerepe meghatározó. Ezek a szerkezetek nem sak a szintek közötti kapcsolódást biztosítják, de a tér esztétikus elemévé is válnak. Amikor a lépcső építése vagy felújítása kerül szóba, felmerül a kérdés: milyen anyagot válasszunk, amivel egyszerre tartósságot és szép megjelenést érhetünk el? Manapság a gipszbeton egyre népszerűbbé válik, és jó okkal.
A különböző burkolatok – legyen az térkő, mulcs vagy kavics – eltérően reagálnak a napsütésre és a melegre. Nézzük meg, melyik mennyire melegszik fel, és hogyan befolyásolja a környezet mikroklímáját.
Az egérdinnye (latin nevén Melothria scabra) egy trópusi eredetű futónövény, amely a tökfélék családjába tartozik. A termése apró, uborkaízű, kissé citrusos beütésű, megjelenése pedig egy miniatűr görögdinnyére emlékeztet. Emiatt nevezik mini görögdinnyének vagy mexikói uborkának is. Az egérdinnye dísznövényként is jól mutat, miközben fogyasztható termést is hoz, így remek választás lehet akár balkonládába, akár kiskertbe.
Egy olyan világban, amely szüntelenül változik, és ahol igényeink évszakról évszakra átalakulnak, a hagyományos, téglaépítésű szerkezetek gyakran a múlt relikviáinak tűnnek – lassúak, költségesek és visszafordíthatatlanok. Az álom egy fedett helyről az autónk számára, egy műhelyről vagy biztonságos raktárról gyakran meghiúsul a hosszadalmas építkezési folyamat, a jogi akadályok és a növekvő építőipari költségek miatt.
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).