86. Könnyen fejünkre nő a kúszó filodendron
A kúszó növekedésű filodendronok közzé tartozik ez a hálás kis növény, amely igen könnyen gondozható. Mind a gondozás hiányát, mind a rossz körülményeket jól viseli.
A kúszó növekedésű filodendronok közzé tartozik ez a hálás kis növény, amely igen könnyen gondozható. Mind a gondozás hiányát, mind a rossz körülményeket jól viseli.
Igazi túlélő, ez az Ausztráliából származó igénytelen levéldísznövény. Kedvezőtlen körülmények közt - például panelban - is tűrhetően fejlődik.
Három budapesti piacon hasonlítottuk össze az árakat. A felmérésből kitűnik, hogy a biopiacok terményei mennyivel kerülnek többe a hagyományos zöldségnél-gyümölcsnél. De látható az is, hogy a két nagyobbacska biopiac között is nagy árbeli különbség van.
A bio- (ökológiai) gazdálkodás magyarországi története 20 évvel ezelőtt, 1983-ban a Bioklub megalapításával kezdődött. Jelenleg mintegy 120.000 hektáron - mezőgazdaságilag művelhető terület kb. 2%-án - és mintegy 1500 üzemben folytatnak ilyen gazdálkodást.
A lándzsalevél (Rhoeo spathacea vagy Tradescantia spathacea) Közép-Amerikából származó levéldísznövényünk. Lássuk, mire kell odafigyelnünk a gondozását illetően!
A képen Punica granatum - azaz gránátalma látható
A darázs esetében erre a legalkalmasabb az ecetsav vagy a szalmiákszesz: előbbivel mossa át az ablakpárkányt és a küszöböt, utóbbiból pedig öntsön egy keveset egy edénybe. Ezeket az anyagokat ugyanis egyáltalán nem kedvelik a darazsak. Készíthet csapdát is. Műagyag flakont felül lezárja. Az alsó harmadán 6-7 mm-es nyílásokat készít. A nyílások alatt illetve fölött élénkszínű ragasztószalaggal körbetekeri. Erre azért van szükség hogy a feltűnő színü csík oda csalogassa a darazsakat. A palack aljára szörpöt, sört valamint ecetet öntünk. A fészek mellé kell valahová felerősíteni, és máris működik a csapda. Lehetőleg kora reggel, mert még hűvösben nem olyan aktívak a darazsak, így biztonságosabb. Nem bántják az állatokat, hacsak nem érzik veszélyeztetve a fészküket.
A képen egy cserszömörce, vagy másik, találó nevén parókafa - (Cotinus coggygria) látható. Hazánkban is őshonos, lombhullató cserje, Szárazságtűrő, fényigényes, méretesre növő dísz, ezért nagyobb, vadregényes, természetes hatású kertekbe ajánlott ültetni. Számos nemesített változata kapható, zöldes vagy vöröses levélzettel, zöldes-sárgás-rózsaszín vagy bordó bogernyő virágzattal.
A nyári kánikulában akár naponta többször is szükséges lehet az öntözés. A lényeg az, hogy nyáron lehetőleg mindig nedves legyen a földjük, úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön”. Időnként mégis előfordul, hogy a kiszáradástól lekonyulnak az ágak, ezek locsolás után vagy a hőség múltával hamar regenerálódnak, de levélvesztésben lehet részük egy-egy ilyen alkalom után. Ki kell kötni, támléccel felkötni a lehajló ágakat. Az esőzés nem tesz jót neki, mert kárt tehet a virágaikban. Sajnos a leander virágai nem szeretik az esőt, elcsúnyulnak, megbarnulnak, lehullnak. A dupla és a rózsásvirágúak még a bimbóikat is elveszthetik egy-egy hosszantartó esőzés után. Egy kis zápor, főleg ami után kisüt a nap és van idejük megszáradni a virágoknak, az nem árt annyira.
Nincs semmi baja, nagyon gyorsan növekvő növény és alkalmazkodó képessége is nagy. Ha a fényforrás mögötte van, a növény látszólag úgy hat, mintha sápadt színbe burkoltuk volna. Kora tavasztól késő őszig világos, szűrt fényt, télen közvetlen napsütést igényel. Bőségesen öntözzük és a növekedési időszakban kéthavonta tápoldattal kezeljük. A növénynek fokozott páratartalomra van szüksége. Helyezzük a cserepet nedves kavicsrétegre és ajánlatos rendszeresen vízzel permetezni. A zöldike megvastagodott gyökérrészeket fejleszt, amelyek a cserép földjét felfelé nyomják.