A sárgulás összefügghet a túlöntözéssel is, de jellemzően tápanyaghiány vagy mérgezés okozza.
Röviden igen nehéz megválaszolni, hogy a talaj túlöntözés miatti levegőtlensége miért okoz vashiányt, amelynek jellegzetes tünete a sárgulás, már csak azért is, mert a gyakori túlöntözés során sérülnek a gyökerek, és így nem csak a tápanyagokat (köztük a vasat is), hanem a vizet sem tudja a kellő mértékben felvenni. Így a különböző hiánytünetek együttesen jelentkezhetnek. Sárgulást leggyakrabban a nitrogénhiány okoz.
Egyszeri túlöntözést a növény gyakorlatilag észre sem vesz.
Ha a növény már régen volt átültetve, azzal kellene kezdeni. Bár az időjárás nem a legalkalmasabb, gondos további nevelés mellet nem okoz nagy problémát. A jó vízelvezető, homokkal kevert, magas tápanyagtartalmú talajkeverekékbe úgy kell a növényt beültetni, hogy a gyökerek a lehető legkisebb sérülésnek legyenek kitéve. Tápozásra azok a hosszú hatóidejű, szabályozott tápanyagleadású műtrágyák a legalkalmasabbak, amelyben kálium túlsúly van.
A növényt nem gyakran és kevés vízzel érdemes öntözni, hanem ritkábban, de úgy, hogy a teljes földlabda átnedvesedjen. Természetesen felülről, és az öntözés után ne álljon víz a növény alatt órákog, napokig. A következő öntözés időpontja akkor van, a talaj felső néhány cm-es rétege kiszáradt.
A Phoenix fajok igen fényigényes növények, legszebben a tavasztól őszig kertben tartott növények fejlődnek. Ha eddig nem volt kint a növény, akkor kezdetben árnyékos helyet kell neki találni, hogy a nap az amúgy is erőtlen leveleket ne égesse meg. Ha nincs lehetőség szabadban nevelni, akkor a legvilágosabb helyiségben kell elhelyezni, de még így is esélyes, hogy a fényhiány miatt csúnyán megnyúlik.
Mivel az öntözés, a hiánybetegségek és a Phoenix fajok is igen nagy témakörnek számítanak, így remélem, hogy segíthet ez a néhány tipp a neveléshez.