1796. Ősszel vagy tavasszal kell metszeni a rózsát?
Ősszel felmerülhet bennünk a kérdés, mikor és hogyan metsszük meg a rózsát. Mutatjuk, mire kell figyelni.
Ősszel felmerülhet bennünk a kérdés, mikor és hogyan metsszük meg a rózsát. Mutatjuk, mire kell figyelni.
Tavaszi virághagymákat könnyű termeszteni, és kellemes látvány a színes virágok sokasága egy hosszú tél után. A gondoskodást a virághagymák egész évben tartó virágzással hálálják meg. Melyek a legellenállóbb virághagymák? Melyeket nem károsítanak állatok? Hogyan kell elültetni őket? Alább következnek a válaszok azokra a leggyakoribb kérdésekre, melyek a tavaszi virághagymák ültetésével, kiválasztásával és gondozásával kapcsolatosak.
A tavasz az egyik legszebb évszak, és Kent környezete nagyon sok szép látnivalót nyújt azoknak a látogatóknak, akik szeretik a szépet. Az első virágok a nárciszok és a kankalinok, majd a jácintok és a tulipánok , a szezon végére pedig megjelenik a rhododendron és annak fajtái (májusban). Alább következik egy rövid bemutató a legszebb kertekről. Kellemes utazást!
Ki ne ismerné a gyémántokat? Évszázadok óta, a gyémánt viselése a gazdagság, a hatalom és a szerelem szimbólumává vált. Hallhattak arról is, hogy “A gyémánt a nő legjobb barátja”- Azt mondják, hogy minden nő szeretett volna, vagy szeretne kapni élete szerelmétől egy gyémántot, legalább egyszer. A leghíresebbek ezen kövek közül azért különlegesek, mert ritka gyönyörűek, és mert mindegyiknek van egy története. Lássuk!
Tavasszal rengeteg a munka a kiskertekben. A növényvédelmi feladatok zöme erre az időszakra esik. Az áprilisi hűvös, csapadékos időjárás elősegítette a csonthéjasok virágzáskori moníliás megbetegedését. Ha a fertőzésnek nem szabunk idejében gátat, jelentős kihatása lehet a termésmennyiségre is.
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).