1806. Földünk 15 legszebb virága
A számtalan tetszetős virág közül nehéz kiválasztani az első helyezetteket. Mi most mégis megpróbáljuk, bár a listánk erősen szubjektív... Íme!
A számtalan tetszetős virág közül nehéz kiválasztani az első helyezetteket. Mi most mégis megpróbáljuk, bár a listánk erősen szubjektív... Íme!
A technika legutolsó vívmányainak köszönhetően, az utazási lehetőségek növekedésével, a világ egyre közelebb kerül hozzánk. Az az idő, amikor hónapokig vagy hetekig utaztunk egyik kontinensről a másikra már rég lejárt és a felmenőink korából való kalandos felderítők is eltűntek. Ha viszont pénzünk és időnk van, akkor elmehetünk olyan történelmi helyekre, ahova a modern világ még nem ért el, hogy megváltoztassa ott az élővilágot és az emberi kultúrát. A régi bányavárosok, óceánok közepén levő szigetek megőrizték a régmúlt idők hangulatát. Lássuk, melyek is a legelszigeteltebb helyek a világon.
Napjaink legfenyegetőbb betegségei közé tartoznak a bőrfelszínen kialakuló daganatos megbetegedések, vagy egyéb kóros elváltozások, melyeknek részben a káros napsugarak, részben pedig genetikai tényezők lehetnek az okozói. A rosszindulatú bőrdaganatok közül a melanoma a festékes anyajegyekből, vagy az ép bőrről is kiindulhat, de kellő óvatossággal és megelőzéssel csökkenthetjük a kialakulás kockázatát.
Az őszi pályázat elérkezett folytatásához! 2010 májusában arra kérték a játékosokat, hogy fényképezzék le kertjüket, és küldjék meg egy rövid leírás kíséretében. És most jöhet a folytatás...
A lisztharmat fertőzés során a károsodás nagy mértékű, hisz a felületi sejtek elhalásának következtében a fertőzött részek szürkészölddé válnak, csökken a sarjhajtások és a levelek növekedése, amelyek torzulnak, majd el is száradnak. Nagyon fontos a megelőzés, de ha már megvan a baj, akkor lássuk, mit kell tennünk, hogy megmenthessük növényeinket!
Fák sarjhajtásainak kezelésére a glifozát hatóanyagú gyomírtószerek ajánlottak és hatásosak. Ezek: Fozát, Glialka, Glyfos, Medallon, Roundup. Bármelyik oldatával kezelheti le a fiatal hajtásokat . A hatékonyság növeléséhez és a tapadás fokozásához 1-2 %-ban adagoljon olajat az oldat elkészítésekor. A szert permetezéssel vagy ecseteléssel is felviheti a zöld hajtásra. A glifozát levélen keresztül szívódik fel, és a gyökerekbe is bejut a tápanyagforgalom útján. Valószínű, hogy ismételt kezelések lesznek szükségesek.
Sajnos semmi személyes tapasztalatom sincs a Pogonantherum nevelésével kapcsolatban, de találtam néhány információt. Délkelet-Ázsiából származik, és a Pázsitfűfélék családjába tartozik, tehát nem bambusz. A természetes élőhelyén sűrű záródású fák alatt, főként patakok mentén él, ahol állandó a talajnedvesség és csak szórt fény van, így a tűző nap nem éri a növényeket. Az alsó levelek sárgulását minden bizonnyal tápanyaghiány okozza, mert a nagy tömegben szaporított növényeket gyakran csak tőzegben vagy kókuszrostban tartják, és a tápanyagot folyékony formában juttatják a növényeknek. (ez -logikusan- különösen igaz lehet egy kimondottan vízigényes fajra). Tehát ha nem égette meg a nap és nem száradt ki a földlabdája, akkor kellene némi tápanyagot juttatni neki, lehetőség szerint egy átültetéssel egybekötve, hosszú hatóidejű, szabályozott leadású műtrágyával. Olvastam, hogy a száradt, szétesett "fűcsomót" erőteljes visszametszéssel lehet zömökebbre nevelni. Ennek kipróbálását arra az esetre ajánlanám, ha az első nem vált be.
Babér-Laurus nobilis lehet, bár a képen nagyon nehezen kivehető, a leírások alapján jött a tipp. Édenkertész
Szerintem az elhalt ágakat nyugodtan le lehet vágni, ha eddig nem tért magához, akkor véleményem szerint már nem is fog. Amúgy nem tudom, mi történhetett vele, mert ez nem normális dolog egy ilyen igénytelen növénynél, mint a mocsári hibiszkusz.
Tény, hogy túl sok magyar nyelvű irodalma nincs ennek a növénynek. Néhány fontosabb információt igyekeztem összegyűjteni: A Dorstenia brasiliensis, közönséges nevén bezoárgyökér vagy lázűző korongtányér a megközelítőleg 1500 fajt magába foglaló eperfafélék (Moraceae) családjába tartozik. A Dorstenia egyike azon kevés nemzetségnek az eperfafélék családjából, amely többek közt apró termetű lágyszárú fajokat gyűjt össze. A növényt elsőként 1786-ban Jean Baptiste Lamarck francia tudós írta le. Dél-Amerikában igen nagy területen, az Amazonas menti esőerdőkben fordul elő (Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Uruguay, Paraguay, Venezuela és Guyana). Az alapszövetében található fehér tejnedvet kígyómarás elleni gyógyszerként használták a helyi indiánok, de ma is jó néhány készítmény tartalmazza, ill. számos nemzetközi kutatás zajlik a felhasználhatóság sokféleségéről. A Dorstenia brasiliensis kisméretű növény, jellemzően legfeljebb 8 centi magas, feltűnően erezett levelekkel és apró kosár alakú virágokkal. Gyökérzete vöröses-barna színű, hengeres, amely 2-4 cm hosszú, és körülbelül 1 cm vastag. A számára legmegfelelőbb talaj kiváló vízelvezető, 2 rész homok és 1 rész agyag keveréke. A tűző napot nem kedveli, és magas páratartalmat igényel. A lankadásnak elsődlegesen két oka lehetett, a vízhiány vagy a túlöntözés, amelynek következtében sérültek a gyökerek (gyökérrothadás).